Emma és Jasper [Jasper Hale fanfiction]

25.- Rádöbbenés

Csütörtökön, az ebédszünet elején Emma épp pár könyvet tett be a szekrényébe- köztük a könyvet, amit emelt irodalomra kellett kiolvasnia, a Dorian Gray arcképét-, amikor Eric megszólította.

-Szia Emma – köszönt a fiú.

-Szia – felelte a lány egy kis mosollyal: Erickel időről időre váltottak pár szót.

-Páran szombaton kiruccanunk La Pushba szörfözni, meg ilyenek. Nincs kedved velünk jönni? – a fiú reménykedően nézett Emmára.

-Persze, miért ne – válaszolta Emma: bár mostanra egészen hozzászokott Forkshoz, a lehetőség, hogy akár csak rövid időre is, de elhagyhatja a várost elég volt, hogy igent mondjon.

-Tényleg? – Eric úgy mosolygott, mint aki alig tudja elhinni, amit hallott. – Akkor majd átküldöm a részleteket.

-Szuper – Emma a fiúra mosolygott miközben becsukta a szekrényét.

Amikor Emma belépett az ebédlőbe, nem tudta megállni, hogy egy pillanatra ne pillantson a Cullenék asztala felé, azonban csalódnia kellett: Jasper nem ült ott a többiekkel. Sőt, most, hogy jobban belegondolt, rájött, a fiú múlthét péntek óta újra kerülte. Emma kicsit sóhajtott miközben kiszedte az ételt a tálcájára a pultból: mostanra végképp elege lett ebből a két-lépést-előre-egyet-hátra dologból, ami Jasperrel köztük volt. Ráadásul Jaspernek meg volt az az idegesítő tulajdonsága, hogy teljesen érzelemmentes arcot tudott vágni. A legutóbb akkor látott a fiútól bármilyen érzelmi reakciót, amikor emelt irodalmon mindenki kapott egy kötelezőt és Jaspernek a Drakula jutott. A fiú valamiért ezt kimondottan viccesnek találta. Emma átvágott a helyiségen, majd leült Isaac és Gwen mellé.

-Milyen jó kedved van ma – jegyezte meg Isaac, amikor meglátta a lányt.

-Eric meghívott egy La push-i kirándulásra szombatra – Emma megvonta a vállát. – Ti is jöttök? – kérdezte meg mellékesen. A légkör az asztal körül hirtelen feszült lett. Gwen kérdőn felvonta a szemöldökét és Isaacre nézett.

-Én amúgy sem tudnék menni, mert aznap dolgoznom kell – mentegetőzött Isaac. – De természetesen el akartam mondani – tette hozzá a lány tekintetét látva.

-Isaac, felőlem menj nyugodtan el. Menjetek – tette hozzá Gwen Emmára nézve.

-Te nem jössz? – kérdezte Emma.

-Nem hívtak – Gwen lazán megvonta a vállát, viszont Emma kiérzett a mozdulat mögül valamennyi feszültséget. Emma aprót bólintott, amint megértette a helyzetet.

-Tudod mit? Én sem megyek – Emma egy pillanat alatt hozta meg a döntést.

-Mi? Nem! – bár látszott, hogy Gwennek jól esett, amit a lány mondott, mégis ellenezte az ötletet.

-Most jutott eszembe, hogy már programom van arra a napra – Emma kissé megvonta a vállát. – Most nálam lesz buli.

-Igazán? – Gwen szélesen elmosolyodott.

-Nekem még mindig dolgoznom kell szombaton – szólalt meg Isaac. – De ti érezzétek jól magatokat.

-Akkor csajos buli lesz – konstatálta Emma, majd beleszúrta a villáját az ebédjébe.

*******

-Emma, van egy perced? – Jasper egész eddig a terem másik végéből feszülten figyelte, ahogy a lány a padra pakolja a cuccait, mielőtt Emma padjához sétált volna.

-Nem, most pont nincs – Emma kissé a fiúra mosolygott, de a mosolya cseppet sem volt őszinte.

-Kérlek, fontos lenne – Jasper valahogy egyszerre tűnt iszonyatosan magabiztosnak és teljesen elveszettnek.