Emma és Jasper [Jasper Hale fanfiction]

8.- Jason

A második nap valamivel gördülékenyebbre sikerült, mint az első. Amikor Emma megérkezett a parkolóba, Isaac már a bejárat mellett ácsorgott- ugyanazon a helyen, ahol tegnap is. Ezúttal is egyszerű, de mindig stílusos ruhákban volt: fekete pólót és nadrágot viselt, a pólóra egy piros kockás inget húzott. A szettet az előző napi fekete bőrdzsekivel és bakanccsal egészítette ki.

-Jó reggelt- köszönt a fiú és lazán megölelte a lányt. Emma csak kissé rámosolygott Isaacra és sután visszaölelte. Az elmúlt időben elszokott attól, hogy megölelik. Ráadásul elég fáradt volt: az este rosszul aludt a rémálmok miatt és szinte biztos volt benne, hogy a szeme alatti lilás karikák a nagymennyiségű korrektor ellenére is látszódnak. Emma kivette farmerdzsekije mellényzsebéből az öngyújtóját és egy csomag cigarettát, majd rágyújtott. Isaac nem szólt semmit -amiért a lány igazán hálás volt- csak kissé felvonta a szemöldökét.

-Gwen? -kérdezte Emma miközben kifújta a füstöt a szitáló esőbe.

-Általában az utolsó pillanatban fut be- közölte Isaac, mire a lány bólintott.

Amíg Gwent várták, Emma igyekezett Isaac kifogyhatatlannak tűnő kérdéseire válaszolni. Ma a fiú elsősorban Emma kedvenc filmjeire volt kíváncsi. A lány nem bánta Isaac érdeklődését: az elmúlt időszak történései után jó érzés volt olyan triviális dolgokról beszélnie, mint a filmek. A figyelme csak egyszer kalandozott el, amikor a Cullenek megérkeztek: a tegnapi csillogó, szürke Volvoból szálltak ki. A ruháik hasonlóak voltak az előző napihoz: drágák voltak és tökéletesen harmonizáltak egymással, mintha csak egy magazin címlapjáról léptek volna le. Emma pillantása egy másodpercre megakadt Jasperen, mielőtt visszafordult volna: a fiú ezúttal sötétkék hosszúujjú pólót viselt, amit akkurátusan betűrt a sötét színű farmerjébe. Ehhez szürke kabátot vett fel és fekete csizmát és szinte szemtelenül jól nézett ki. Emma erre a megfigyelésre egy pillanatra értetlenül ráncolta a homlokát: a csizma nem tűnt praktikus választásnak az esős forksi időben. Emma gyorsan elkapta a tekintetét, mielőtt a fiú észrevehette volna, hogy bámulja és egy újabb cigarettára gyújtott.

Egyébként Isaacnak igaza volt: Gwen valóban öt perccel a becsengetés előtt érkezett meg, amikor a diákok már elkezdtek beszállingózni az épületbe. Ahogy elmentek mellettük, Emma köszönt Ericnek és Tylernek, mielőtt Gwenhez fordult volna.

-Jó reggelt- köszönt Emma.

-Ugye tudod, hogy egy olyan nagyjából tizenegy perccel rövidíti meg az életedet? -kérdezte Gwen fintorogva, köszönés helyett, miközben az Emma kezében tartott cigarettára mutatott. Emma nem válaszolt, csak lassan kifújta a füstöt, miközben egy aprót bólintott.

-Gwen- szólt közbe békítőleg Isaac, de úgy tűnt, Gwent nem hatotta meg.

-Nem, igaza van- mondta Emma- Tényleg tizenegy percre saccolják- tette hozzá tárgyilagosan és újra beleszívott a cigarettájába.

-Emma, ma milyen órával kezdesz? -kérdezte végül Isaac, hogy megtörje a feszült csöndet.

-Matekkal, azt hiszem- válaszolta Emma és elnyomta a cigarettát, majd elővett egy rágót.

-És szeretnéd, hogy...- Isaac nem tudta befejezni a mondatot, mert Gwen közbevágott.

-Emma egyedül is oda tud találni az óráira. Elvégre a san palermoi iskolája sokkal nagyobb volt, mint az itteni- jelentette ki Gwen. Emma hálásan a lányra pillantott, mielőtt bólintott volna: Gwen már másodszorra mentette ki.

-Egy ideig így is együtt megyünk- mondta Isaac egy bizakodó mosollyal- Nekünk történelmünk lesz- tette hozzá magyarázatképpen. Emma kissé megigazította a táskájának a pántját, és, mielőtt követte volna az épületbe a két barátot, egy pillanatra akaratlanul is visszanézett Jasper irányába. Bár nem volt benne biztos, úgy tűnt a számára, hogy a fiú pillantásában szomorúságot vélt felfedezni.