Emma és Jasper [Jasper Hale fanfiction]

16.- Visszatérés

Emmának egy pillanatra fogalma sem volt, hogy mit kéne reagálnia.

-Mi? – bár az ösztönei átvették az irányítást, ennél többet úgy tűnt, még így sem tudott kimondani.

-Nézd, tudom, hogy hangzik, de biztos vagyok abban, amit láttam – Bella teljes meggyőződéssel nézett Emma szemébe, ami meggyőzte Emmát, hogy a lány az igazat mondja, bármit hisz is, hogy látott. Ugyanakkor, Bellának balesete volt. Simán lehet, hogy összekeverte a dolgokat.

-Nem mondtam volna el, ha nem lennél jóban Jasperrel. Valami nincs rendben a Cullenekkel – bár a második mondatot úgy tűnt, hogy Bella inkább magának mondta, mint Emmának, Emmának egyet kellett értenie a lánnyal. Még azt is belátta, hogy a Cullenek sportosak, de azt már nehezen hitte el, hogy bármelyikük is arrébb tudott volna tolni egy kamiont puszta kézzel.

-Nem hiszel nekem – Bella kijelentette a mondatot.

-Én... - Emma elhallgatott: semmi értelme sem volt annak, amit Bella mondott. Ugyanakkor nem tudta letagadnia furcsa veszélyérzetet, amit a Cullenek közelében érzett. -Ma nem – emlékeztette magát és kissé elmosolyodott, amikor eszébe jutott a reggeli beszélgetésük Jasperrel. – Én nem tudom – vallotta be Bellának és mélyen a lány szemébe nézett. Bella egy kicsit bólintott, ám még mielőtt bármit mondhatott volna, egy kopogás hallatszódott. Az ajtóban Charlie állt, mögötte pedig Emma apja.

-Ugye nem zavartam meg semmit? – Emmának úgy tűnt, mintha Charlie zavarban lenne.

-Nem – válaszolta Bella, Emma pedig egyetértően biccentett, majd felállt és követte az apját a kijárat felé. Azonban, mielőtt kilépett volna a szobából, még egy pillanatra visszafordult. Bella szemében újra megcsillant a magabiztosság egy pillanatra, amikor észrevette Emma tekintetét.

-Örülök, hogy tudtunk beszélni – Emma apja kezet nyújtott Charlienak. Charlie csak komolyan biccentett, majd megrázta a felé nyújtott kezet.

-Emma – biccentett Charlie Emma felé.

-Örülök a találkozásnak – mondta Emma egy halvány mosoly kíséretében, azonban nem tudta figyelmen kívül hagyni az apja szokatlan komolyságát. Miközben vezetett, az apja úgy tűnt, a gondolataiba merült.

-Jó látni, hogy találtál barátokat - már majdnem hazaértek, amikor az apja megszólalt.

-Igen – Emma kissé elmosolyodott, amikor az apjára nézett.

-Tényleg, miről beszéltetek? – kérdezte az apja, miközben leparkolt. Emma a kérdés hallatán egy pillanatra megfagyott.

-Ó, csak lányos dolgokról – mondta Emma és nagyon remélte, hogy a hangja eléggé könnyednek tűnt.

Amikor felért a szobájába, elővette a zsebébe gyűrt szalvétát és egy gombostűvel az üres parafatábla közepébe tűzte. Majd az ablakhoz ment, megtámaszkodott az ablakpárkányon és egy hosszú másodpercig farkasszemet nézett a szalvétával, miközben egy cigarettára gyújtott. Bár abban nem volt biztos, hogy Edward Cullen arrébb tudott volna tolni egy kamiont puszta kézzel, abban azonban igen, hogy valami nagyon nem volt rendben a Cullenekkel.

*******

Rosalie teljesen magán kívül volt, Jasper pedig egy másodperc hatodrészéig komolyan úgy érezte, hogy sehogy sem tudja lenyugtatni. Most nem kellett gondolatolvasónak lennie ahhoz, hogy kitalálja, mit gondolhat a lány. Carlisleból ennek ellenére, mint mindig, úgy most is békesség áradt, igaz, kevésbé erősen, mint máskor. A nappaliban egyébként mindenki ott volt: Carlisle mellett Esme állt, tőlük kissé távolabb Rosalie, akit Emmett ölelt át. A szoba másik felében, velük szemben Alice állt Edward és Jasper között. A légkör tele volt feszültséggel és ez Jaspert is ingerülté tette, hiába igyekezett Carlisle békességére koncentrálni. Miközben Rosalie felé nyugalmat sugárzott, egy másodperc töredékére kizökkent, Rosalie pedig szinte azonnal mérgesen fújt egyet.