Igor pov.
Az én fiam. Ez a tünderi kis csöppség az én fiam. Alig akarom elhinni.
— Tetszik az arcom? Úh! – emeltem fel ismét, mire hangosan nevetett és kapálódzott a pici kezeivel.
– Na, ki a legtündéribb kisfiú? Na, ki az? — gügyögtem és az ölembe véve a picit magamhoz öleltem. Jóízűen kacagott.
— Igor... – hallottam meg Vladimir hangját, ahogy belépett a szobába.
— Óh, igen! Etetési idő van. – adtam at a picit és leültettem őket. Csendben néztem ahogy eteti, majd egy ügyes büfiztetés után álomba ringatja az apróságot.
— Csodás anya vagy. — mosolyodtam el őszintén.
— Te pedig csodas apa. — motyogta aggódva.
— Vladimir, mi a baj? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
— Nem akarom, hogy kötődj hozzánk. Már így is túl sok...Túl sokminden történt... – kezdett el szipogni. A könnyei lassan lefolytak az arcán és a kezeim állították meg őket.
— Vladimir! Hiába akarjuk, hiába kérik tőlünk, nem tudjuk elengedni a múltat, mert a mi múltunk a szerelem. Én sosem engedtem el, azt, amiről tudtam, hogy ugyanúgy a jövőm része lett. — simítottam a kezemet az arcára. Végig engem nézett és a végén, lassan elmosolyodott. A kicsire néztünk, aki békésen szundikált és a takaróba bugyolálva, a száját nyitva hagyva szuszogott.
— Én sosem akartam felejteni. Egyszer megpróbáltam, de aztán rájöttem, hogy nem akarom. — mondta szipogva és a vállamra hajtotta a fejét.Másnap visszaültem a gépem elé írni. Hirtelen visszajött az ihletem a munkához. A kis Iroh mellettem feküdt egy mózeskosárban, amit tegnap vettem neki.
— Szerinted sárkány legyen vagy szellem? — fordultam felé, mire csak elfordította a fejét és felemelte a kis kezeit. — Akkor legyen a szellem. Jó valasztás.
— Egy kisbaba dönt helyetted? — kérdezte kuncogva.
— Szeretem, hogy itt van. Valahogy ha rá vagy rád nézek elkap az ihlet. — mondtam és egy vicces grimaszt küldtem Iroh felé, aki kacagva díjazta a tettemet, én pedig mosolygva fordultam vissza a géphez. Ha Irohra nézek, látom a varázslatot, ha Vladimirra akkor a szerelmet. A két legszebb dolgot az univerzumban.
CZYTASZ
A király vőlegénye (Befejezett)
RomansVladimir Dynia királya és épp férjet keres és ezért megidéz egy másik világból egy másik lényt, hogy a királya és a párja legyen. Igor fiatal focista, aki már épp karrierje csúcsára jutna mikor váratlanul egy másik világba csöppen.