A király vőlegénye (Befejezett)

💎Kilencedik👑

Vladimir pov.
Döntöttem. Meg kell mondanom Igornak az igazat. Épp megint Irohval játszott a nappaliban. Kötődik hozzá és ezt nem lehet véka alá rejteni.
– Óh, szia! Nézd csak! A kicsinek tetszik a Sárkánykirály mese! – mutatott a furcsa lapos dobozra amiben mozognak a képek.
— Örülök neki! Igor! Valamiről beszélnem kell veled! – mondtam és átvettem Iroht, ő pedig eltűntette a képeket a dobozról.
— Miről van szó?
— Emlékszel az utolsó éjszakára? – kérdeztem, mire élesen beszívta a levegőt.
– Igen.
— Aznap éjjel, mikor utoljára szeretkeztünk...Én... Varázsoltam. — mondtam, mire kérdően felhúzta a szemöldökét.
— Tessék?
— Ízisz mágiáját használtam.
— Ízisz? Anyaistennő, a varázslás, a termékenység, a víz és szél, a tengerhajózás istennője. Az ókori Egyiptomból?
— Nálunk csak a termékenységet szimbólizálja. Ha kimondjuk ezt a varázslatot szeretkezés közben, a mágiát szavaló fél... Teherbe esik. — böktem ki végre. Dermedten bámult rám. Azt hiszem most rakta össze, hogy mi történt.
– Tehat miután elmentem... Te...Szültél egy kisbabát...
— Igen. Iroh... A te fiad. — mondtam. A tenyerébe hajtotta a fejét és egy hatalmasat sóhajtott.
— Az én...Az én fiam? — kérdezte hitetlenkedve. Csak bólintani tudtam. Percekig nem szólalt meg, akkora csend volt, hogy Iroh elaludt a karomban. A szívem, majd' kiugrott a helyéről. Most gyűlöl engem, vagy a kicsit? Nem! A kicsi nem tehet semmiről, csak is én! Minden az én hibám.
— Igor, úgy sajnálom! Ha akarod, rám haragudj! De Iroh nem tehet semmiről!
— Te komolyan azt hiszed, hogy haragszom rátok? — kérdezte ijesztő higgadtsággal.
— I... Igen...– motyogtam.
— Vladimir. — gugolt le elénk és az egyik kezét az én arcomra, a másikat a kicsi fejére tette. — Hiába telt el egy év! Hiába igyekeztem, sosem felejtettelek el! Szeretlek! - mondta, mire döbbenten néztem rá. – És az...Hogy ez az ennivaló emberi kis lény, belőlem is van. A legboldogabb emberré tesz a földön. Megleptél az biztos és kicsit fáj, hogy nem mondtad el, hogy ő az én fiam, de megbocsájtom mert tudom, hogy semmit sem teszel ok nélkül. Most pedig, had vegyem a karomba a kisfiamat. – mosolyodott el.