Emma és Jasper [Jasper Hale fanfiction]

6.- Foszlány

Jasper az ebédlő túlsó végéből figyelte, ahogy a három fiú végre békén hagyta Emmát. Az ebédszünet mindig a legrosszabb része volt a napnak; ennyi ínycsiklandozó ember között lenni olyan volt számára, mintha forró vasat tuszkoltak volna le a torkán. Ráadásul az elmúlt pár percben a természetfeletti érzékelésének köszönhetően minden szót olyan tisztán hallott a beszélgetésből, mintha csak ő is a három srác mellett lett volna. Jaspert egy számára eddig ismeretlen érzés kezdte hatalmába keríteni. Persze, érezte már másokon keresztül, de egészen más volt első kézből megtapasztalnia. Az érzés tovább erősödött, amikor egy másik fiú, Isaac Lewis átkarolta a lány vállát. Jasper emlékezett rá: ő volt az, aki ebédelni hívta Emmát.

-Köszi- mosolygott a lány Isaacra.

-Nincs mit- válaszolta a fiú egy kis mosoly kíséretében. A gesztus hatására Jasper legszívesebben széttépte volna a fiút. Ahogy meghallotta a gondoltaot, Edward elszakította a tekintetét Isabella Swanról és kérdőn előbb Jasperre, majd pedig Alicera nézett. Bármit is gondolt Alice, Edward úgy tűnt megnyugodott, mert folytatta a Isabella bámulását. Ez emlékeztette Jaspert, hogy távolságot kell tartania a lánytól, ha nem akar olyan lenni, mint a testvére. Azonban nem tudta megállni, hogy ne küldjön egy hullám közömbösséget Isaac felé, aki ennek hatására levette a kezét a lány válláról.

Jasper figyelte, ahogy a Emma átvágott a diákok között. Volt valami abban, ahogy mozgott, valami kecsesség. Jasper újra megpróbálta megérteni a lány érzelmeit, azonban újra csak foszlányokat érzékelt. Mintha egy felhőben próbált volna rendet tenni. Emma hirtelen megtorpant és szétnézett a teremben. A lány tekintete kutató volt, talán mintha keresne valakit. Emma az egyik középső asztalt nézte, azonban úgy tűnt, nem találta meg, akit keresett, mert tovább indult Isaac után. Bár Jasper nem volt benne biztos, egy pillanatra mintha csalódottságot és szomorúságot érzett volna a lányból áramlani. Mielőtt Emma odaért volna az asztalhoz Jasper legnagyobb meglepetésére Alice felpattant és vadul integetni kezdett a lánynak. Edward, Jasper, Emmett és Rosalie egyszerre fordult Alice felé. Mindannyiukból sütött az értetlenség, Jasper pedig remélte, hogy Emma nem veszi észre Alicet, de persze nem ez történt. -Hát persze. Bízd csak Alicera- gondolta és a szeme sarkából látta, ahogy Edward a gondolat hatására kissé elmosolyodik. Jasper figyelte, ahogy a lány szemügyre veszi őket és hallotta, ahogy a szíve egy nagyobbat dobbant, ahogy a tudatalattija észlelete a bennük rejlő veszélyt. Emma visszaintett Alicenak majd leült egy asztalhoz. Amint Alice is helyet foglalt, mindannyian kérdő tekintettel fordultak felé, azonban Alice úgy tett, mintha nem venné észre és, bár kifürkészhetetlen tekintettel nézett rájuk, Jasper érezte a belőle hullámzó várakozást.

Jasper tovább figyelte a lányt. Ennek az egésznek semmi értelme nem volt. Hallotta, ahogy a lány barátai beavatják a családja történetébe, aminek a hatására Emma újra vizsgálni kezdte őket, ezúttal alaposabban. Jasper az utolsó pillanatban kapta el a tekintetét a lányról és észrevette, hogy Edward is Emmát figyelte -bármit is gondolt a lány, Edwardból meglepődöttség sugárzott. Ugyanebben a pillanatban egy másik érzelem is megcsapta: Rosalieban keveredett egymással a harag és az értetlenség. Jasper megértette: eddig ő volt az, aki a leginkább ellenezte az emberekben való érdeklődést és hirtelen ő is kezdett olyan lenni, mint Edward és Alice.

-Nem érzem az érzelmeit- mondta halkan Rosalienak magyarázatképpen. A kijelentésére Rosalie felvonta az egyik tökéletesen ívelt szemöldökét. -És furcsa a szaga is. Olyan... más- Jasper nem tudta pontosan elmagyarázni az érzést. A lánynak jó illata volt, azonban valami miatt mégsem akarta megtámadni. Ismét eszébe jutott, az, ahogy Emma mozgott: volt benne valami kecsesség, valami elegancia. Mintha... nem is ember lenne. Edward Jasperre kapta a tekintetét, de csak egy pillanatra, hogy utána újra Isabellát tudja tanulmányozni.

-Igen, van valami furcsa a szagában-szólalt meg Alice. Jasper hálásan a legjobb barátjára pillantott.

-Edward, ugye Emmaline Wright ember? -kérdezte Rosalie a testvére felé fordulva. Edward Jasperrel együtt visszafordult Emma felé. A lány észrevehette, hogy figyelik, ugyanis újra feléjük pillantott. Edward kissé felnevetett valamin, amire Emma gondolt és elfordult. Jasper lassabb volt és a szemei egy pillanatra találkozott Emma óceánkék szemeivel, a lány azonban gyorsan elkapta a tekintetét. Jasper érezte, ahogy Rosalieból felé és Edward felé egyre növekvő idegesség áramlik. Emmett nyugtatólag átölelte a barátnőjét, azonban Jasper tudta, hogy a fiú igazából az egészen roppant jól szórakozik.

-Amennyire ő tudja- felelte Edward Rosalienak, amikor meghallotta a többiek gondolatait. Jasper unottan hallgatta, ahogy Isaac Lewis bocsánatot kér, amiért megfogta Emma kezét: egy gesztus, aminek hatására Jasperhez az előbbi furcsa érzés visszatért.

-Egy... barátom csinálta- Emma hangját olyan tisztán hallotta, mintha csak a lány mellette szólalt volna meg, ahogy a kezén levő tetoválásról beszélt. Azonban Jasper nem erre figyelt fel, hanem a lányból egy másodpercre áramló végtelen szomorúságra. Az érzések azonban olyan gyorsan eltűntek, ahogy jöttek. Vele szemben Edward tekintete egy pillanatra megfeszült, valószínűleg Emma egyik gondolatának a hatására.

-Mi az? -kérdezte Jasper.

-Semmi -felelte Edward gyorsan. Bár Edward nem tartotta sokra az embereket, a szabálya, hogy nem adja ki mások gondolatait, rájuk is vonatkozott. Emmaline Wrightnak megvolt a maga története és az ő döntése volt, hogy mikor és kivel akarja megosztani.

*******

Ez egy kicsit rövidebb rész lett, de, ha tetszett örülnék, ha szavaznál rá vagy kommentelnél :)