A király vőlegénye (Befejezett)

💎Ötödik💍

Igor pov.
Ültem a bekötött karommal és megállás nélkül Ronan szavai jártak a fejemben. Tényleg ekkora szörnyeteg lennék? Hogy voltam képes rákiabálni a saját lányomra, aki ráadásul csak egy kisbaba. Tettem, amit tenni kell egy kisbabával. Pelenkáztam, etettem, ha sírt a karomba vettem, de semmi szeretetet nem mutattam felé. Nem meséltem neki, nem beszéltem hozzá szinte semmit. Miféle apa vagyok én? Gondoskodnom kellett volna róla.
— Jól vagy? — kérdezte Vladimir miközben bekötötte a karomat.
— Nem! A fiamat és a lányomat elrabolta egy mániákus és megbántottam azt az embert, aki az életet jelenti nekem. — mondtam miközben ráneztem. Sóhajtott egyet.
— Igor én...Nagyon sajnálom, ami a kislányoddal történt.
— Miféle apa vagyok én? — sóhajtottam. – Képes voltam kiabálni a kislányommal, aki csak egy kisbaba... – éreztem, hogy a könnyek marják az arcomat és az egész testem remeg. Vladimir finoman megölelt és a mellkasára hajtottam a fejemet. Annyira bánom, amiket tettem.
— Én is nagyon sajnálom, hogy így reagáltam. Az országom romokban, a boszorkányok lázadnak, a kisfiunk eltűnt és most már a kis Katy is. Az, hogyha mi találkozunk, mindig történik valami.
—Vladimir! – fogtam meg a kezét és magamhoz húztam. — Nem számít mi történt vagy, hogy mi történik, mert én csak veled és a gyerekekkel akarok élni, ha hajlandó vagy befogadni Katyt, biztos vagyok benne, hogy ő is elfogadna az anyukajának.
– Tessék? De...Mi van az anyukájával? Nem...Nem házasodtatok össze?
– Mi? Dehogy is! Az a ribanc lelépett, mert nem akartam elvenni! Csak a pénzem kellett neki! Ott hagyta Katyt.
— De hát...Melyik anya csinál ilyet? Katy tündéri!
— És kifogott egy olyan apát mint én! – motyogtam.
– Ha ostorozod magad az nem segít, most az a fontos, hogy megtaláljuk Ronant és visszaszerezzük a gyerekeket! – felelte komolyan. Igaza van.
—Felség! Drakul megérkezett! – jött be egy őr. Mögötte egy fekete csuklyás fickóval, akinek az egész testét furcsa, rúna tetoválások fedték.
— Felség! – terdelt le meghajolva.
— Drakul! Mivel te kitaszított boszorkány vagy, nincs részed a háborúban.
— Akkor se lenne ha nem lennék, felség.
– Helyes! Akkor te fogsz segíteni. Szükségem van pár főzetre, de nem mágus varázslattal, hanem boszorkány magiával. — mondta, mire döbbenten néztem rá.