A király vőlegénye (Befejezett)

💎Ötödik👑

Igor pov.
Szóval az ő fia? Ki az apja? Mikor született? Ezek szerint van párja? Újabb kérdések százada lepte el az agyamat. A mutató ujjamat behajlítva óvatosan a kicsi arcára simítottam. Becsukva az apró szemeit a kézfejemhez dörgölőzött, mint egy kiscica.
— Igor! Moran doktor hajtotta végre a teleportáló varázslatot. Hogy egyenesen idejöttünk, az... Puszta véletlen, de ez a világ ismeretlen számunkra. Kérlek, had maradjunk itt, amíg kitalálom hogyan jussunk vissza! — nézett rám Vladimir könyörgően.
— Vladimir! Egy éve nem láttalak már! Egy évig győzködtem magamat, hogy ami ott volt, az nem volt több puszta álomnál! Hónapokig pszichiáterhez jártam, hogy elhitesse velem, hogy minden a puszta képzeletem szüleménye volt és nem a valóság! Erre megjelensz a semmiből! Egy...Egy kisbabával! Természetesen maradhattok és ne haragudj, hogy kiabálok, de ez nekem sok! — a végét már tenyleg üvöltöttem, mire a pici hangosan felsírt.
— Azt...Azt hiszem jobb lesz ha mi most... – motyogta és kimentek a nappaliból. A konyhába mentek, de én lerogytam a kanapéra. Itt van! Már tényleg kezdtem elhinni, hogy csak egy gyönyörű álom volt, erre itt van, teljes egészeben és egy babával! Honnan a francból van az a kis cuki, zabálnivaló apróság? Helyre kellett állítanom a légzésemet és meg kellett nyugodnom. Kint már nagyon sötét volt és itt se adtak nagy fényt a tompa asztali lámpáim. Bementem a konyhába, ahol Vladimir a kicsit ringatva dúdolgatott.
— Bátor, merész, légy ha az útra lépsz.
Ne félj és tudd, hogy ki vagy.
Vad vér, vad szív, úgy hív a messzeség... — ekkor vette észre, hogy az ajtóban állok.
— Ne haragudj, hogy kiabáltam. Nem akartalak megijeszteni, se téged, se őt. — motyogtam.
– Minden okod megvan, hogy ideges légy! Talán jobb lett volna, ha tényleg csak egy álom maradok a szemedben.
— Az lehet, de tudod mit szeretek az álmokban? — kérdeztem közelebb lépve hozzá. Megingatta a fejét. — Hogy nem számít milyen hihetetlenek, valóra válhatnak. — mosolyogtam. Erre ő is elmosolyodott és lassan a vállamra hajtotta a fejét, amikor leültem a mellette lévő székre.