Kívánlak, pedig tiltott gyümölcs vagy

10. fejezet

Annabell

Josh kérdése mellbe vág, elsőre nem is igazán tudom, mit mondjak rá. Lényegében szeretné, hogy a barátnője legyek? Biztosan jól értem? Szeretne jobban megismerni, egyértelműen nem barátkozni akar. A fiúk a lányoktól mindig akarnak valamit, az a valami szex vagy kapcsolat, de barátság? Miért érdekelne egy pasit egy csaj élete, akit nem dughat meg?

Pár mondatban meséltem neki Dave-ről, tehát tisztában van vele, hogy nem akarok kapcsolatot senkivel. Tud Ethanről, ahogy azt is, hogy nem teljesen saját akaratomból jártam vele. Caithlyn miatt játszottam el, hogy a fiának a barátnője vagyok. Sok minden történt, míg Ethan barátnője voltam, de az az egész egy megjátszás volt. Nem hihetem azt egy pillanatig sem, hogy valaha komolyan aggódott volna értem, vagy bármilyen érzelmet táplált volna irántam. Vajon miért akarom ezt hazudni magamnak?

Miből gondolja Josh, hogy esélyt akarok adni neki?

– Bevallom, megleptél ezzel a kérdéssel. Ne haragudj, hogy ennyit gondolkodtam – nevetek zavaromban, ő csak megrázza a fejét és várja, hogy folytassam. – Nem pontosan értem a kérdésed mögötti dolgot, de szeretnélek megismerni – mondom végül. Mielőtt a nyakamba ugrana, mert látom rajta, készül rá, még megszólalok. – Viszont, Josh! Egyelőre tényleg csak ismerkedjünk.

– Tudom. Én is úgy gondoltam, hogy egy ideig randizgatunk, aztán meglátjuk, hogy alakul – kacsint rám.

Zsigerből kéne taszítanom őt, de nem megy. Igaz, hogy alig tudok róla valamit, de kedves srácnak tűnik. Szeretném kideríteni, hogy valóban az, vagy ő is csak egy színész azok az emberek közül, akik körül vesznek bennünket?

– Hétfőn szabadságon leszek, a haverokkal megyünk bowlingozni – kezd bele, közben néha az előttünk elhaladó kutyásokat nézzük. – Csak szerintem hülye, aki felöltözteti a kutyáját? – suttogja közelebb hajolva a fülembe. Halkan felkuncogok.

– Én sosem tettem még semmijen göncöt Brenire. Persze, neki nincs is kicsi szőre, tehát nem fázik – sóhajtok.

– Örülök, hogy egy a véleményünk. Egy kicsit tartottam tőle, hogy néha te is felöltözteted, és ezzel megsértelek vele – bök oldalba, én szinte arrébb ugrom. – Mennyire vagy csikis egy tízes skálán? – ráncolja csalafintán a szemöldökét.

– Száz? – kérdezek vissza.

– Erre még visszatérünk akkor! – kacsint megint. – Szóval, hétfőn valószínűleg nem találkozunk, mert csak késő este fogok hazaérni.

– Rendben. Nem is tudtam, hogy szereted a bowlingot!

– Ó Anna, nagyon sok mindent nem tudsz még rólam! – A mondata után feláll és felém fordul.

Ebben a pillanatban végig gondolom a dolgokat. Szeretném megismerni Josht, ez igaz, de esélytelennek tartom, hogy el tudjam felejteni Ethant. Mi lesz, ha tegyük fel megkedvelem Josht? – eközben meleg tekintetébe nézek, mert, ahogy rám néz, abban van valami kezdeti törődés. – Ha letelik az egy év, én mindenképpen visszaköltözöm Londonba, ami innen 534 km. Az egyetemet be fogom fejezni, és ebben egy pasi sem akadályozhat meg. Halványlila gőzöm sincs, miért gondolkodom ennyire előre, talán kezdek érett nőként viselkedni. Josh nem fog Londonba költözni. Miért tenné? Vajon Ethan mit reagálna, ha megtudná, hogy pasim van? Ha látna is vele? Féltékeny lenne? Felesleges erre gondolnom, bizonyára már a sokadik csajt dugdossa. Hónapokig nem feküdt le senkivel, biztosan be akarja pótolni.

Sajnos belesajdul a szívem. Bárcsak engem akarna. Bárcsak velem csókolózna.

– Szereted a kutyákat? – kérdezem csak úgy.