A király vőlegénye (Befejezett)

💎Hatodik💍

Igor pov.
Idegesen figyeltem a tetőtől—talpig tetovált férfit, akinek hosszú haja a földet súrolta. Valami növényt vagdosott és dobott bele az üstbe.
– Bámulsz engem. – mondta anélkül, hogy megfordult volna.
–Igen.
— Gondolom van pár kérdésed. Tedd csak fel.
— Miért tagadtak ki téged a boszorkányok közül? – léptem mellé.
– Mert nem voltam hajlandó vért áldozni az istennők oltárán.
— Az mit jelent? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Mi boszorkányok két neműek vagyunk. Ha egy omega boszorkány eléri a felnőtt kort, akkor kötelessége gyermeket szülni és azt feláldozni, hogy ezzel megtagadjuk isten ajándékát. — mondta, mire elszörnyedtem. Miféle barbár nép képes erre?
— És te nem tetted?
— Nem tudtam. Meddő vagyok, omega létemre nem lehet gyerekem. Ezzel nem kaphattam ajándékot istentől, amit megtagadhatnék. Bár...Ha kaptam volna, talán akkor se tettem volna meg. Kitagadtak mivel nem vagyok igazi boszorkány. A mágusok megengedték, hogy az országukban maradjak, de csak ha távol maradok tőlük. A boszorkányok pusztitják és megvetik, míg a mágusok teremtik és szeretik az életet. — magyarázta. Az élet valóban szerethető, de csak akkor ha mindened megvan, amit az étel ad neked. Egy gyermek pedig... Valóban isten ajándéka.
Iroh, Katy most megesküszöm, hogy ha az életem árán is, de vissza szerezlek titeket.
– Hogy haladsz? — jelent meg Vladimir.
– Itt van minden, amit kértél, felség, de az utolsó még készül.
— Nagyszerű! Igor! – fordult felém. — Gyere velem! – fogta meg a kezem és húzott maga után. Egy másik szobába vitt, ahol, egy állványon, egy hófehér páncél csillogott.
— Vladimir...
— Ez a tiéd. Háború lesz Igor és... — fogta meg a kezemet. — Ha én nem élem túl a harcot, akkor neked kell megvédened a gyerekeket. Már mindent elrendeztem a tanácsban. Iroh egy nap király lesz, Katyt pedig, mint a jövőbeli király húgát, hercegnővé koronázzák majd.
— Nem fogom hagyni, hogy elvessz, mert a testemmel és az életemmel is megvédelek téged. Nem hagylak téged újra el és kérlek te se hagyj el engem többé. – mondtam a szemébe nézve.