A király vőlegénye (Befejezett)

💎Első👑

Igor pov.
A lakásom felé tartva jobban az orromra húztam a napszemüveget és a kalapomat, majd beléptem az épületbe. A recepciós, Mrs. Hoods kedvesen mosolygott rám.
– Ma sikerült megúsznia Mr. Rolling? – kérdezte kíváncsian.
– Amennyit tudtam megúsztam, Mrs. Hoods. – mosolyogtam vissza és megindultam felfelé.
— Várjon! – kiáltott utánam, és a pult alatt kezdett matatni. Amikor felegyenesedett a könyvem volt a kezében, amit én írtam, arról a felejthetetlen álomról. – Az unokám, tudja Lisa, nagy rajongója és gondoltam meglepem egy dedikált példánnyal szülinapjára. Megtenné kérem? — nyújtotta felém, mire mosolyogva visszamentem és beleírtam pár kedves szót.
– Bl rajongó? – kérdeztem kíváncsian.
– És minden, ami ehhez kapcsolódik. Nagyon köszönöm. – mosolygott, mikor odaadtam a könyvet. Megindultam felfelé és ott ledőltem a kanapéra. Ma egész nap csak autogrammokat osztottam és leadtam par élőadást. Nem lepődtem meg, hogy a hallgatóim mind melegek vagy lányok voltak. A lányok kissé el is szomorodtak amikor közöltem, hogy a könyv személyes tapasztalat alapján készült. Az asztalom felé fordultam, az tele volt a rajzaimmal, vázlataimmal és egyéb munkáimmal. A Dyniából való emlékeim olyan tiszták voltak, mint a frissen esett hó. Minden percére emlékszem és minél többször felidézem, annál jobban hiányzik, Vladimir hangja, a nevetése és a mosolya. Az aranyosan csillogó fehér haja, ami megcsillan a napsütésben, a puha bőre amivel egymáshoz bújtunk. Nagyon hiányzik. Felálltam és oda akartam sétálni az asztalhoz, amikor hirtelen a szívem gyorsabb ütemben kalapálni kezdett és a vérnyomásom az egekbe szökött. Lerogytam a padlóra és igyekeztem levegőhöz jutni. Majd hirtelen elmúlt az érzés. Mintha a testemben milliónyi kis mágnes mozgolódott volna. Nagyon furcsa volt, de mégis olyan meleg érzés töltött el.

Vladimir pov.
Zihálva borultam az ágyba és eleresztettem az eddig szorított párnát.
– Szép volt, felség! Alfa kisfiú! — mutatta fel Moran doktor a rózsaszínes kis testet aki az ég felé nyújtózkodott.
— Kérem! — nyújtottam a karomat és oda adta a takaróba bugyolált kis csöppséget. A haja ébenfekete, mint a csillagos ég. Igor orrát és a szemeit örökölte. Varázslatból és szerelemből született.
– Mi lesz a neve, felség?
– Iroh. – mondtam és homlokon csókoltam az apró fiamat. Bizsergés járta át a testemet. Mintha hideg futott volna rajtam végig.