A király vőlegénye (Befejezett)

💎Hetedik💍

Igor pov.
Eljött a vérhold napja. Vladimir és én páncélt öltve indultunk. Pár katona is velünk tartott, de a parancs szerint ők hátra maradnak a hegynél. Nem tudtuk, hogy Ronan mire készül.
– Készen állsz? — kérdeztem.
– Együtt? — fordult felém.
— Együtt. – fogtam meg a kezét. Megindultunk előre, fel az ösvényre.  Fent a hegyen aztán megláttuk Ronant. Egy hatalmas sziklakör előtt álltunk. Olyan volt, mint a druidák köre. A két csecsemő a két karján feküdt és nagyon nyugtalanok voltak. Katy nyöszörgött, Iroh pedig erősen mocorgott.
– Eljöttetek. — nézett ránk.
— Ronan. Add vissza a kicsiket. Kérlek! — lépett előre Vladimir. Csak a kicsikre tudtam koncentrálni. Mind a kettőt vasmarokkal tartotta.
– Vladimir! Elmondtam a feltételeimet! Uralkodjunk együtt, ahogy eleve kellett volna! A közös gyermekeinkkel! – lépett ő is közelebb.
– Ronan, te is tudod, hogy ez nem lehetséges. Ha el is vennél, nem tudnálak téged szeretni. Úgy sajnálom.
– Miért ő? Miért ő, egy senkiházi korcs? – üvöltötte, mire Katy sírva fakadt. – Ne sírjál már! Kuss legyen! — üvöltötte, de erre a kicsi csak jobban elsírta magát. Forrtam belülről. Hogy mer üvölteni a kisbabával? – És te! – mutatott rám. – Van merszed idejönni, mint egy aggódó apa? Pedig átkoztad a saját lányodat, azt kívántad bár sohase született volna meg!
— Így igaz, de ellentétben veled, én minden tettemet bánom! Szörnyű apa voltam és semmi más vágyam nincs mint helyrehozni ezt! Add vissza a gyerekeket! – kicsit mintha megijesztettem volna őt. Elkezdett hátrálni, de legnagyobb rémületünkre a sziklaszírt széle felé.
– Ronan, könyörgök! – léptem előre.
– Most válassz! Most! Vagy leugrom a szikláról a gyerekekkel együtt!
– Ronan! – állította meg Vladimir. — Tudom, hogy kétségbeesett vagy, de ez nem te vagy! Téged mágusnak neveltek! Te képtelen vagy kioltani egy életet. Főleg két ártatlan csecsemőét! Te sem ezt akarod, csak kétségbeesett vagy!
— Vladimir...
— Te egy jó mágus vagy Ronan. Gyerekkorunk óta ismerlek! Add oda a kicsiket! — nyújtotta ki a kezét. Ronan nagyon hezitált, de végül megadóan átnyújtotta a két babát. Csakhogy miután ez megtörtént hátravetette magát.
— Neee! — kiáltottuk egyszerre.