Kívánlak, pedig tiltott gyümölcs vagy

11. fejezet

Josh

Fél tíz, de biztosra veszem, hogy Anna még nem alszik, úgy tervezem, felhívom, amint beértem a szobámba. Anyám feltart egy ideig, mesél ezt-azt, de nem igazán érdekel. Sikerül leráznom, felszaladok az emeletre. A szobában ledobom a táskámat a székre, aztán levetődöm a fotelbe és elkezdem csörgetni Annát. Nem veszi fel, így hagyok neki egy sms-t.

„Szia! Ha még fent vagy, hívj vissza! Puszi!"

Bedobálom a ruháimat a szennyeskosárba, majd beállok a zuhany alá. Jó volt ez a mai nap. Elég sokat telibe találtam, és nyertem is. A srácokkal rég találkoztunk már, meg is dumáltuk, hogy gyakrabban összejövünk majd bowlingozni. Egyszer elviszem Annát is. Megnézném, hány bábut találna el elsőre. Biztosan nehéz lesz neki a golyó.

A zuhany alatt gyorsan végzek, még vizesen a szekrényen lévő telefonomhoz nyúlok, hogy megnézzem, hívott-e, jött-e válasz, de semmi reakció. Biztosan elaludt. Megtörölközök, aztán bevetem magam az ágyba. Megnézek pár rövid videót a neten, aztán lefekszem aludni.

Másnap, nyújtózkodás közepette kelek ki az ágyból. Ahogy eszembe jut Anna, abban a pillanatban nyúlok a telefonomért, de se sms-t nem kaptam, se nem hívott. Furcsa... Nem szokott ilyen lenni. Talán elaludt? Felkelek, gyorsan felöltözök, aztán a fürdőszobában rendbe szedem magam. A bejáratnál felveszem a cipőmet, a táskám a vállamon, így lépek ki az ajtón.

Anna nem áll a túloldalán rám várva, pedig ő mindig előbb elkészül, mint én. Megállok és percekig várok, hátha tényleg elaludt, és mindjárt megjelenik, de nem jön. A következő pillanatban kinyílik a bejárati ajtajuk, de csak Mrs. Shorne lép ki rajta. Nem várok, azonnal odasietek.

– Mrs. Shorne, jó reggelt! Elnézést, hogy zavarom! Anna hol van? Már itt kéne lennie! – hadarom egy szuszra.

– Én azt hittem, nálad aludt – mondja zavartan. Komolyan ezt hitte? – Nem jött haza tegnap a munkából.

Megáll bennem a vér. Mi a büdös franc történt, amíg nem voltam itthon?

– Mi az, hogy nem jött haza? – kérdezem ijedten.

– Azzal nyugtattam magam, hogy nálatok van, és elfelejtett írni. Ha nem veled volt, akkor... – A szája elé teszi a kezét. – Anna nem lépne le sehova egy szó nélkül.

– Igen, én sem úgy ismerem – suttogom magam elé.

– Lehet, hogy balesete volt és kórházban van? – kérdezi riadtan, közben megragadja a karomat. Úgy érzem, mintha engem hibáztatna.

– Tegnap szabadságon voltam, így nem együtt jöttünk haza. Fogalmam sincs, mi történhetett. Egy pillanat! – emelem magasra a kezemet.

A zsebemből előhalászom a telefonomat és elkezdem csörgetni a főnökömet, Helgát. Kicsit korán van, de ez elég fontos dolog. Kómás hangon veszi fel.

– Helga, sürgős és fontos kérdés! Tegnap történt valami Annával?

– Túlóráztunk, de nem történt semmi gond – válaszolja álmosan.

– Tehát nem volt semmi baja, amikor távozott a melóból?

– Nem, de mi történt? – kérdése közben hallom, hogy felül és pakolászni kezd.

– Anna tegnap nem ment haza – felelem, s még magam sem akarom elhinni ezt. Hol lehetsz, Anna?

– Hívtátok már a kórházakat? Lehet, hogy balesete volt! – hadarja Helga. – Máris indulok a melóba és megkérdezem a többieket, tudnak-e valamit, hogy tervezett-e valahova menni munka után.