Kívánlak, pedig tiltott gyümölcs vagy

7. fejezet

Annabell

Én lennék a legboldogabb, ha valaki elmondaná nekem, hogy a mai nap folyamán, azon kívül, hogy az első munkanapom volt ezen a helyen, miért mentem bele abba, hogy eljátszam, Josh barátnője vagyok? Mégis melyik másik univerzumban tettem volna meg ugyanezt? Őszintén, nem is gondolkodtam túl sokat. Részben úgy voltam vele, hogy előző este segített épségben hazajutni, és cserébe most kihúztam a bajból. Persze, ezt máshogy adtam elő, mintha még ezután ő tartozna nekem. Arról ne is beszéljünk, hogy ma megint el kell játszanom a dolgot... Szóval, duplán tartozik.

Fogalmam sincs, mi üthetett belém, amiért képes voltam belemenni ebbe. Épp a tükörben bámulom magam és azon elmélkedem, hogy miért öltöztem ki ennyire? Kinek akarok tetszeni? Josht akarom lenyűgözni vagy az exét? Mármint, ha az exe meglát így, valószínűleg kiesnek a szemei, és talán rosszul is érzi majd magát.

Nem tudtam megállni, ezért felhívtam Amandát, és elmeséltem neki. Tisztában voltam vele, mit fog reagálni. „Juhú! Végre egy új pasi van a képben!" sikítozta.

***

Egy újabb hazugság. Kristinnek azt mondtam, hogy az egyik kollégám hívott el vacsorára. Mivel Helga tudott az esetről, így behívott az irodájába. Elmondta, hogy nem szeretné, hogy bármi legyen Josh és köztem, ami a munkára akár a jelenben vagy a jövőben probléma lehet, mert szüksége van a munkaerőnkre. Megbízhatóak vagyunk - engem még alig ismer, de jól esett, amit mondott -, nem akar elveszíteni egyikőnket sem. Megnyugtattam, hogy nemrég vagyok túl egy szakításon, nem tervezek új kapcsolatot. A kalandokat pedig kerülöm. Helga mélyet sóhajtott és láttam, hogy valósággal megkönnyebbült.

Eredetileg úgy volt, hogy a kávézóban leszünk, végül egy kocsmába megyünk át. Brenit nehéz szívvel hagytam magára. Nem szeret nélkülem lenni, főleg egy új környezetben. Kedveli Richardékat, ezért nyugodtabb vagyok.

Ahogy kilépek a bejárati ajtón, meglátom Josh, aki mosolyogva néz a szemembe a kapuból. Fekete farmernadrágot vett fel és egy világos inget. Még a haját is szexire varázsolva. Átfut az agyamon, hogy vajon csak az exbarátnőjét akarja féltékennyé tenni?

- Gyönyörű vagy - mondja azonnal, ahogy elindulok felé.

Egy szót sem szólok, csak megragadom a karját és húzom magam után az utcán. Szaladunk, azt sem tudom, jó irányba tartunk-e. Azt veszem észre, hogy már nem én tartom az ő kezét, hanem ő az enyémet. A következő sarkon elkapja a derekamat és maga felé fordítva megállít. Lihegve nézünk egymásra.

- Hova sietsz ennyire? - A tekintete nyugodt, de szörnyen kíváncsi. Igyekszik minden figyelmét a szememre terelni, de időnként átvándorol a melleimre, amiket egy kicsit kitettem.

- Krisitinnek azt mondtam, hogy egy kollégámmal vacsorázom, viszont nem tudhatja meg, hogy te vagy az - hadarom el.

- Miért? - ráncolja a homlokát.

- Félre értenék - motyogom a hajamat babrálva, ő jót vigyorog ezen.

- Ugyan! - neveti el magát. - Egyébként szerencsédre, jó irányba indultál meg. A következő sarkon ott a kocsma.

- Aha... - forgatom a szemeim. - Ha úgy tudja, hogy nem régóta vagyunk együtt, akkor próbáljunk ennél maradni. A lehető legkevesebbet tudjuk egymásról.

- Ja - mosolyogja.

Megérkezünk a kocsmához, ahol az első emeleten ülve vár ránk a csaj. Felmegyünk, és helyet foglalunk mellette. Nehezen tudom beleélni magam ebbe a szerepbe, ugyan hónapokig játszottam el egy másik fiú barátnőjének a szerepét, nem gondoltam, hogy ismét belekerülök majd egy ilyen helyzetbe. Szerencse, hogy ez nem kell többször. Emma úgy kisminkelte magát, mintha pasizni indulna a barátnőivel. Ahogy feláll, nyilván behajol, ezzel láttatja a hatalmas kebleit. Nem szégyelli őket az biztos.