A király vőlegénye (Befejezett)

💎Hatodik👑

Vladimir pov.
Amikor felébredtem a kicsikém mellettem feküdt az ágyon és békésen szundikált. Gondosan be volt bugyolálva egy kék takaróba és én is.
— Mi...Mi történt?
— Jó reggelt! Elaludtál és nem tudtalak felkelteni. A kicsit is én fektettem le. — mondta Igor, mikor belépett az ajtón. Mosolyogva néztem rá. A kezében két, fehér pohár volt, amiből kellemes meleg levegő áradt.
– Hoztam teát. — adta oda a nagy csészét.
— Köszönöm, honnan tudtad, hogy kell lefektetni egy babát? — kérdeztem kíváncsian.
- Ja, rá kerestem interneten. — mondta mosolyogva, mire értetlenül neztem rá.
– Mi az az... Internet? – kérdeztem értetlenül.
— Az internet az az egész földet behálózó elektromos világháló. Olyan, mint egy hatalmas könyvtár egy kis dobozban, amiben azonnal megtalálsz mindent. — magyarázta.
— Huha! Mennyivel könnyebb lenne Dynia népének ezzel a csodás találmánnyal! — mondtam álmodozva. A kis Iroh pedig ekkor találta alkalmasnak, hogy felébredjen. Felvettem őt a karomba és nyugtatgatni próbáltam.
— Mi a baj, édesem? Éhes vagy, fáj a kicsi pocakod? – kérdeztem és lehajtva a ruhámat elkezdtem etetni. Igor arca enyhe pírt vett fel ezt látva.
— Vladimir, Mikor lettél anya?
— Alig pár napja. Ő az én szemem fénye. — simitottam a kicsikém fejére, aki éhesen falatozott.
– De...Mikor lettél terhes? — kérdezte, mire megfagytam. Hogy mondjam el neki? Nem akarom, hogy tudja, bár igaz, joga van hozzá.
— Nos... Ez... – ekkor egy furcsa zaj hallatszott. Mintha egy csengőt gyorsan ráznának.
— Maradj itt! — mondta Igor és kiment. Tettem, amit mond, de az ajtóhoz sétáltam, ahogy ő is. Viszont mikor kinyitotta egy másik fiú azonnal a nyakába ugrott.
— Szia, bébi! Alig vártam, hogy haza érjek a bemutatóról és láthassalak!
— Mi? Jason, azt hittem csak jövő héten jössz! — mondta Igor értetlenül. Jason? Ki ez a fiú és miert csüng úgy életem szerelmén, mint egy harisnyás majom? Iroh biztos megérezte, hogy feszült vagyok, mert hangosan felsírt.
— Mi...Ez gyereksírás? — kérdezte a Jason nevű fiú.
— Ööö... – Igor nem talált szavakat. Kiléptem az ajtón és a fiú döbbenten meredt rám.
– Te meg ki vagy? — kérdezte mérgesen.
— Én...
— Ő itt az unokatesóm és a kisbabája! Volt egy kis gond a férjével és most itt van. — mondta Igor gyorsan. Mi? Az unokatestvére? Most miért hazudik?