Kívánlak, pedig tiltott gyümölcs vagy

8. fejezet

Josh

Annának nincs esélye válaszolni, ahogy nekem sem megcsókolni őt, mert a következő pillanatban zörgést hallunk a nappaliból, így azonnal szét ugrunk. Kinyílik a terasz elhúzható ajtaja, amin Mrs. Shorne lép ki.

– Ti meg mit csináltok itt? – kérdezi kikerekedett szemekkel. – Josh Harrington? Ti mióta ismeritek egymást? – A kezét csípőre teszi és csak vár.

– Szép napot, Mrs. Shorne! – köszönök mosolyogva, aztán a grillhez lépek, hogy megnézzem a kaját. Ha később jut eszembe, tuti megégett volna. Gyorsan kiszedem őket egy tálcára, aztán a következő darabokat teszem rá sülni.

– Gyere, ülj le! – kéri tőle Annabell.

– Annabell – sóhajtja a nevét, aztán helyet foglal.

– Josh a kollégám. Remélem, nem probléma, hogy áthívtam.

– Természetesen nem – fújja ki a levegőt. – Csak meglepett.

Amikor kész lesz az összes kaja, leülünk mindhárman az asztalhoz és elkezdünk enni. Minden nagyon jól sikerült. Kristin kihozza a hűtőből a kukorica salátát, amit Anna elfelejtett.

– Tehát, Josh is ott dolgozik, ahol te – szólal meg Kristin nevetve. – Micsoda véletlen!

Én inkább a sorsnak nevezném. Nem tudok még sok mindent róla, de meg akarom ismerni őt. Érdekel, hogy a mosolygós, pörgős lány mögött milyen belső lapul. Remélem, egyszer lesz alkalmam megtudni. Elérni, hogy megnyíljon nekem.

Kristin megkérdezi, hogy vagyunk és tudom, jó szándékból teszi, mégsem örülök, hogy Anna előtt hozza fel a témát. Nem mintha változtatna bármin is, de nem tudja, hogy az apám meghalt. Semmit nem tud még rólam. Hatalmas mázlimra a következő pillanatban megszólal Anna mellett a telefonja, amit mosolyogva fel is vesz, aztán beszalad a nappaliba.

– Mrs. Shone!

– Igen, Josh?

– Szeretném tisztázni, hogy jelenleg csak kollégák vagyunk Annabellel.

– Nem kell megmagyaráznod... – neveti el magát, de félbe szakítom.

– Azért mondom, mert ez azt is jelenti, hogy még nem kerültünk olyan kapcsolatba, hogy megosszam vele az emlékeimet. Nem tud apámról.

A nő a szája elé kapja a kezét és látom rajta, hogy azonnal bűntudata támad.

– Szörnyen sajnálom! – mentegetőzik.

– A hívás elterelte a figyelmét és talán nem is jut már eszébe – rántom meg a vállamat. – Csak kérem, többet ne hozza fel neki.

– Nem fogom!

Mrs. Shorne kedves nő. Anyám sokáig jóban volt vele, de megszakadt köztük a kapcsolat valamiért. Anyu nem akar mesélni róla, és bár most lenne lehetőségem érdeklődni, mégsem teszem. Nem rám tartozik. Nem változtatna semmin, ha megtudnám. Legalábbis jelenleg így gondolom.

Amikor Anna visszaérkezik, széles mosoly terül el az arcán. Lehuppan mellém, aztán lerakja az asztalra a telefonját.

– Mitől van ilyen jó kedved? – érdeklődi tőle Mrs. Shorne.

– Apu hívott. Azt mondta, hogy találkozott anyuval. – A hangja lelkesebben cseng, mint bárkié, akit eddig hallottam. Nem ismerem a történetet, miért ennyire boldog ettől, de jó látni.

– Tényleg?

Látszik Mrs. Shorne-on, hogy nem tudja, örüljön ennek vagy sem. Kezdem úgy érezni, hogy jobb lesz, ha távozom. Előttem nem tudják megbeszélni a történteket.