A király vőlegénye (Befejezett)

💎Tizenötödik👑

Igor pov.
Amikor megláttam Rosat azt hittem felkötöm magamat ott helyben. Egy hétig jártunk, öt hónappal ezelőtt, de nem bírtam egy nő mellett. Főleg nem mellette. Viszont amikor megláttam a hasát... Vladimir úgy nézett mint, aki előtt épp leégett a ház.
—Te szülted?! — kérdezte Rosa felháborodva. – Komolyan?! — fordult felém.
— Mi bajod van vele? – kerdeztem karba tett kézzel.
— Egy férfi gyereket szült neked...Ez...
– Milyen?! — léptem mellé.– Undorító? Gusztustalan? – kérdeztem kihívóan. Közben hátrálni kezdett. — Én ismerlek téged, Rosa Midose és tudom, hogy egy kapzsi, önző, pénznyelő banya vagy, akit saját magán kívül senki más nem érdekel! Hozz DNS tesztet és akkor tudunk beszélni! —mondtam komolyan és kitessékeltem a házból. Kizártam majd Vladimir felé fordultam.
— Szóval...Mi lesz ha a tiéd a pici? – kérdezte, mire odamentem mellé.
– Én nem igazán hiszek ennek a nőnek, de ha igaz is...Nem változtat semmin!
– De igen! Igen változtat! Ha lesz egy lányod az sokmindent megváltoztat! Ő a te húsod és véred, ahogy Iroh!
— De köztünk nem változtat semmin! Én még mindig csak téged szeretlek! — simítottam az arcára.
— Nem kétlem... – simított a kezemre. Hozzám bújt és mosolyogva átölelt.

Vladimir pov.
Épp arra készültem, hogy megcsókolom Igort, ám Iroh ekkor adta tudtunkra, hogy ébren van és figyelemre vágyik. Felmentünk mind a ketten és én a karomba véve ringattam. Igor pedig engem ölelt át és a vállam felett nézte a kicsit.
— Itt vagyunk, pici. – vakarta meg a pocakját mire a kicsi megragadta a kezét és a kis szájába vette.
— Kicsim! Apu nem rágóka! — kaptam el a kezét, mire Igor csak mosolygott.
— Szerintem csak éhes! – mondta nevetve. Leültem és elkezdtem etetni a kicsit. Igor csak mosolyogva nézte ahogy békésen szopizik a kicsi.
— Szeretlek titeket és soha többé nem akarok elválni tőletek. — ölelt magához szorosan.
— Tudom. –mosolyogtam rá, azonban a talaj fényleni kezdett körülöttem és a testem bizseregni kezdett.
— Vladimir! Mi történik?! – kérdezte pánikolva.
— Igor! Ne! — kiáltottam, de  zuhanni kezdtem, és gyorsan magamhoz öleltem Iroht. Mikor kinyitottam a szemem, Iroh és én a padlón ültünk. A trónteremben, Dyniaban.