A király vőlegénye (Befejezett)

👑Tizedik💍

18+

Vladimir pov.
A szívem ritmusa egy dobéval versenyzett. Ahogy Igor mélyen csókolt, miközben a párnák közé nyomott teljesen elolvadtak a végtagjaim. Igor nyelve mélyen bejárta a számat és a nagy kezeivel megszabadított a ruháimtól.
— De meleg a bőröd! – simítottam a csupasz mellkasára.
– Nem tehetek róla.. . – lihegte. – Annyira gyönyörű vagy. Biztos megengeded, hogy... Betegyem? — kérdezte félve, mire szétnyitottam a lábam és közelebb csúsztam hozzá.
– Igor! Magamba akarlak fogadni. Válj eggyé velem. — simítottam az arcára a kezemet, míg vágyakozva néztem rá.
– De előtte nem kéne? – kérdezte, mire felkuncogtam és az ágyam melletti szekrényből kivettem egy kis fiolát.
— Használd ezt. — nyomtam a kezébe. Alaposan bekente magát majd óvatosan a lábaim közé mászott és lehajolva ismét megcsókolt. Ezzel együtt pedig betette a farka  hegyét. Felszisszentem a kissé szokatlan érzésre. Megállt és türelmesen várt.
— Vla...Vladimir! Ez neked az első, igaz? – kérdezte nyögve.
– Igen, de neked adom. – simítottam az arcára a kezemet. – Azt akarom, hogy a tiéd legyen. — mondtam komolyan, mire ő  elmosolyodott és finoman ereszkedett befelé tovább.
– Bocsi... – állt meg újra, mikor meglátta, hogy visszafolytok egy könnycseppet.
– A fájdalom a gyönyör része és mi a gyönyörben élünk. — mosolyogtam és meglendítettem a csípőmet jelezve, hogy mozoghat. El is kezdett, szépen lassan. Látszott rajta, hogy már ennyitől képes lenne elélvezni.
– Kérlek! Gyorsabban... – motyogtam nyögve, mire gyakorlatilag őrült tempóban mozogni kezdett.
– Jézusom! Ez... — zihálta, míg kezét tagomra tette és lokesei ütemére verni kezdte, ezzel egy hangosabb nyögést kicsalva belőlem.
– Igor, Igor, Igor... – már én is a határomon voltam, de gyorsan észbe kaptam.
– Igor, ne élvezz belém! – kértem, mire egy pillanatra ledermedt.
– Mi? — kérdezte ködös tekintettel.
— Csak húzd ki ha itt az idő... – ziháltam, mire én ki is adtam magamból mindent, ő pedig hihúzta és a kezével könnyített magán. Lihegve borultunk egymásra.
– Ez...Csodás volt. – motyogtam.
– Az volt. Nagyon, csak... a végén ez a... Nem is tudom. Miért nem hagytad, hogy...– hebegte.
– Majd később elmesélem. Most inkább bújj ide. – húztam magamhoz. Olyan jó meleg volt a teste. Mint egy sima, puha, kellemesen meleg kazán.
– Szeretlek, Igor. – simítottam az arcára tenyeremet.
– Azt hiszem én is téged.