Emma és Jasper [Jasper Hale fanfiction]

15.- Szürkészöld

-Emma? – a lány egy pillanatra megfagyott a neve hallatára, és amikor meglátta a személyt, akihez a hang tartozott, nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy a nap egyre furcsábbá vált. És még tíz óra sem volt.

-Jasper – mondta Emma szinte reflex-szerűen és észrevette, hogy az előbbi fullasztó, szorongató érzés visszatért, sőt a fiú közelében még erősebbé vált.

-Hogy vagy? – kérdezte Jasper és Emma karjára pillantott. A lány egy pillanatig meg mert volna esküdni, hogy aggódást látott a fiú arcán átsuhanni. Emma csak most vette észre, hogy elfelejtette megigazítani a pulóverét.

-Jól – felelte Emma, miközben igyekezett elnyomni az egyre erősödő érzést, ami megkörnyékezte. – Én időpontra jöttem – viccelt Emma és kissé kapkodva visszahúzta a pulóvere ujját, sőt, még a farmerdzsekijét is rávette. Csak most jött rá, hogy mennyire hideg volt kinn. Emma nagyot sóhajtott és igyekezett kontrolálni a légzését. Majd hirtelen meglepődött: olyan nyugodtság szállta meg, amilyet nagyon régóta nem érzett. A lány újra felsóhajtott, de most a jóleső érzés miatt: szinte teljesen elfelejtette milyen így, összhangban létezni. Mintha a napsütötte tenger felszínén lebegett volna.

-Te hogyhogy itt vagy? – kérdezte Emma és ő maga is meghökkent, hogy milyen nyugodt a hangja. Most először nézett hosszabb ideig a fiúra, mióta elkezdtek beszélgetni. Bár mostanra már nem kellett volna meglepődnie, hogy Jasper milyen jól néz ki, mégis ez történt. Aranyszőke haj, halványbarna szem, márvány tökéletességű bőr: minden a helyén volt. Azonban Emmának most valami más is feltűnt: annak ellenére, hogy Jaspert adoptálták, a közte és Dr. Cullen között levő hasonlóság szinte kísértetiesen hatott a lányra. A fiú ma sötétkék kabátot viselt fekete nadrággal és csizmákkal, az öltözéke tökéletesen harmonizált vele.

-A testvéreimmel jöttem – válaszolta Jasper és Emma elkapta, ahogy a fiú tétova pillantást vetett a -most már eltakart– karjára. Jasper azt már nem tette hozzá, hogy Alice ragaszkodott hozzá, hogy itt várjanak a többiekre. – Jobb lenne, ha Jazz nem menne be a kórházba, mert tele lesz emberekkel – Alice szavai visszhangoztak Jasper fejében. Aztán persze a lány másodpercekkel azelőtt tűnt el, hogy Emma kilépett volna az épületből. Emma aprót bólintott a fiú kijelentésére, azonban nem emlékezett arra, hogy bármelyik Cullent is látta volna a főbejáratnál levő tömegben.

-Tényleg, mivel jöttél? – kérdezte Jasper. Emma mintha törődést hallott volna ki a hangjából.

-Apa elhozott kocsival. Eléggé ellene volt, hogy ma vezessek – felelte Emma. Igazából pár órával ezelőtt még kissé túlzásnak tartotta, hogy az apja ennyire vigyázzon rá, de most már máshogy látta. Hisz csak a szerencsén múlt, hogy Bellának nem lett nagyobb baja.

-Bella ugye jól van? – kérdezte a lány. Bár a nővér már megnyugtatta egyszer, Emma szeretett volna jobban megbizonyosodni, hogy Bella rendben lesz. Legnagyobb meglepetésére Jaspernek a kérdés hallatán megkeményedett az arckifejezése.

-Amennyire láttam, semmi baja sincs – vonta meg a vállát Jasper. Bár a fiú arckifejezése változatlan volt, Emma úgy érezte, mintha egy lépést hátrált volna tőle.

– Mit olvasol? – váltott témát Jasper és Emma kissé meglepődött, hogy a fiú észrevette a dzsekije zsebébe begyűrt könyvet.

-Csak gondoltam újraolvasok pár Sherlock Holmes- történetet – mondta Emma miközben elővette a kissé ütött-kopott zsebkönyvet. A kijelentésére Jasper elmosolyodott, a lány pedig visszamosolygott rá. Ez most olyan volt, mint előző héten, a folyósón, egy tökéletes pillanat.

-Jasper – Rosalie Emma mögül tűnt elő, valószínűleg ő is a hátsó kijáraton át jött. A hangja élesen szólt.

-Igen, Rosalie? – fordult Jasper az ikertestvére felé. Emmának meg kellett állapítania, hogy Rosalie igazán gyönyörű volt: még a San Palermoban nyaraló modellek is középszerűnek tűntek mellette. A lány aranyszínű haja hullámokban hullott a vállára és halványbarna szemei hasonlóak voltak Jasperéhez. Kötött fehér pulóvert és farmert viselt: mindkettő tökéletesen kiemelte az alakját. Ehhez halványszürke kabátot vett fel, amit nem gombolt össze és fehér teniszcipőt- azt a fajtát, amelyik már egy használat után piszkos lesz, azonban Rosalié tökéletesen tiszta volt.