Emma és Jasper [Jasper Hale fanfiction]

10.- Rajzok

Csütörtökre Emma kezdte megszokni Forksot: az órák többségében könnyen követhetőek voltak, az időjárás mindig esős, az emberek pedig kedvesek és befogadóak. Kivéve persze a Culleneket, de Emma Jasper keddi unott viselkedése után letett arról, hogy jobban megismerje őket. Persze, nem mintha Aliceon kívül bármelyikük is érdeklődött volna iránta- még csak be sem mutatkoztak neki. Ennek ellenére az érzést, hogy Rosaliet már valahol látta, nem tudta teljesen figyelmen kívül hagyni. Néha, amikor meglátta egyikőjüket a folyósón, elfogta a furcsa veszélyérzet és tudatosult benne, hogy addig jó, amíg nem kerülnek egy társaságba.

Nem mintha bánta volna: Gwen és Isaac nagyszerű barátoknak bizonyultak és Emma örült, hogy velük lett jóban és nem Erickel és az ő barátaival kezdett el együtt ebédelni. Persze, jó párszor beszélgetett a fiúval, ahogy Tylerrel és Mikekal is, de úgy érezte, sok lenne, ha velük is ülne ebédnél. Rajtuk kívül pedig Bellával is szívesen töltötte az idejét: kiderült, hogy több közös van bennük, mint gondolta; mindketten szívesen olvastak és Emmát mindig meg tudták nevettetni Bella megjegyzései.

Azonban egy dologban úgy tűnt, mégsem hasonlítanak: szerdán Emma rajtakapta Bellát, ahogy egyik szünetben Edwardot bámulja. Emma nem szólt semmit, azonban kérdő tekintettel nézett Bellára, amikor a lány visszafordult.

-Mi az? – Emma meg tudta mondani, hogy Bella igazán igyekezett úgy tenni, mint aki nem tudja, hogy miért néznek rá kérdőn. Azonban borzalmas színésznek bizonyult, ráadásul az arca leginkább egy pipacs színére hasonlított.

-Semmi – felelte Emma. – Csak lehet, nem ő a legmegfelelőbb fiú a számodra. –Emma tudta, hogy nem az ő helye ítéletet mondani ilyen ügyekben, azonban nem szerette volna, hogy Bella bajba keveredjen. A Cullenek pedig veszélyesek voltak.

-Nem tudom, hogy miről beszélsz – motyogta a szavakat Bella, de az arca közben, – ha lehet- még vörösebbnek tűnt.

-Hát persze – Emma kicsit Bellára mosolygott. Túlságosan jól ismerte a tekintetet, amivel az előbb a lány Edwardra nézett. Emma kicsit sóhajtott és az irodalomházira terelte a szót.

*******

A csütörtöki nap meglepően jól telt: alig, hogy megérkezett, Isaactől megkapta a Daenerys becenevet, amit Emma nevetve fogadott. Ezután testnevelésórán Gwennel egy csapatba kerültek és szinte lemosták a másik csapatot a pályáról: Gwen meglepően jó volt röplabdában és Emma nem értette, miért nem tagja a röplabda csapatnak. Következőnek pedig irodalmon leadta a beadandó dolgozatát az Üvöltő szelekről- kicsivel hosszabb lett, mint a megadott szószám, de Emma úgy gondolta, hogy nem lesz belőle gond. Feltételezése igaznak bizonyult, amikor Mr. Anderson egy elismerő pillantással jutalmazta a munkáját. Mire feleszmélt, Emma Gwen és Isaac társaságában ült az ebédlőben a szokásos asztaluknál és azt beszélték, hogy mikor tudnának összeszervezni egy filmezős estét. Úgy tűnt, Isaac igencsak sokat tud a filmekről, és amikor megtudta, hogy Emmának kimaradt pár, általa „alapnak" tartott mű, közölte, hogy mindenképpen meg kell őket néznie a lánynak. A kijelentésére Gwen csak a szemét forgatta- Emma valószínűnek tartotta, hogy Isaac már vele is eljátszotta ezt.

-Ezek igazán jók – Emma az órái után a rajzteremben volt és a lapok szinte teljesen befedték Ms. Harris asztalát. A lány nem felejtette el a tanárnő kérését és elhozta pár rajzát. Emmának gondja volt rá, hogy előző este átválogassa a műveit és csak azok voltak itt, amiket kész volt megmutatni. A legtöbb a tengerről készült, de köztük volt az órára készített kéz is, valamint pár vázlat. A tanárnő a kezébe vett egyet a halom tetejéről és tüzetesebben megvizsgálta.

-Mondja, mi a terve a gimnázium után? – kérdezte, miközben leeresztette a lapot és Emmára nézett. A lányt meglepte a kérdés: nem igazán gondolkodott még, hogy mihez szeretne majd kezdeni. Jelenleg csak két dologban volt biztos: valahogyan le akar érettségizni és elköltözni egy olyan városba, ahol több, mint egy háztartási bolt van.