Kívánlak, pedig tiltott gyümölcs vagy

3. fejezet

Ethan

A nappalimban ülök a kanapén és azon elmélkedem, hogy mi a franc van velem. Anna elment, viszont már semmi közöm hozzá, mégis többet agyalok rajta, mint kéne. A szerződés volt az egyetlen dolog, ami összekötött minket, legalábbis eddig így hittem... Miután apám megtudta, hogy Anna tényleg kilépett a képből, azonnal átjött hozzám anyám tudta nélkül és közölte, hogy mennyire örül neki, hogy a megbeszéltnél előbb vége lett a színjátszásnak. Elhadarta, hogy mennyire utálta, mikor együtt látott minket, meg amikor anyám rólunk mesélt neki, álmodozott az esküvőnkről...

Anyunak már kevesebb, mint három hónapja van hátra és még mindig utál engem. Felsóhajtva csóválom meg a fejemet.

Tegnap délelőtt az egyik csaj az egyetemről nagyon nyomult rám. Valójában nem érdekelt, de abban reménykedtem, ha rajta kiélem magam, akkor talán kicsit lehiggadok. A szülei nem voltak otthon, tehát estére áthívott magához. Amikor ajtót nyitott, egy köntös volt rajta, ami sejtette, hogy alatta nem sok minden lehet. Kislányos mosolyával próbált elbűvölni és én úgy tettem, mintha sikerrel járna. Becsukta az ajtót, majd húzni kezdett maga után. Türelmetlen volt, ez valamennyire imponált. A köntös alatt fekete fehérneműt viselt, ami végig csipkés volt és alig takart bármit is, emellett combfix tette volna fel a pontot az í-re, de sajnos fizikailag nem hatott rám. Mindent megtett és bármennyire is szerettem volna, egyszerűen nem tudta elérni, hogy merevedésem legyen, így befulladt az egész. Kézzel, nyelvvel elégítettem ki, egyedül csak ezzel tudtam elérni, hogy bekussoljon és erről egy szót se mondjon senkinek.

Itt ülök a whisky-vel töltött poharammal, a laptopomról a netet böngészem. Elkezdődött a nyár, ami sajnos nem jelent pihenést, hiszen gyakorlatra kell járnom. Pontosabban apám ügyvédi irodájában fogok dolgozni gyakornokként. Holnap lesz az első napom, amit várok, hiszen végre lesz valami, ami eltereli a figyelmem Annáról és végre összpontosíthatok olyanra, ami nagyon érdekel.

***

Az ügyvédi iroda bejárata előtt állok, ami egy hatalmas, sötétszürke épület, tele hatalmas ablakokkal. A megvalósítás még messze van, de apám azt akarja, hogy én vegyem át a céget. Túl nagy felelősségnek tartom, és nem is érzem magam alkalmasnak rá. Legalábbis még!

Az üvegajtón belépve a recepcióshoz lépek, aki tőlem balra helyezkedik el. Egy mosolygós, fiatal lány pislog rám.

– Jó napot! Miben segíthetek? – kérdezi lágy hangon, kipirulva.

Egy pillanatig elgondolkodom, hogy melyik arcom mutassam, de hamar döntök is.

– Jó napot! Mr. Paynhez jöttem, a fia vagyok – felelem beképzelten. Érezze, kivel beszél. – Ethan Payn.

Hirtelen szélesebb mosolyra vált, de belül valószínűleg összeugrott a gyomra és próbálja moderálni magát.

– A hetedik emeleten van az irodája, balra a folyosó végén – válaszolja.

– Ezzel tisztában vagyok, jártam már nála – válaszolom szárazon. – Bent van most?

– Igen, uram.

– Remek. Köszönöm! Viszlát! – intek, aztán nagy léptekkel megindulok a lift felé.

Elindulok felfele a lifttel, ami jelenleg üres, viszont valaki a harmadikon be akar szállni. Az ajtó lassan kinyílik, és a túloldalon meglátok egy barna hajú, szemüveges csajt. Akaratlanul is nagyot nyelek a látványtól. Az arca komoly, meg sem hatja, hogy végig mustrálom. A hatalmas magassarkújában mellém lép és benyomja a hetes gombot. Az édes parfüm, amit magán visel befurakodott az orromba és bármennyire próbálok nem tudomást venni róla, bejön. Elkapom róla a tekintetem, de a liftben tükrök vesznek körbe, így nehéz nem észrevenni a feszülős szoknyáját, ami teljesen átadja a feneke formáját. A lift megáll, én pedig teljesen zavarba jövök, mert a csaj pár pillanatig csak áll, aztán kuncog egyet, mielőtt kilép.