Emma és Jasper [Jasper Hale fanfiction]

24.- Képeslap

-Mennyit hallottál? – Emma rövid gondolkozás után tette fel a kérdést: úgy vélte, hogy egyszerűbb lesz abból kiindulni, amit Jasper már tudott.

-Hozzávetőleg mindent – felelte Jasper. Emmát valamiért nem lepte meg a válasz, bár biztos volt benne, hogy nem látta a fiút a közelben, amikor Lauren elvette az öngyújtóját. A lány úgy döntött, elengedi a dolgot és az eredeti tervére fókuszál.

-Akkor igazából a legtöbbet már tudod – Emma igyekezett lazának tűnni, miközben megvonta a vállát és egy szomorú mosoly kíséretében újra Jasperre nézett. – Történt egy baleset, ahol én is ott voltam, és amiben Adam meghalt. Utána pedig én... nem bírtam ott maradni – Emma egy pillanatra elkapta a tekintetét Jasperről: a fiúnak azért nem kellett mindent megtudnia rögtön.

-Sajnálom – mondta Jasper és a kezét egy másodpercre levette a váltóról, hogy bátorítóan megszorítsa a lány kezét. Emma a fiúra mosolygott miközben igyekezett, hogy ne sírja el magát.

-Adamtől kaptam az öngyújtómat. Ő... különleges volt – Emma a távolba meredt: nehéz volt elmagyarázni Adam varázsát: a fiú jelenlétében az ember egyszerre érezte otthon magát és akarta megváltani a világot. Kettejüknek pedig olyan bensőséges kapcsolata volt, ami után sokáig úgy érezte, hogy sosem lesz majd hasonló kapcsolata- és igazából ezzel nem is lett volna gondja. – Adam úgy gondolta, hogy az embernek igazából önmagát kell legyőznie és minden más lényegtelen – mondta végül Emma: azt érezte, így tudja a legjobban leírni a fiút Jaspernek.

-Adam mennyi idős volt? – kérdezte Jasper miközben a sportbolt előtti parkolóba kormányozta a kocsit.

-Annyi mint mi – felelte Emma megvonva a vállát, miközben még mindig az esőt fürkészte. Ha Jasperre nézett volna, látta volna, hogy a fiú arcvonásai egy pillanatra feszülten megmerevednek.

-Várj – mondta Jasper, amikor a lány ki akarta nyitni a kocsiajtót. Emma kérdőn felvonta a szemöldökét, Jasper pedig hátranyúlt és a hátsóülésről egy egyszerű, fekete, kapucnis pulcsit húzott elő. – Hogy meg ne fázz – magyarázta a fiú egy kis mosoly kíséretében.

-Köszönöm – válaszolta Emma és elvette a pulóvert Jaspertől. A fiúnak igaza volt, az idő reggel óta jelentősen lehűlt és a lány valószínűleg fázott volna nélküle. Emma a fejébe húzta a kapucnit, majd követte Jaspert a sportbolt felé.

*******

A sportbolt az eladót leszámítva üres volt, és Emma gyorsan megtalálta a képeslapokat. Rövid válogatás után kiválasztott egyet és közben nem tudta nem észrevenni, hogy Jasper biztos távolságból figyeli.

-Ezt szeretném – mondta a lány az eladónak, és a pultra tette a képeslapot. Az eladó rögtön adott neki hozzá bélyeget is és tájékoztatta, hogy a bolt előtt van egy postaláda, amibe be tudja majd dobni a lapot. Emma megköszönte, majd egy tollat vett elő a táskájából és rövid gondolkozás után pár sort írt a képeslap hátuljára:

Kedves Kiara,

Itt látható Forks, a város, ami még photoshopolva is esős marad.

Sajnálok mindent,

Emma

Amikor befejezte az írást, Emma még egyszer átfutotta a sorokat majd aprót sóhajtott és Jaspert kereste a tekintetével. A fiú épp valami útikönyvet nézegetett, de amikor megérezte, hogy a lány nézi, azonnal rápillantott:

-Mehetünk? – kérdezte. Emma aprót bólintott, azonban amikor kiléptek a boltból a hideg esőbe, még egy másodpercig tétovázott mielőtt bedobta volna a képeslapot a postaládába.