Kívánlak, pedig tiltott gyümölcs vagy

23. fejezet

Josh

Ideges vagyok, mert tudom, mit akarok, de az előbb bevillant egy rossz gondolat. Mi van, ha Anna nem lesz vevő rá? Persze, régóta várok már erre. Lecsapni rá, az ágyra teperni. A vonzalom megvan, kívánom, de a bizalmam nem töretlen. Nyilván eltelt már pár hét, mióta visszajött hozzám, mert az expasija nem úgy fogadta, ahogy kellett volna. Máig feszít belül a gondolat „Ha nincs ló, jó a szamár is". Tisztában vagyok vele, ha a csávó visszafogadta volna, akkor ő nem lenne most mellettem. Ezt elfogadtam akkor, amikor nyíltan megkértem, legyen a csajom. Második választás lettem, ami zavar is meg nem is. Nem a legjobb, viszont belegondolva abba, hogy úgy jöttem ki ebből az egészből, hogy Anna az enyém, akkor pozitívként könyvelem el. A gondolataim zugában furkálódik egy kérdés: – Vajon mit tenne, ha a csávó megjelenne és őt akarná?" Ahányszor előjön, visszatuszkolom arra az eldugott helyre, ahova való.

Nem vagyok híve a hónapfordulóknak, mindig is nyálas dolognak tartottam, ha másoktól hallottam az ünneplését, viszont Anna olyan lánynak tűnik, akinek bejön az ilyesmi. Segítséget kell kérnem, mert nem vagyok jó ebben.

Túl vagyok két előadáson, találkoztam pár szó erejéig Annával, most úton vagyok a melóba. Annának még van egy előadása, szóval elfoglalja magát és nekem is lesz időm.

Belépek az épületbe, szerencsémre Caroline dolgozik ma. Intek neki, aztán futok az öltözőbe. Gyorsan átvedlem a melós ruháim, aztán sietek a felszolgáló részhez. Jelenleg nincs bent senki, így betámadom Caroline-t.

– Carily – szólítom meg, válaszul hunyorogva pislog rám, szinte tikkel a szeme. Imádom ezt a reakcióját.

– Mondd csak, hányszor mondtam már, hogy ne szólíts így? – csap tenyérrel a pultra.

– Nem számolom – nevetek fel.

– Harminckétszer – motyogja.

Elfordul tőlem, sebesen mosogatja, majd pakolja a csészéket. Hirtelen belép egy vendég a kávézóhoz. Caroline kedvesen mosolyog, bájosan kiszolgálja a vendéget. Felvonja a szemöldökét, amikor visszafordulva még mindig itt támaszkodom a pultnál.

– Kávé kell? – veti hozzám, miközben pakolászik.

– Ja, nem! – legyintek. – Tippek kellenek egy romantikus estéhez!

Caroline hirtelen felnevet, még a kis füzetét is kiejti a kezéből. Lehajol érte, aztán a zsebébe rakja. Kinevetős vigyor ül meg az arcán, ezért kezdem kínosan érezni magam.

– Annával? – kérdezi, miután közelebb hajol. Válaszul csak bólintok. – Van valami indok, vagy csak úgy?

– Kell indok? – rántom meg a vállam. – Várj, mielőtt bármit mondanál, jelen esetben van indok. Ma vagyunk együtt egy hónapja és vannak terveim.

– Akkor nincs is mit mondanom! – emeli meg a kezeit és hátat fordít nekem.

– Elképzeléseim, na! – javítom ki magam. – Muszáj segítened! – teszem össze a kezeim, közben valószínűleg elég bárgyú képet vághatok.

– Le akarsz feküdni vele végre? – kérdezi nyíltan, engem pedig majd lever a víz.

Azonnal körbe fésülöm a területet, bárki meghallotta-e. A kávézóban csevegnek az emberek, de egyik sem rezdült felénk, így megnyugszom.

– Hangosabban nem tudnád? – hördülök rá.

– Le aka... – kezd bele, de azonnal áthajolok a pult fölött és a szája elé teszem a kezem. Röhögve tol el magától. – Olyan könnyű kijátszani téged.