Emma és Jasper [Jasper Hale fanfiction]

44.- A kezdet vége

Emma alig egy perce ment be a mosdóba, amikor Jasper telefonja megszólalt.

-Jasper, megszöknek! – Alice kétségbeesettnek hallatszódott a vonal másik felén.

-Tessék? – Jaspernek egy pillanatra fogalma sem volt, hogy a lány miről beszél.

-Most láttam – Alice hangja már-már pánikba fordult. – Bella elment, Emma pedig meglátta és megpróbálja megállítani.

-Merre mennek? – Jasper csak egy másodperc törtrészére engedte magának, hogy a pánik átjárja, a következő pillanatban már a feladatra koncentrált.

-Az északi kijárathoz.

Jaspernek csak ennyit kellett hallania, és rögtön elindult Emma után. Bár gyorsan tudott haladni, gyorsabban, mint egy ember, és a képességének köszönhetően a körülötte levő emberek elől el tudta álcázni magát, így is zavarta a lassúság. Pár kanyar után nem messze magától meglátta Alicet és innentől ketten törték az utat. Nemsokára elérték a kijáratot és Jasper már éppen elhatározta, hogy ki fog lépni rajta, amikor hirtelen megérezte Alice kezét a karján.

-Ne – Alice mélyen a szemébe nézett, és Jasper ebben a pillanatban rájött, hogy a lehetősége, vele, hogy megmentse Emmát egy pillanatra elfeledtette vele, hogy a kinti napsütésben egy pillanat alatt elkezdene szikrázni és nem sokkal később a Volturi előtt kötne ki. Jasper idegesen a hajába túrt, miközben átgondolta, hogy milyen lehetőségeik vannak a lányok megmentésére.

-Menjünk vissza, a többiek bármikor megérkezhetnek – mondta végül Jasper olyan halkan, hogy biztos volt benne, csak Alice értette.

Alice feszülten bólintott.

*********

A taxi olyan hirtelen fékezett, hogy Emma majdnem előre bukott a két ülés között. A lány még épp időben szedte össze magát, hogy lássa, ahogy Bella kiszáll az utca másik végében parkoló kocsiból és bemegy egy épületbe.

-Köszönöm a fuvart – Emma már félig kinn volt a kocsiból, miközben a mondat elhagyta a száját. – Izé... sajnos nincs nálam pénz... - a lánynak ez a tény csak most jutott eszébe, hogy ideértek.

-Semmi gond, örültem, hogy segíthettem – felelte gyorsan a taxis. – Legyen szép napja! – tette még hozzá a férfi, de Emma a mondat végét már csak félig hallotta, mert a taxi időközben elindult.

Emma a következő pillanatban már a dzsekije zsebét tapogatta, amiben a telefonját szokta tartani, azonban rövidesen rá kellett jönnie, hogy most nem volt itt a telefonja. Emma ezután a vállán lógó sporttáskát kezdte átkutatni, de most sem járt sikerrel, ami miatt a lány végül idegességében kiszórt mindent a táskából a járdára. Emma már jó pár perce keresgélt a különböző tisztálkodási szerek és ruhadarabok között, amikor eszébe jutott, hogy a telefonja Forksban maradt: miután Alice leöntötte vízzel, használhatatlanná vált, így jobb híján otthagyta a Cullenék fürdőszobájában. Emma következő gondolata ezután az volt, hogy felhívja Jaspert egy fülkéből, azonban ezt a lehetőséget azonnal elvetette, ahogy eszébe jutott, hogy pénz sincs nála. Ahogy a lány erre rájött, nagyot sóhajtott és -további lehetőségek híján- elindult az épület felé, ahová pár perccel ezelőtt Bellát látta bemenni.

Az ajtó nem volt bezárva és a Emmának kellett pár másodperc, mire a szeme hozzászokott a bent uralkodó félhomályhoz. Emma tett pár lépést és így szinte azonnal megismerte a tükrökkel felszerelt termet, amit pár órája még egy rajzon látott, a hotelszobában. Ez a felismerés volt az, ami miatt Emmának rossz érzései kezdtek lenni.

-Bella? – kérdezte Emma halkan. – Bella? – Emma most valamivel hangosabb volt.

A terem hátsó részéből Emma mintha valami neszt hallott volna, így arra indult el.