A Szent Johanna Gimi- Az én történetem

Szeptember 23., kedd

* Dave szemszöge

Tudom tudom, egy idióta vagyok. De nem tudtam mit tenni, annyira mérges lettem mikor láttam, hogy Cortez magához rántotta Zoét. És most mit értem el ezzel? Zoé haragszik rám, a fiúk pedig tudják, hogy mindkettőnknek bejön a lány. Csodás. Ennél jobb már nem is igazán lehetne. Tegnap egyáltalán nem sikerült beszélnem vele, de elhatároztam, hogy ma tiszta vizet öntök a pohárba, és megbeszélem vele a dolgokat. Próba szerencse.

A nap unalmasan telt, Zoé továbbra is mindenkivel beszélt, csak velünk nem, aminek egy kicsit azért tudtam örülni, mert így legalább tudom, hogy nem csak rám haragszik. A szünetekben nem sikerült beszélnem vele, mert mindig más ember társaságában volt, zavarni pedig nem akartam. Az hiányzik csak, hogy még jobban megharagudjon. Órák után viszont sikerült elcsípnem, mikor a szekrényébe pakolta be a könyveit.

- Beszélhetnénk? - álltam meg mellette lehajtott fejjel. Nem is tudom, mit vártam ettől az egésztől.
- Mondd csak - sóhajtott, de a pakolást nem hagyta abba.
- Sajnálom, hülye voltam.
- Nem csak te, mindketten hülyék voltatok. Feleslegesen veszekedtetek, egy olyan dolgon, amihez egyikőtöknek sem volt semmi köze. Futottam, mert ideges voltam. Jól esett, sikerült volna megnyugodnom, ha ti ketten nem kezdtetek volna el veszkedni egymással.
- Tényleg sajnálom - most rajtam volt a sor, hogy sóhajtsak -, nem is tudom miért csináltam, csináltuk ezt.
- Mert féltékenyek vagytok - miután becsukta az ajtót rám nézett - Dave nem vagyok hülye. Ezt Corteznek is elmondtam már, látom, hogy mi folyik itt, és szeretném, ha itt és most vége lenne ennek az egésznek. Ha csak a folyamatos veszekedés és feszültség lenne miatta, akkor inkább egyikőtöktől sem akarom semmit, a barátságon kívül. Kedvellek titeket, ahogy másokat is az osztályban és lehet, hogy veletek több időt töltöttem ebben az elmúlt egy hónapban, mint a többi fiúval, de szeretném, ha megmaradnánk barátoknak. Remélem, hogy ezt el tudod te is fogadni.
- El, persze - mosolyodtam el kényszeredetten, dehogy akartam ezt, de jobb, mint a semmi. Ráadásul így Corteznek sincs több esélye nálam.
- Köszönöm - az enyémmel ellentétben, az ő mosolya őszinte volt - Örülök, hogy ezt sikerült megbeszélni, remélem, hogy Cortezzel is tisztázzátok majd a dolgokat.
- Persze, biztos meg tudjuk majd beszélni.
- Akkor - vette fel a táskáját - én most megyek.
- Elkísérhetlek?
- Dave...
- Mint barátok, természetesen - meg a francokat.
- Na jó, legyen - forgatta meg a szemeit - menjünk.

Az út nem volt olyan hosszú, de én annál jobban élveztem. Nem feszengtünk, olyan volt, mintha semmi nem is történt volna tegnap. Elmesélte, hogy Eszterrel továbbra sem olyan felhőtlen a kapcsolatuk, és egyre többször megy el otthonról, ha Peti nincs otthon, de talán egy kicsit mintha elkezdett volna javulni a dolog. Kíváncsi vagyok, hogy mi állhat a háttérben. Remélem, hogy igazából semmi komoly, és csak egy félreértésen csúszott el a dolog. Nem akarom, hogy Zoé rosszul érezze magát valami miatt.

- Nos, megérkeztünk - nézett a házra.
- Meg - nem akartam, hogy vége legyen ennyivel a napnak.
- Szívesen behívnálak, de nem akarok még nagyobb vitát Eszterrel.
- Persze megértem - mosolyogtam rá - Akkor, majd beszélünk.
- Igen, holnap mindenképp - ölelt meg gyorsan - Szia Dave!
- Szia!

Nem volt kedvem még hazamenni, ezért írtam Zsoltinak, hogy ráér-e. A reményeimet beváltva, nem tervezett mára semmit, ezért hozzá vettem az irányt.

- Na mizu? Beszéltél Zoéval?
- Igen - sóhajtva vágódtam le a kanapéra.
- A sóhajodat hallva nem számítok sok jóra - vakarta meg a tarkóját.
- Azt mondta, hogy nem akar tőlünk semmi mást, barátságon kívül.
- Ez nem olyan rossz. Mármint vágod lehet, hogy még nem akar semmit, de lehet, hogy csak azért, mert mindkettőtöket ugyanúgy kedveli. De ez még változhat.
- Ez igaz, de ha változik is mennyi az esélye annak, hogy pont az én javamra?
- Ugyanannyi, mint Corteznek - vont vállat.
- Na ja - horkantottam -, biztos engem választ majd.
- Dave, Dave, Dave - ült le mellém - Zoé nem olyan lánynak tűnik, akit csak a kinézet érdekel. Miért ne lenne esélyed?
- Szerinted van?
- Te is tudod, hogy ha szerintem nem lenne, akkor azt megmondanám neked. Deee szerencsédre van egy csodás tervem is, ami beválhat...