Emma és Jasper [Jasper Hale fanfiction]

13.- Szemerkélés

Jasper kimondottan büszke volt magára. A terve kifogástalanul működött, egyedül történelem órán bizonytalanodott el egy pillanatra. Azonban most, hogy irodalom órán ült, már biztos volt a sikerében: látta, ahogy Emma elhagyta az épületet a barátaival. Halványan elmosolyodott és kinézett az ablakon: az eső kissé szemerkélt és, ha eléggé összpontosított, hallotta, ahogy az apró esőcseppek földet érnek.

Alig futott át az agyán a gondolat, hogy milyen jó ötletet talált ki - mintha csak gúnyolódni akarna vele - Jasper orrát megcsapta a jellegzetes vanília és dohány illat. Akaratlanul is felkapta a fejét, bár tudta, hogy csak egy embernek van ilyen illata.

-Ms. Wright - Mr. Anderson épp üdvözölte Emmát és, ahogy Jasper rájött, hogy mi történt, komolyan meg kellett erőltetnie magát, hogy ne dobja a tanárt keresztül az ablakon. Egy tökéletes terve volt – és ez a pipogya irodalmár elrontotta.

-Mr. Hale feltenné a kezét? – Jasper a neve említésére zökkent ki a dühöngéséből és kissé hamarabb emelte fel a kezét, mint egy ember tette volna.

-Ne aggódjon, kedves fiú – Mr. Anderson épp nyugtatta Emmát, aminek hatására a fiú a tanár megölésének újabb módjait képzelte el – ezúttal egy fájdalmasabbat. Bár azt Jaspernek el kellett ismernie, hogy Emma tényleg aggodalmas képet vágott, amikor meghallotta a nevét és ez jobban zavarta a fiút, mint szerette volna. Miközben a lány felé sétált - nem is, inkább suhant vagy lebegett – odaintett a terem túlsó végében ülő Bella Swannak. Bár Jaspernek ezen még inkább fel kellett volna húznia magát, igazából már meg sem lepődött. Hát persze – gondolta. – Ki mással lenne jóban, ha nem azzal az emberrel, aki miatt Edward teljesen irracionálisan viselkedik? - Az igazsághoz az is hozzá tartozott, hogy mióta Bella az óráján volt, Jasper nehezen tudott koncentrálni a lány szagától. Még jó, hogy idősebb volt, mint a szerzők nagy része, akikről tanultak és már volt jó pár diplomája.

Jasper a tekintetét mereven a terem elejére szegezte, ahogy érezte, hogy a lány leül mellé, és ezzel kisebb légáramlatot hoz létre. Hallotta, ahogy Emma kifújja a levegőt – a vanília és dohány illat egy kisebb felhőt hozott létre és szinte teljesen beburkolta egy pillanatra - majd elegánsan felé fordul.

-Heló, Hale – mondta a Emma. A hangja nyugodt volt, azonban Jasper hallotta, ahogy a lány szívverése pár másodpercre felgyorsul, ahogy a tudatalattija érzékeli a veszélyt. Jasper egy pillanatra nem tudta, hogy mit reagáljon. A legokosabb az lett volna, ha figyelemre sem méltatja a lányt. Annál is inkább, mert a fiú kifejezetten elveszettnek érezte magát, amikor Emmával beszélt, mivel nem érzete a lány érzelmeit, amikre általában hagyatkozott, ha egy emberrel kellett beszélnie. Viszont eszébe jutott Emma megrökönyödött arckifejezése, amikor meghallotta a nevét. Jasper igazán nem akarta tovább rontani a nevét a Emmánál; valamint egy kis udvarias csevej még nem ártott senkinek, nem igaz?

-Szia – válaszolta végül Jasper és most már egy kissé szórakoztatta a gondolat, hogy egy egyszerű irodalomtanár keresztülhúzta a számításait.

*******

-Heló, Hale – mondta végül Emma.

-Szia – felelte Jasper és Emma kimondottan meglepődött, amikor észrevette, hogy a fiú szájának a sarka egy pillanatra mosolyra húzódott. Emma kénytelen volt megállapítani, hogy Jasper most is kifogástalanul néz ki: tökéletes vonások, topáz tekintet, vállig érő, aranyszőke haj. A fiú ma is hosszúujjú pólót viselt, ami színben hasonlított a szürkéskék függöny színére, amit pont most cseréltek le – azonban Jaspernek valahogyan még ez a szín is jól állt. Emma egy pillanatra megengedte magának, hogy elvesszen a fiú aranyló szemeiben, mielőtt elkapta volna a tekintetét. Mivel nem tudta, hogy mit kéne mondania, inkább a kötelező olvasmányok listáját kezdte tanulmányozni.