A király vőlegénye (Befejezett)

👑Tizenötödik💍

Igor pov.
Fájdalmasan nézett rám, majd könnyes arccal elmosolyodott.
– Ahogy szeretnéd. Holnap haza küldelek.
— Az menni fog neked? – kérdeztem kissé félve, de erre nem válaszolt. Az arcát ismét a nyakamba temette. Valamiért úgy éreztem meg kell őt ölelnem. Átkaroltam, mire a karjai szorosan átöleltek engem is. Még az én könnyem is kicsordult hisz' nem tagadom, szeretem őt.

Másnap hulla fáradt voltam. Semmit sem aludtam. Főleg mivel Vladimirral egész éjjel öleltük egymást. A legrosszabb az volt, hogy láttam, végig sírni őt. Egész éjjel folytak a könnyei és némán sírt. Ez még jobban összeszorította a szívemet.
– Kész vagy? — hallottam meg Vladimir hangját. A régi ruháim voltak a kezében.
— Igen, azt hiszem. Vladimir én...– hebegtem.
— Shh! Ne mondj semmit! - tette a számra a kezét. — Ne szabadkozz, nem haragszok rád. – simította tenyerét az arcomra. Megfogtam a kézfejet.
— De...Ez...Olyan bonyolult. — mondtam megadóan.
– Igor! Csak egy utolsó apróságot kérnék, ha nem zavar! Ma este visszaküldelek, de...
– Mit szeretnél? — kérdeztem. Látszólag valami olyamit akart kérni, ami nagy dolog.
– Igor, szeretkezz velem! Csak utoljára! – nézett rám könyörögve. Elvettem tőle a ruhát és letettem az asztalra, majd megcsókoltam őt, hosszan és szenvedélyesen. Ezzel tartozom neki, hisz' lehet, hogy többé nem látjuk egymást.
Finoman eldöntöttem őt az ágyon és lágyan csókoltam az ajkát. A szájáról a nyakára tévedtem és a sóhajait hallgatva kóstolgattam a puha bőrét. Éreztem, hogy a kezei a hátamba marnak, és a lábait a csípőm köré kulcsolta, majd felhúzta a ruháját. Levettem az ingemet és a nadrágomat, ismét heves csókolózásba kezdtünk, míg két ujjamat együtt nedvesítettük be. Elkezdtem előkészíteni, hogy könnyebben bejussak majd. Testét apró szivásokkal jelöltem meg, majd amikor kellően előkészítettem, óvatosan behatoltam. Mindkettőnkből hangos nyögés szakadt fel, majd vad mozgásba kezdtem. Talán többé sosem élek át ilyesmit. Lehet, hogy mégis maradnom kéne, de akkor mindenem ami odaát van, oda lesz. Most azonban csak Vladimirra tudtam gondolni és a gyönyörre, amit hirtelen mind a ketten átéltünk. Furcsa, hogy most nem szólt, hogy húzódjak ki, inkább csak húzott magához.
– Szeretlek. – suttogta fáradtan és könnyes szemmel. Lehajoltam hozzá és ismét megcsókoltam őt szenvedéllyel. Hiányozni fog, de nagyon.