Emma és Jasper [Jasper Hale fanfiction]

Köszönetnyilvánítás

Furcsa idők furcsa dolgokat szülnek. Ez a történet teljes egészében a covid-járvány, és főleg a karantén miatt jött létre. Először nem volt több, mint egy kósza gondolat, ami az otthon töltött monoton napok során vissza-vissza tért. Aztán (életem első vizsgaidőszaka közepén, miközben a világ éppen kizökkent a megszokott kerékvágásából, és fogalmam sem volt, hogy tulajdonképpen mit is csinálok) miközben egy különösen nehéznek ígérkező vizsgára készültem, elkezdtem írni az első részt. Őszintén bevallom: nem gondoltam volna, hogy végig fogom írni. Leginkább csak egy projektre vágytam, valamire, amivel minden nap foglalkozhatok és aminek semmi köze ahhoz, ami a mindennapokban történik.

Annak, hogy mégis eljutottam idáig, és hogy most a köszönetnyilvánítást írom, csupán egyetlen oka van: ti, a fantasztikus olvasóim, akik rátaláltak a történetemre és itt maradtak velem. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki kommentelt, (például csak annyit is, hogy hol az új rész- higgyétek el, hogy ezek a kommentek is nagyon sokat számítanak és motiválnak a folytatásban) szavazott, vagy csak simán velem tartott és olvasta a részeket ebben a másfél évben.

Ami a jövőt illeti: valamikor majd szeretnék visszatérni ehhez a történethez és újra átnézni. Ki szeretném majd javítani a helyesírási hibákat, és a fogalmazást fejleszteni, hogy gördülékenyebben lehessen majd olvasni. Valamint valamikor a lejátszási listát is szeretném majd gatyába rázni. Emellett pedig mindenképpen vissza szeretnék majd térni a második résszel- amit külön könyvként/történetként fogok majd ide feltenni. Azt, hogy ezzel mikor jelentkezem, még nem tudom, de az biztos, hogy meg fogom tenni. Ez a történet ugyanis nagyon fontos lett nekem: számomra egy biztos pontot jelent, egy helyet, ahová bármikor visszatérhetek. Egy dologban azonban eléggé biztos vagyok: a karácsony a meglepetések időszaka.

Kedves olvasóim! Még egyszer szeretném megköszönni mindannyiótoknak, hogy itt vagytok! Nélkületek sokkal-sokkal nehezebb lett volna számomra az elmúlt másfél év. Ne feledjétek, hogy ide, ehhez a történethez bármikor visszatérhettek, amikor azt érzitek, hogy összecsapnak a fejetek felett a hullámok, vagy esetleg csak simán kikapcsolódásra vágytok. Végezetül azt kívánom nektek: legyetek kitartóak, mint Emma és bátrak, mint Jasper! Még egyszer, utoljára nagyon köszönök mindent!

2022.10.04.

Utóirat:

Sok apró utalás van, amit máshonnan merítettem, szőttem bele a történetbe. Ezek általában nem befolyásolják a történetet, csupán olyan dolgok, amik számomra valamilyen okból fontosak. Érdekelne titeket egy olyan rész, ahol ezeket részletesen kifejtem? Ha igen, akkor jelezzétek kommentben és egy külön részben „leleplezem" őket. 😊