A király vőlegénye (Befejezett)

👑Második💍

Igor pov.
Egy nagy hálószobába vittek, ahol minden fehér és arany volt. A szoba közepén volt egy hatalmas ágy és az ágy fölött egy festmény. Egy család volt rajta. Ekkor azonban kinyílt az ajtó és a fiú lépett be, de már köntösben, kibontott hajjal. Hozzám jött és szó szerint leesett velem az ágyra.
– Hé! Mit... — nem tudtam befejezni mert az ajkával betapasztotta a számat. A nyelvét óvatosan átvezette a számba és bejárta annak minden szegletét. Basszus, róhadt jól csókol. A kezem már a derekára simított volna, de gyorsan észbe kaptam.
– Várj! Hisz...Hisz' a nevedet sem tudom! Azt se, hogy mi történik! Hol vagyok?
– Óh, bocsáss meg! Ez itt Dynia, a mágusok hazája, a Forran hegységtől egészen a Keleti tengerig ér el a birodalmunk. Az én nevem pedig Vladimir. Én vagyok Dynia törvényes királya és téged rendeltetett a sors, hogy a királyom és a férjem légy.
— Mi?! De én is férfi vagyok!
– Már a fajunk is más, a nemünk már nem számít! Hogy hívnak? — kérdezte mélyen a szemembe nézve.
– Igor vagyok. Igor Rossel.
— Igor! Milyen délceg neved van! – mondta miközben feltűrte a pólómat. — Én még sosem láttam embert, de kétségtelen, hogy te lehetsz a leggyönyörűbb férfi mind közül. — simított végig a mellkasomon mire belőlem kiszaladt egy jóleső nyögés.
– De.. – hebegtem.
– Igérem, hogy hű asszonyod leszek mindhalálomig és szeretni foglak. Gondoskodni fogok minden szükségletedről. — úgy mosolygott, mint egy kisgyerek, aki épp ajándékot kapott.
– Én...
– És ígérem, hogy annyi babát adok neked amennyit csak akarsz! – erre úgy kidülledt a szemem, mint egy halé. Babákat? Mi a fenéről beszél ez? Levette magáról a köntösét és a csípőmre ült. A kezeit a meredező farkamra simította és már épp azon volt, hogy magába teszi mikor megállítottam, bár nem szívesen.
— Állj! Nem értem mi folyik itt, nem értem ezt az egészet! Kérlek, előbb beszélgessünk! — fogtam kétségbeesetten a vállát.

A szereplők korát picit megváltoztattam, úgy két évvel. Tehát így nincs semmi baj.