Kívánlak, pedig tiltott gyümölcs vagy

35. fejezet

Ethan

A tengerparton állok a pléd mellett, amit ide készítettem, valamint egy kosarat, tele finomságokkal, egy virágcsokor és rózsaszirmok a homokban, meg a pléden is. Minden tökéletes.

Diplomaszerzés után kaptam apámtól ezt a tengerparti nyaralót, lezárt, saját partszakasszal. Hastings szép környék, jó választás, bár kénytelen leszek kiadni, hogy ne porosodjon, amikor nem vagyunk itt.

Matt javaslatára beszerveztem Amandát a tervemhez, aki nagy kegyesen bele is ment a cél érdekében. Matt épp a lakásban van, előkészül a vacsorához, ugyanis reményeim szerint ünnepelni fogunk. Amanda pedig úton van ide Annával, aki úgy tudja, hogy egy szimpla, egy hetes nyaralásra invitálta őt a barátnője Hastingsba annak örömére, hogy lediplomáztak.

A parton minden rendben, az időjárás is tökéletes, nyár van, kellemes, elviselhető meleg és nemsokára lemegy a nap, Anna imádja a naplementét. Izgatottan szaladok be a házba, Matt a konyhában pakolászik.

– Izgulsz, mi? – szólal meg egyből, ahogy belépek.

Nekidőlök a konyhaszekrénynek, közben mélyet sóhajtok.

– Persze, ki az, aki ilyen helyzetben ne tenné? – kérdezek vissza.

– Én nem tettem – feleli, ahogy felém fordul. – Vagyis egy nagyon kicsit, de amikor tudod, mi lesz a válasz, mert bízol a másik érzéseiben, akkor nyugodt lehetsz.

– Szóval szerinted én nem vagyok biztos benne? – kérdezem feszülten.

– Ó, dehogy! – legyint felém. – Épp ez az, hogy Anna szeret téged, nyugodj meg.

Sok mindenen keresztül mentünk, de amióta elkezdtünk három éve valóban együtt járni, azóta sokkal jobban mennek a dolgok. Vannak akadályok előttünk időnként, de minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy együtt tudjunk átlépni vagy törni rajtuk. Bízom Annában, tudom, hogy szeret és boldog lesz a mai napon.

A zsebemben megszólal a telefonom, riadtan kezdek matatni benne, aztán előveszem és fogadom a hívást. Amanda elhadarja, hogy megálltak egy kávézónál, viszont hamarosan ideérnek.

Mattel megbeszéljük a részleteket, aztán elindulok vissza a tengerpartra. Alkalomhoz illően öltönyt vettem fel, ez az, amivel igazán le tudom venni Annát a lábáról.

Fél óráig gyakorlom magamban a szöveget, mire meglátom közeledni őket. Amanda bekötötte Anna szemét, így azt sem tudja, hol van. Amanda már vigyorog, amikor észrevesz. Matt a háttérből követi őket és már készíti a kamerát.

– Meddig kell még mennem? – kérdezi nevetve Anna. Egy lenge, világoskék ruha van rajta, ami kiemeli a dekoltázsát. A haja szabadon, a szél lágyan belekap, az arcába sodorva néhány szálat.

– Nem sokat – feleli Amanda. – Itt is vagyunk.

Amanda bólint felém, én térdre ereszkedem Anna előtt, a kezembe veszem a gyűrűt és felé tartom.

– Leveheted a kendőt – utasítja őt.

Anna izgatottan oldja ki a lágy csomót, aztán kiesik a kezéből a kendő. Nagy szemekkel néz rám hitetlenül, majd a gyűrűre, aztán vissza a szemeimbe. A kezeivel eltakarja az arcát, aztán mégis rám néz. Zavarban van.

– Szia – mosolygok rá.

– Szia, Ethan! Nem tudtam, hogy te is itt leszel – mondja megszeppenve.

– Ez volt a meglepetés. Anna, tudnod kell, hogy ugyan sok mindenen mentünk keresztül, ezután még több bökkenő lesz, amit elénk állít az élet. Mindet veled együtt szeretném megélni. Szeretnék melletted lenni jóban és rosszban is egyaránt. Én szeretném a kezedbe nyomni reggel a bögrédet, benne a kedvenc kávéval, amit úgy imádsz. – Itt mindenki felnevet. – Ígérem, minden tőlem telhetőt meg fogok tenni azért, hogy boldog legyél. Leszel a feleségem? – Talán sosem láttam még ilyen gyönyörűnek, mint most, ahogy rám néz a csillogó szemeivel.