Kívánlak, pedig tiltott gyümölcs vagy

18. fejezet

Ethan

Magamhoz térve arra leszek figyelmes, hogy valaki feje a vállamon pihen. Halványan átfut az agyamon a remény, hogy Anna az, de gyorsan tudatosul bennem, hogy mi történt tegnap. Shelly egyszerűen észveszejtő volt az ágyban, olyan vadállatot hozott elő belőlem, amit még senki. Ez a nő kész vadmacska, aki tudja, mit akar. Az este folyamán nem sokat beszéltünk, pontosabban semmit. Minden érintés ösztönből jött, nem kellettek szavak. Talán van még remény számomra? Talán el tudom engedni Annát.

– Jó reggelt – szólal meg halkan, nyöszörögve Shelly.

Megdörzsöli a szemeit, aztán felülve nyújtózkodni kezd. A takaró lecsúszott róla, így megcsodálhatom formás, tenyerembe való melleit. A kezem azonnal odanyúl és lágyan megcsípem az egyiket, mire a lány felszisszen és kinyújtja felém a nyelvét.

– Hogy aludtál? – érdeklődöm, de meg is bánom, mert ez túl személyes kérdés. Mi csak dugtunk egyet, semmi több. Ezzel a lendülettel felülök, és a ruháimat keresem a tekintetemmel. A földön hevernek, ahova szétdobáltuk őket.

– Öm. Jól, azt hiszem – feleli szégyenlősen.

Kimászva az ágyból, lehajolok a bokszeremért, felhúzom magamra, aztán a nadrágomat is felszenvedem, végül a pólómért nyúlok, amikor Shelly hátulról átkarol és megtapogatja a hasizmaim. Az ujjai aprók és vékonykák akár a ropi, a körmeivel egyenesen ölni lehetne.

– Hmm, valaki sokat dolgozott ezeken – kuncogja, közben köröket rajzol rám. Izgató, meg kell hagyni. – Kérsz egy kávét? – érdeklődi édes hangon.

– Mennem kell – csúszik ki a számon, pedig nem sietek sehova, de úgy érzem, nem maradhatok most.

– Ó – leheli. – Rendben.

A pólót magamra kapom, összeszedem a pénztárcám és a telefonomat, indulásra készen állok, de Shelly olyan kiskutya szemekkel néz rám, hogy elgondolkodom, mégis maradnom kellene és eljátszani vele.

– Ethan – sóhajtja a nevem. – Biztos vagyok benne, hogy ez túl nagy kérés, de azért hallgass végig – pislogja, közben az ujjait tördeli.

– Hallgatlak – biztatom.

– Édesapám halálának az évfordulója lesz holnap, lenne kedved eljönni velem a megemlékezésre? – lesüti a szemét, mintha szégyellni valója lenne.

Mindössze munkatársak vagyunk, és attól, hogy lefeküdtünk nem gondolom, hogy ilyen mértékű bizalmat kellene nekem szavaznia. Bármelyik barátját elhívhatná, akit régebb óta ismer, mégis rám gondol. Megérdemlem én? Bizonytalanul állok, mert fogalmam sincs, mit tehetnék. Ha nemet mondok, azzal lehet, hogy eléggé elvágom magam nála, tehát nem lesz több szex gyanúsan. Ha elmegyek, akkor azt gondolhatja, hogy nem csak szexről lesz itt szó.. Ah...

– Biztos engem szeretnél magaddal vinni? – adok neki egy esélyt, hogy átgondolja újra.

– Teljes mértékben – feleli azonnal.

– Rendben, akkor mikor és hol?

Mosolya csillogó, akár egy csillag az éjszakai égen.

***

Vasárnap délelőtt úton vagyunk Edinburgh-ba Shelly-vel. A tudat, hogy minden egyes kilóméterrel közelebb kerülök Annához, kicsit megrészegít. Persze, itt van Shelly, és szenvedélyes vele a szex, viszont hiányzik az érzelem. Megszorítom a kormányt, mereven nézem magam előtt az utat, közben képzeletben kitépem magamból azokat a darabokat, amik érzelmet táplálnak Anna iránt. Nem szabad akarnom, ő egy tiltott gyümölcs számomra. A vérem hajtana a tiltás ellenére is, de nem tehetem tönkre magunkat.