Emma és Jasper [Jasper Hale fanfiction]

1.- Érkezés

Az eső olyan apró cseppekben szitált, hogy észre sem vette volna az ablakon, ha nem fókuszált rá. Az elsuhanó tájat nézte a kocsiablakból: úgy tűnt, hogy minden zöld színű, még az is, amiről úgy szokta meg, hogy nem az, mint a fák törzse.

-Tudom, hogy ez nem Kalifornia, de biztos vagyok benne, hogy meg fogod találni a helyedet- jegyezte meg az apja, mintha csak tudta volna, hogy mire gondolt. Amióta felvette a reptéren az apja többször is kísérletet tett, hogy beszélgetést kezdeményezzen és bár Emma értékelte az igyekezetét, nem sok kedve volt a társalgáshoz.

-Nem baj- vonta meg a vállát Emma, miközben a tekintetét nem fordította el az ablaktól. Ha nem tudta volna, hogy egy meghatározott cél felé mennek, megesküdött volna, hogy ugyanazt az utat teszik meg ötödszörre, annyira egyformának tűnt a táj. -Talán jobb így- tette hozzá kis hallgatás után az apja felé fordulva. Amikor pár napja utoljára hazament összeszedni a maradék dolgait, olyan érzése volt, mintha egy idegen lakásába lépne be. Fél éve még teljesen ki lett volna, ha megtudja, hogy egy olyan városba kell költöznie, amit egy evőeszközről neveztek el, de most már teljesen hidegen hagyta.

-Talán- bólintott az apja egyetértően. Emma visszafordult és az ujjával követte, egy esőcsepp útját az üvegen. Mivel az apja érezte, hogy ennél több interakcióra nem számíthat, bekapcsolta a rádiót. Emma kicsit összerezzent, amikor meghallotta a dallamot. Egy olyasmi szerelmes popdal volt, amit Adammal régen hangosan énekeltek, miközben túlzottan dramatikusan gesztikuláltak. Az emléktől egyszerre szeretett volna sírni és nevetni.

Fél óra múlva egy tipikus egyemeletes kisvárosi ház előtt álltak meg. Emma apja kinyitotta az ajtót, majd pedig felvett egy dobozt a csomagtartóból. Emma szintén kivett egy kisebb, sötétkék dobozt, amit szorosan magához szorított, mintha bármikor elszökhetne, majd követte az apját a házba. Egy pillanatra megállt a bejáratnál. A ház belseje igazi legénylakás hangulatot árasztott: a bejáratnál kabátok lógtak össze- vissza, alattuk cipők. Balra a konyha volt, a mosogatóban piszkos edényekkel, középen az asztalon egy ottfelejtett pohár és egy újság meg pár toll. Jobbra a nappali volt, a kanapé előtt kisasztal és tv, mögötte az egész falat egy kaotikus könyvespolc foglalta el. A megmaradt falfelületet különféle állatok és növények képei lógtak. -Mintha nem lenne elég, hogy gyakorlatilag egy erdő közepén laknak- gondolta a lány.

-Hogy tetszik? -kérdezte az apja, aki közben már lejött a lépcsőn és egy újabb dobozért indult.

-Más- felelte Emma halkan pár másodperc után. Az apja bólintott, majd bement a nappaliba és levett egy képet a falról.

-Emlékszel erre? -kérdezte egy rajzot tartva a kezében, ami egy gleccsert ábrázolt. -Te rajzoltad. -tette hozzá, amikor nem kapott választ. Emmának most már derengett valami pár évvel azelőttről, amikor pár hónapig Norvégiában éltek. Végül inkább csak egy aprót bólintott.

-Azt felvigyem? -kérdezte az apja a dobozra mutatva, amit Emma tartott.

-Nem kell- mondta Emma és automatikusan szorosabban fogta magához a dobozt.

-Rendben- bólintott az apja- A szobád az emeleten van, balra az első ajtó- mondta végül. Emma csak bólintott és elindult az emeletre. A szobája ajtajában megállt. Az apja a dolgozószobáját alakította át a számára. Az ajtóval szemben, a sarokban egy nagy ágy volt, tőle balra, az ablak alatt egy éjjeliszekrény állt. Ezt egy nagy állótükör követte. A szoba bal falát két üres polc foglalta el. Az ajtótól jobbra szintén egy ablak volt, bár olyan kevés fény szűrődött be, hogy először fel sem tűnt neki. A szoba közepén dobozok álltak halomban- a dolgok, amiket az anyja előreküldött Kaliforniából.