Emma és Jasper [Jasper Hale fanfiction]

11.- Öngyújtó

Emma az ágyán feküdt és kezei közt az öngyújtóját forgatta. Nem tudta, miért csinálja ezt: már annyiszor látta a rajta levő cowboykalapot és a két keresztbe tett pisztolyt, hogy emlékezetből bármikor le tudta volna rajzolni. Kicsit sóhajtott, és ahogy az ujját végighúzta az öngyújtó alján levő Texas feliraton, az ablakon bejövő napfény egy pillanatra megcsillant a sárgarézen, az így létrejövő szín pedig Jasper szemének a színére emlékeztette. Emma egy kicsit megrázta a fejét: még mindig nem jött rá, hogy pár órával ezelőtt a fiú miért nézett olyan furcsán az öngyújtóra. Furcsán és... Emmának jobb híján a szentimentális szó jutott eszébe, hogy leírja magában a fiú arckifejezését. Ugyan már- gondolta miközben újra megrázta a fejét - Jasper Hale nem lehet szentimentális. Emma valószínűnek tartotta, annak ellenére, hogy ma Jasper kedves volt vele, amikor legközelebb találkoznak, újra faragatlanul és unottan fog vele viselkedni. A gondolat hatására Emmán valami kellemetlen érzés lett úrrá és egy pillanattal több ideig tartott elnyomni magában, mint szerette volna.

A figyelmét újra az öngyújtónak szentelte. Pontosan emlékezett arra a napra, amikor Adam odaadta neki.

*******

Késő délután volt és a barátaikkal azt beszélték meg, hogy az egyik tengerparti parkolóban találkoznak. Kissé korábban érkezett, mint a megbeszélt időpont, azonban Adam már ott volt: lazán a kocsijának dőlt és egy barna alapon zöld csíkos felsőt viselt szakadt farmerral és egy jobb napokat is látott piros tornacipővel. Ehhez farmerdzsekit vett fel és egy ormótlan fehér keretes napszemüveget, szája sarkából pedig egy félig leégett cigaretta lógott. Valószínűleg bárki más röhejesen nézett volna ki ilyen ruhákban, Adam azonban bármit felvehetett. Miközben dohányzott, tekintete a tengert fürkészte, halványszőke haja pedig egy pillanatra megcsillant a napfényben.

-Szia – köszönt Emma és az Adammal szemben levő kocsinak dőlt.

-Szia Szöszi – A fiú egy pillanatra rámosolygott a szokásos boldog- szomorú mosolyával, majd visszafordult a tenger felé. Úgy tűnik Adamnek nem volt kedve beszélgetni. Emma egy cigarettát helyezett a szájába, majd a táskájában egy öngyújtó után kezdett kutatni. Mikor megtalálta, kicsit megrázta, majd megpróbálta meggyújtani, de nem sikerült. Újra próbálta, azonban megint eredménytelen lett.

-Próbáld meg ezzel – úgy a hatodik próbálkozásnál járt, amikor Adam megszólalt. Emma kérdő tekintettel nézett rá, majd a fiú tenyerében heverő masszív, sárgaréz öngyújtóra pillantott. A lány elvette tőle, majd meggyújtott a cigarettáját. Adam öngyújtójának furcsa volt a fogása a sok apró, műanyag szerkezet után, viszont azonnal működött.

-Köszi – mondta Emma miközben kifújta a füstöt. – A héten ez már a harmadik, ami tönkremegy – tette hozzá és visszanyújtotta Adamnak az öngyújtóját. A fiú tett egy apró mozdulatot a kezével, mintha el akarná venni Emmától, végül azonban csak megvonta a vállát.

-Tartsd csak meg – mondta Adam és egy utolsót szívott a cigarettájából, majd elnyomta a csikket.

-Biztos? – kérdezte Emma.

-Igen – felelte Adam, és bár mosolygott, a tekintete kifürkészhetetlen volt.

-Köszönöm – mondta Emma egy kis idő után, és amikor rámosolygott a fiúra, megesküdött volna, hogy Adam őszintén boldog volt.

*******

Emma az öngyújtó használatát gyorsan megszokta, bár eleinte furcsa volt, hogy mindig le kell hajtani a tetejét, ha használni akarta. Pár nappal azután, hogy megkapta, Kiarával iskola után a tengerpart egy eldugott szakaszán ültek, ahová már nem jöttek el a turisták. Már pár perce beszélgettek, amikor Emma elővett egy cigarettát és meggyújtotta.