Emma és Jasper [Jasper Hale fanfiction]

7.- Ösztön

Emma az ablakpárkányra támaszkodva komótosan fújta ki a füstöt miközben a kilátást szemlélte. Az apja háza a város szélén volt: balra még házak voltak, jobbra már az erdő kezdődött. A sok zöld, ami körülvette, mintha a pontos ellentéte lett volna a san palermoi tájnak, bár Emmának el kellett ismernie, hogy illett az apjához a hely. Az eső időközben szitálásból újra szemerkélésre váltott és Emma sejtette, hogy ez lesz a legnagyobb változatosság, ami a napjaiban történni fog. Elnyomta a csikket az ablakpárkányon és két másik mellé pottyantotta egy üvegpohárba, amit a konyhából hozott fel. Aprót sóhajtott és a fákat kezdte kémlelni. Most, hogy jobban megfigyelte, rájött, Alice rajza milyen pontosan visszaadja az erdő árnyalatait. Kissé megrázta a fejét. Minél kevésbé akart a Cullenekre gondolni, annál többször eszébe jutottak. Valami nem stimmelt velük kapcsolatban. Ugyanakkor -szinte ösztönösen- azt is tudta, hogy veszélyesek és megígérte az anyjának, hogy nem csinál semmit, ami bajba sodorná. Emma kevés dologban gondolta magát jónak, de az ösztönei sosem hagyták cserben. Amikor Adammal volt, Emma valami miatt mindig tudta, hogy meddig szabad elmennie. Újból megrázta a fejét. Hát persze, ha nem a Cullenek, akkor Adam- gondolta keserűen. Emma hátrapillantott az íróasztalára, amin egy nyitott fizikatankönyv és egy füzet hevert a tolltartója társaságában. Semmi kedve nem volt fizikaházit csinálni, -szívből utálta a fizikát- de talán segített volna, hogy kevesebbet gondoljon Adamra vagy a Cullenekre. Emma nagyot sóhajtott, becsukta az ablakot és nekiállt a házifeladatának.

Bár ebéd Emmának után már csak egy órája volt, úgy érezte, mintha az hosszabb lenne az aznapi összes óráját együttvéve. Sosem szerette a fizikát és bár tudta követni az órát -az elmúlt pár hónapban unalmában minden tárgyból felhozta magát- olyan érzése volt, mintha a fizikát mindig a legrosszabb tanár tanítaná. Az egyetlen jó az volt, hogy Gwennel együtt volt az órája. És ekkor még Emma nem számított arra, hogy a parkoló tele lesz, amikor hazaindulnak.

Gwennel és Isaackal együtt érkezett a parkolóhoz és a bejárat mellett álltak meg, ott, ahol reggel Isaackal találkoztak.

-Emma- Isaac kissé idegesnek tűnt, ahogy kimondta a lány nevét.

-Igen?

-Arra gondoltam, hogy esetleg körbe vezethetnénk Gwennel a városban. Hogy tudd mi hol van, meg minden- Isaac zavartan megvakarta a tarkóját.

-Isaac, Emmának biztos egy csomó dolga van, csak most érkezett- Gwen hamarabb szólalt meg, mint hogy Emma bármit is mondhatott volna.

-Igen, még ki kell pakolnom- helyeselt Emma és hálásan Gwenre pillantott. Bár Gwen és Isaac szimpatikusnak tűnt és Emma szívesen töltött volna velük időt, igazából csak egyedül szeretett volna lenni a sok impulzus után, ami aznap érte és elszívni egy szál cigarettát.

-Esetleg pár nap múlva- tette még hozzá Emma Isaac csalódott arcát látva.

-Hol parkolsz? -váltott témát a fiú a parkolót pásztázva. Úgy tűnt, megelégedett Emma ígéretével és most az új autót kezdte keresni a többi között.

-Itt, igazából- mondta a lány és a bukósisakot tartó kezével a pár méterre tőlük levő motor felé intett.

-Ó- mondta Isaac és egy pillanatig nem tudta elhinni, hogy nem jött rá, a lány nem véletlenül járkál egy bukósisakkal a kezében. Gwen kissé felnevetett: ő szemlátomást jól szórakozott a fiún.

-Hát akkor... jó pakolást, gondolom- felelte Isaac Emmának kissé piros arccal, majd szúrósan Gwenre pillantott.

-Remélem nem volt teljesen rémes a napod- fordult Gwen még mindig mosolyogva Emma felé. Emma csak kissé elmosolyodott és megvonta a vállát. Nem igazán tudta, hogy mit feleljen, voltak már ennél sokkal rosszabb első napjai is: például amikor Berlinben új iskolát kezdett elaludt az első napján. De Gwen úgy látszik értette, hogy Emma mire gondolt, mert nem szólt semmit csak bátorítóan a lányra mosolygott. Emma felszállt a motorra és felvette a bukósisakot mielőtt beindította volna. Meg mert volna rá esküdni, hogy minden egyes diák tekintetét magán érezte, amikor kihajtott a parkolóból. Még a Cullenekét is, akik egy csillogó, szürke Volvo körül álltak.