A király vőlegénye (Befejezett)

💎Tizenhatodik👑

Igor pov.
Eltűntek. Ismét eltűntek előlem, abban az átkozott kék fényben. Mind a ketten eltűntek! Megint álmodtam? Három héten át csak képzelődtem volna? Az előttem heverő kis mózeskosár volt az egyetlen bizonyítéka annak, hogy mindez nem a képzeletem szüleménye volt. Remegő ujjal kivettem a kis kék takarót és beleszippantottam. A kisfiam illata még ott volt benne. Hisz' igaz volt. Görcsösen szorongattam a kis kék anyagot és a padlóra rogytam. A halk szipogásom pár perc múlva már hörgő zokogássá alakult át, majd kiszaladt belőlem egy bősz üvöltés.

Vladimir pov.
— Moran doktor! Mi történt? — álltam fel.
— Megmondtam, hogy vissza hozom magukat! Ugye jól vannak?
— Igen, de... Igor! Ott volt Igor! Vissza kell mennünk!
— Felség! A teleportáló varázshoz az összes erőm elhasználtam. — motyogta fáradtan. A kisfiam keservesen sírt és szorosan bújt hozzám. Belőlem is kicsordultak a könnyek. Lerogytam a padlóra és sírtam.
— Felség! — hallatszott és Ronan rohant be az ajtón. Legugolt mellém, és a vállamra tette a kezét. – Felség, hálaistennek, hogy visszatértek! A boszorkányok visszavonultak, de haború van! — mondta. Azonban a hangja nagyon nehezen jutott el hozzam. A könnyeim záporoztak és görcsösen öleltem a kisfiamat.
– Felség, a kicsi! – kapta ki a kezemből Moran doktor a kisbabám. A hangom egyre jobban eltorzult es hörgő hangokat adtam ki.
— Doki, valami gond van!
— Érzelmi rohama van! Vigyük a szobájába! El kell altatnom különben veszelyessé válik! – mondta és Ronan a karjába kapva futott velem a szobába. Ott pedig Moran Doktor egy kendőt nyomott a számra, ami lassan elaltatott.

Ronan pov.
A karomban tartva az ifjú herceget néztem ahogy a doktor elaltatja Vladimirt. Lenéztem a picire, egyre jobban hasonlított a másik világbeli apjára. Arra az emberre, aki elragadta Vladimir szívét. Ha ő nincs, akkor én és Vladimir már együtt uralkodnánk Dynia felett. Ez a kis csöppség pedig az én vérem lenne.
— Ronan! – jutott el hozzan Moran Doktor hangja. — Add ide a herceget! — mondta határozottan. Ekkor azonban felötlött bennem egy gondolat. Egy sötét gondolat. Hasba rúgtam a doktort, aki köhögve összerogyott.
— Sajnálom doktor, de elegem van! — mondtam és a köpenyem alá rejtve a kicsit elmentem.

Boldog Új Évet!

Vége.

A második évadnak!😉

Jövőre hozom a harmadikat!