Kívánlak, pedig tiltott gyümölcs vagy

6. fejezet

Ethan

Shelly addig simogatja a farkam nadrágon keresztül, hogy sikerül teljesen felébresztenie, ami számomra sokkoló, eddig egy nő sem volt rá képes Anna óta. Persze... Nem mintha Annával sok szexuális dolgot csináltunk volna. Kemény egy alkalom volt, az is befulladt, mielőtt elkezdődhetett volna.

– Shelly, hidd el, én nagyon szívesen felmennék hozzád, de nem így, hogy részeg vagy – tolom el magamtól. – Visszatérünk erre, ha magadnál leszel és akkor is szeretnéd ezt – mutatok a farkamra.

Csalódottan helyezkedik vissza az ülésbe.

– Akkor hétfőn. Szia!

Botladozva sétál el az ajtóig, a kulcsait keresi a táskájában. Hamar megtalálja és eltűnik a lakásban. Felsóhajtok. Le kell higgadnom. Szeretem Annát, de férfiból vagyok, szexre igényem van. Ha Shelly kiváltja belőlem azt, ami egy férfinak kell a szexhez, akkor valahogy rá kellene vennem, hogy józanon is behívjon magához. Megrázom a fejemet, majd a kormányra csapok kettőt. Jézusom! Nem lehet! Hogy gondolhatok ilyenre? Apám kinyírna! Gyűlölöm ezt a helyzetet, apám miatt kell már megint visszafognom magam, hogy ne dugjak meg egy nőt.

***

Másnap reggel, ahogy belépek az irodába, Shelly azonnal kipirul, ezért elfordul tőlem és úgy csinál, mintha a táskájában keresne valamit. Igyekszem úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, mert nem akarom ennél kellemetlenebb helyzetbe hozni. Köszönünk egymásnak, ahogy általában, majd leteszem az asztalra a táskámat és helyet foglalok a székemen. Bekapcsolom a számítógépet és megnézem, kaptam-e bármilyen e-mailt.

– Ethan – szólal meg Shelly hirtelen. Felnézek rá és várok. – Ne haragudj a tegnapi miatt!

– Nem haragszom – felelek azonnal.

– Ennek örülök! – sóhajt egy nagyot. – Nagyon ritkán iszom, de akkor sajnos sokat – túr bele a hajába, aztán rájön, hogy kusza az egész, ezért gyorsan keres egy hajgumit a táskájában, és felgumizza a haját, így ismét teljesen láttatja kecses nyakát. Mikre nem gondolok...

Nem tudom, mit mondhatnék erre, elvégre nem tartozik rám. Nem akarok közel kerülni hozzá. A nyár gyorsan véget fog érni, én pedig lépni fogok innen, legalábbis egy időre biztosan.

– Ethan, felkészültél lélekben a tárgyalásra? – kérdezi nevetve Shelly.

– Persze.

– Akkor jó! – csapja össze a két tenyerét, majd feláll, és a táskájába kezd pakolászni. – Készülj össze, hozz jegyzetfüzetet meg tollat és induljunk.

– Sietek!

Izgulok, mert ez lesz az első gyilkossági vádas tárgyalásom. Megindulunk Shellyvel a bíróságra, méghozzá az én autómmal, mert az övé szervízben van. Ismét egy olyan nő ül benne, aki nem Anna. Hamar odaérünk, beparkolok az épület mögé, aztán elindulunk a bejárathoz.

Beülünk a hátsó sorba, ahol Shelly ismét elmagyarázza nekem, hogy miről fog szólni a mai tárgyalás.

– A vádlott tagadja, hogy elütötte – az akkor még sértettet –, pedig videófelvétel van róla, ahol tisztán kivehető az arca. Tagadja továbbá, hogy ezután nem vitte kórházba, hanem a saját lakására vitte fel, ahol az eszméletlen sértettet megerőszakolta, majd megölte.

– Vajon mivel próbálja majd megvédeni magát? – elmélkedem.

– Nos... - sóhajtja fáradtan. – Amikor Mr. Payn az ügyésszel beszélt, hallhattam én is mikor azt mondta, hogy minden bizonyíték a vádlott ellen van, tehát egyértelműen ő követte el a gyilkosságot, viszont azt is mondta, hogy az ügyvéd nyilván nem ért egyet ezzel.