Emmát megkönnyebbülés töltötte el, ahogy belépett a földrajzterembe, mintha valamilyen veszélyes helyzetből menekült volna meg.
-Még pont van egy szabad hely- Mrs. Greene valamit megérezhetett Emma zaklatottságából, ugyanis bátorítólag rámosolygott, miután aláírta a papírt. Emma aprót bólintott és a tanár által mutatott irányba indult. A pad másik felén már ült egy lány: vékony testalkata volt, az arcát pedig teljesen eltakarta egyenes, barna haja, ahogy előregörnyedt.
-Szia- Emma kissé bizonytalanul köszönt a lánynak. Csak most jött rá, ez az első eset, hogy neki kell bemutatkoznia valakinek, mióta Forksba érkezett.
-Szia- a lány becsukta a könyvet, amibe eddig elmerült, azonban az egyik ujjával jelölte, hol jár, hogy majd tudja folytatni az olvasást. Nagy, csokoládébarna szemei voltak, vékony szája és telt ajkai, nem voltak teljesen összhangban az arca többi részével. Farmernadrágot viselt és sima, sötétzöld pólót. Bár tökéletesen átlagosnak tűnt, Emma szinte azonnal biztonságban érezte vele magát, valószínűleg a halk hangja miatt.
-Öhm... Emma. Emma Wright- mutatkozott be Emma és kezet nyújtott a lánynak.
-Bella Swan- a barna hajú lány el akarta a fogadni a felé nyújtott kezet, azonban ehhez el kellett engednie a könyvet. Végül, pár pillanat küszködés után sikerült megfognia a könyvet a másik kezével, hogy kezet foghasson Emmával. A név hatására Emmának derengeni kezdett valami.
-Te vagy az új lány, igaz? -kérdezte Emma, miközben elkezdte kipakolni a dolgait.
-Igen... Azt hiszem- úgy tűnt, Bella nem igazán szeret ismeretlen emberekkel beszélgetni. Emma nem tudta hibáztatni a lányt, ugyanakkor szívesen megismerte volna: Bella rendesnek tűnt, ráadásul ő volt az első ember az iskolában, akit önszántából látott olvasni.
-Hogy tetszik? -kérdezte Emma a kissé kopott Üvöltő szelekre mutatva. Bella kissé meglepődve a kezében tartott könyvre pillantott, mint akinek amúgy máshol jártak a gondolatai és elejtette azt. Emma felvette a földről a könyvet és egy kis mosoly kíséretében visszaadta a lánynak.
-Köszi- Bella szemmel láthatóan zavarban volt. -Már olvastam igazából- mondta a lány halkan.
-Én is- felelte mosolyogva Emma.
-Tényleg? -Bellának felcsillantak a szemei. Majd egy kis időre újra a gondolataiba merült. -Amúgy, ha én vagyok a lány, akkor te ki vagy? Az új új lány? -kérdezte végül egy kis gondolkodás után Bella. Emma felnevetett.
-Új új lány, ez tetszik- mondta és büszkén kihúzta magát. Talán Forks mégsem lesz olyan reménytelen hely- gondolta bizakodva.
*******
-Szóval anyád sokat utazik az új férjével, Phillel- Emma hangja itt bizonytalanul csengett: nem volt biztos, hogy jól emlékezett a névre. Bella kicsit bólintott igazolásképpen, mire Emma folytatta- te meg ideköltöztél az apádhoz, aki a rendőrfőnök, Charlie- Emma összefoglalta az eddig megtudott információkat, miközben az ebédlő felé tartottak. Őszintén, nem érezte túl igazságosnak, hogy Bellának ezért kellett erre az Isten háta mögötti helyre jönnie, ahol állandóan esik.
-Nagyjából- felelte Bella egy örömtelen félmosollyal. -És veled mi a helyzet?
-Hasonló, igazából- Emmát egy pillanatra meglepte a kérdés: eddig nem sok embert érdekelt, hogy miért költözött ide, és ha őszinte akart lenni, remélte, hogy ez így is fog maradni. -Anyám sokat utazik a munkája miatt és úgy gondolta, jó lenne egy kis állandóság nekem az érettségi előtt.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Emma és Jasper [Jasper Hale fanfiction]
FanficEmma Wright egy megrázó esemény után kénytelen a napfényes kaliforniai San Palermóból az ország másik végébe, a washingtoni Forksba költözni, hogy az apjával éljen. Emma terve egyszerű: kibír másfél évet ezen az Isten háta mögötti helyen, amíg befej...