A király vőlegénye (Befejezett)

👑Kilencedik💍

Igor pov.
Vladimir és én este leültünk beszélgetni.
— Szóval hallgatóztál? – kérdeztem az ágyon ülve.
– Utánatok mentem és meghallottam ahogy beszélgettek.
— És mit gondolsz a...Arról amit Ronan mondott?
– Azt gondolom, hogy szín igaz! – ült le az ölembe. – Igor, te vagy minden amit egy férfitól akarok. Eleinte azt hittem csak a jóslat miatt fogunk egybekelni, de aztán mikor megláttalak... Először beleszerettem az isteni szépségedbe majd a kissé félénk természetedbe. Tegnap pedig a kedves érintéseidbe. Ma pedig a kedves és megértő személyedbe. És biztos vagyok benne, hogy holnap még jobban beléd fogok szeretni. — mosolygott rám. A kezeit a nyakam köré fonta, mire az enyéim a derekára fonódtak.
– És te? Te mit érzel? – kérdezte, mire vettem egy nagy levegőt és a kezeimre néztem, amik két oldalról a vékony csípőjét simogatták. Majd felnéztem és a jobb kezemet a nyakára csúsztatva lehúztam őt, hogy megcsókolhassam. A vékony kis párnácskáit a az enyéim közé vetten és enyhén meg is szívtam. A nyelvét gyöngéden a fogaimnak nyomta jelezve, hogy szeretne bejutást kérni. Meg is adtam neki.
– E szerint....
— Vladimir én...Te vagy a leggyönyörűbb teremtés, akit valaha láttam. Ha mosolyogsz, felragyog a világ, ha nevetsz muzsika hallatszik a fülemben. Te olyan hatással vagy rám mint eddig soha senki. — néztem a szemébe. Az arcán meghatott mosoly terült szét és az arcomra simította a kezét.
– Én is így érzek. – lehelt egy csókot a számra. – Te vagy a mindenem és életem egyetlen célja, hogy boldoggá tegyelek téged. – cirógatta az arcomat. Én is az arcára simítottam a tenyeremet.
– Vladimir, nem hoztam meg a döntést és még egy ideig nem is fogok.
– Messze van még az egy hónap vége. Gondolkozz nyugodtan, de... – lehajtotta a ruhát a vállamról. Nem ellenkeztem. Lejjebb vezettem a kezeim és hátradőltem vele.
– Ezt vehetem igennek?
– Biztos hagyod, hogy ezt tegyem? Ha nem akarod, hagyjuk abba... – mondtam, de e helyett vadul lenyomott és megcsókolt.
— Ez eszedbe se jusson! Inkább csinálj már valamit! – zihálta, mire magamra rántottam és fordítottam a helyzetünkön.