A király vőlegénye (Befejezett)

👑Harmadik💍

Vladimir pov.
Teljesítettem a kérését és visszavettem a köntösöm majd hozattam két csésze teát.
– Ne haragudj! Elragadott a hév és nem vettem figyelembe az érzéseidet.  – hajtottam le a fejemet. Micsoda szégyen! Az lenne a dolgom, hogy boldoggá tegyem a királyomat erre elrontom.
- Hé! Semmi baj, csak...Magyarázd el kicsit bővebben, hogy mi folyik itt.
– Hajdanán, az ősi időkben a mágusok voltak a felelősek az összes nép jólétéért, mivel mi ennek a fogalmából születtünk. Varázsolunk, alkotunk, szeretünk. Gyerekeket nemzünk és felneveljük őket. A család és a boldogság számunkra a minden. Ezért az istenek kimondták, hogy a trónra kell egy király és egy királynő. Továbbá, hogy szabad legyen a szerelem bármely nem vagy faj között létrehozták az alfákat és az omegákat. Én az utóbbi volnék. Ezért mondhatni inkább királynő vagyok, mint király. Az apám halála után egy évvel megkoronáztak és férjhez mentem volna, ha nem jön a jóslat.
– Jóslat? – vonta fel szemöldökét.
– Az orákulum kimondta, hogyha ebből a világból megyek férjhez akkor hatalmas csapás súlytja a birodalmat. Ezért fordultam a vénekhez. A legidősebb máguskohoz a birodalomban, hogy végrehajthassak egy idézést és így megtaláljam azt a vőlegényt, akit nekem szánt a végzet. Téged. –  néztem a gyönyörű barna szemeibe és belesimítottam a puha hajába.
– Ez...Ez egy nagyon szép történet és megtisztelve érzem magam, de...De nekem odahaza van az életem.
– Megértem, de kérlek te is légy megértő. A birodalmam és magam miatt is...Nem fogok könnyen lemondani rólad. Adj nekem egy kis időt.
– Mennyit? — kérdezte.
– Adj nekem egy hónapot. Ennyi időt tölts itt velem ebben a világban. Ez alatt mindent meg fogok tenni érted, de ha ez után az egy hónap után is vissza akarsz menni. Akkor nem hátráltatlak, visszaküldelek. – mondtam komoly hangon. Egy percre mintha elgondolkodott volna. Látszik rajta, hogy fontos neki az ottani élete.
— Egy hónap?
– Mm. – bólintottam egyet.
– Ha egy hónap múlva is haza akarok menni, visszaküldesz?
– Mm.
– Akkor...Maradok. – mondta, mire a boldogság minden porcikámat átjárta és a nyakába ugrottam.
– Igor!