Atwood Titka (✔️)

☬3.☬

Summer:
-Tudjátok, annyira irigylem néha Winteréket. Tudom, hogy nem kéne, mert felszínes libák, de akkor is. Olyan jó lenne néha csak kint feküdni a medencénél úgy, hogy engem szolgálnak ki. Meg ott vannak a helyes pasik, akik szinte könyörögnek a figyelmükért, de nem a bunkó módon. Annyira jó lenne ezeket megtapasztalni. Biztos nagy önbizalmat ad az embernek.
Kissé az alkohol beszél belőlem, miközben a csillagokat nézem a mólón fekve. Nem vagyok részeg, de tény, hogy kicsit becsíptem. Azt hiszem, hogy a fáradtság miatt ma kevésbé bírtam a piát, mint általában.
Miután azok a barmok majdnem elverték Jojót, úgy gondoltuk, hogy az lesz a legbiztonságosabb, ha lelépünk a partiról és szerencsére voltak, akik fedeztek minket. Például Scarlett, aki mielőtt a saját feladatát kezdte volna el végezni, elmagyarázta a főnökünknek, hogy sajnos nagyon rosszul lettünk. Amennyire tudom, azt mondta neki, hogy elrontottuk a gyomrunkat.
Szerintem senki nem hitte el egyébként, de valószínűleg mindenki úgy van vele, hogy jobb, ha mi minél távolabb vagyunk az ünnepségtől és akkor nem csinálhatunk bajt. Scarlett pedig mindig is fedezett minket. Általában ő volt az, aki kihúzott minket a bajból. Néhány évvel volt csak idősebb nálunk és másokkal ellentétben, ő látja bennünk a reményt és nem tekint ránk csatornapatkányokként.
-Biztos nagyon jó lehet, ha mindenki szépnek lát és veled akar lenni-morgom lehunyva a szemeim, mire megérzek egy meleg érintést a kezemen.
-Mi szépnek látunk, S. Sőt, még annál is szebbnek-simogatja meg a hüvelykujjával a kézfejem gyöngéden.
Kinyitom a szemeim, miközben az ajkaim akaratlanul is mosolyra görbülnek, majd a mellettem ülő fiúra pillantok, aki fürkésző tekintettel figyeli az arcom.
-Édes vagy, Matt, de tudod, hogy nem barátilag értettem-simogatom meg a kezét a szemeibe nézve, azonban ő megrázza a fejét.
Már szóra nyitja a szánát, hogy reagálhasson, de mielőtt válaszolhatna egy lövés hang hasít a levegőbe. Azonnal felülök és ki is tisztul a fejem, ahogy felfogom, hogy csak pár méterre tőlünk dörrent el a lövés.
A tekintetem a szezonnyitó irányába kapom. Messze vagyunk szerencsére tőle, de az alakokat így is jól ki lehet venni. Látom, hogy páran a földre buknak és a tompa zene ellenére is hallom, ahogy néhányan felvisítanak. Atwoodban nem meglepő a bűnözés, de általában a sötét oldalon fordul elő és nem sűrűn van lövöldözés. Itt a világos oldalon még annyira sem, mint nálunk. Főleg nem itt és a nyitó napján. Ilyenkor szinte mindenki itt van. A gazdagok, mint vendégek, a mi fajtánk pedig, mint munkaerő. Jó...azért ennél nagyobb a város, szóval nem mindenki van itt, de az emberek többsége.
Ahogy a barátaimra nézek, látom, hogy ők is megrémültek. Legalább nem én vagyok az egyetlen.
-Ez meg mi a fene volt?-Remeg meg Coco hangja, akit Sonny csak még szorosabban kezd ölelni magához, én pedig hevesen megrázom a fejem, jelezve, hogy nem tudom.
-Gőzöm sincs, de a szívbaj jött rám-teszem hozzá, s a mellkasomra szorítom a kezem, ami alatt érzem, hogy a szívem milyen hevesen ver.
-Mindjárt megtudjuk-pattan fel Jojo ülő helyzetéből és elindul az épület felé, ahonnan a hang jött.
-Jojo, mi a fenét művelsz?-Szól utána hangosabban suttogva Biff, de ő nem reagál semmit, csak int egyet.
A többiek csak mereven bámulják a távolodó hátát, majd egymásra néznek, de mielőtt bárki bármit mondana, felsóhajtok:
-Utána megyek-állok fel újabb sóhajt hallatva, s így már a többiek sem tiltakoznak, hanem azonnal követnek.
Persze valószínűleg akkor is elindultak volna, ha én nem kelek fel, de ez határozottan egy nagy kezdő lökés nekik.
Asszem, hogy túl kíváncsiak vagyunk ahhoz, hogy ne tudjuk meg, hogy mi volt ez az egész.
Amint utólérjük Jojót, Biff kíváncsian pillantva az ablak felé megszólal:
-Látsz valamit, vagy...
-Sh-fogja be a fiú száját Jojo, miközben benéz az ablakon, de azonnal le is bukik.
Gőzünk sincs, hogy mit látott bent, de nem vitatkozunk vele, hanem ijedten követjük a példáját.
-Mégis ki a fene akar betörni a talált tárgyak osztályára ilyenkor?-Vonja össze a szemöldökét suttogva Coco.
-Vagy úgy bármikor-jegyzem meg, utalva arra, hogy teljesen logikátlan betörni egy olyan helyre, ahol ingyen kiadják a dolgokat, ha jelzed, hogy az a tiéd.
-Nem tudom, de fegyverük is van-morogja Jojo, én pedig érzem, hogy lesápadok, ahogy eszembe jut, hogy ki is volt ma estére oda beosztva.
-Ma Scarlett az éjszakai felügyelő-suttogom magam elé, majd benézek az ablakon.
Bent a kislámpa ég csak a pultnál, ahol Scarlett ül. Vagyis csak ülne, ugyanis most nincs ott. De a támadók is eltűntek, így feljebb merészkedem, hogy jobban belássak. A lányt sehol sem látom, de a kezét igen, ami kilóg a pult mögül és egy vértócsát, ami egyre nagyobb sávban veszi körül.
-Megsérült, ott fekszik a pultnál-tudósítok és a testemet olyan szinten elönti az adrenalin, hogy az ijedtséget átveszi az elszántság.-Én bemegyek hozzá-indulok el, de Jojo elkapja a kezem.
-Nem mész te sehová-néz a szemembe, amint rákapom a tekintetem.
A tekintete komoly, a hangja pedig prancsoló, de van benne valami más is.
Talán aggodalom.
Ezt sem sűrűn tapasztalom nála.
Most én nyitom szóra a szám, hogy közöljem vele, hogy nem hagyom magára sérülten Scarlettet, aki kimentett minket a munka alól, ám mielőtt válaszolhatnék, futólépések hangzanak fel a hátsó kijárat felől, ezúttal belém fojtva a szót. Óvatosan kipillantok a fal mögül és meglátom, ahogy a két fegyveres támadó elrohannak az ellenkező irányba, be a város szíve felé.
Már nincs veszély.
Nincs, aki bánthatna.
Visszanézek a legjobb barátomra, aki még mindig a csuklómat fogva néz rám, majd megnedvesítve az ajkaim, határozottan megszólalok:
-De, bemegyek-húzom ki a kezem Jojoéból, majd meg sem várva a válaszukat, berohanok.
Scarlett a földön fekszik és egy sokkal nagyobb vértócsa piroslik körülötte, mint amekkorát az ablakból láttam. A testem lezsibbad és azelőtt mozdul, mielőtt én felfognám azt. Rávetődöm a lányra, majd szorítani kezdem a sebét, ami folyamatosan engedi ki magából a piros vért. Nézem a sápadt arcát, s a riadt szemeit, miközben igyekszem nem teljesen elveszni a pánikban, s innentől mindent csak tompán érzékelek. Látom a perifériámból, hogy Jojo egy kicsit elsétál, talán a hátsó részre, de nem tudom biztosan, hogy hova. A barátaim is mászkálnak, Coco érzem, hogy mögöttem áll, de ez sem teljesen biztos. Csak szorítom az egyre vérző sebet és az lebeg előttem, hogy Scarlett nehogy meghaljon.
-Bírd ki, bírd ki, bírd ki, Scarlett-suttogom folyamatosan neki, aki erősen kapkodja a levegőt és a fájdalomtól izzad is.-Hívjátok már a mentőket-szakad ki belőlem kissé hisztérikusan, de amint ezt kiejtem, szirénázás csapja meg a fülem.
És nem, ezek nem a mentők.
-A zsaruk-kiált fel Matt ijedten.-Le kell lépnünk.
-Nem hagyom itt-remeg meg a hangom a nő szemébe nézve, amiben könnyek csillognak.
-Már van segítsége, mennünk kell-morogja Matt feszülten, s leguggol mellém, majd elkapja a karomat.-Menjünk, S.
-Mi van, ha elvérzik?-Pislogok nagyokat Scarlett arcát nézve, s érzem, hogy a szemeim égni kezdenek, de abba könnyek nem gyűlnek.
-Akkor ránk varrják a gyilkosságot, szóval nyomás.
-Nincs fegyverünk és, ha én tettem volna, miért szorítanám le a sebét?-Tiltakozom, s magamat is meglepem, hogy mennyire reálisan és észszerűen tudok reagálni neki, amikor a kezem alatt ez a lány lehet, hogy elvérzik.
-Idefigyelj, S-lép mellém Sonny is és leguggol hozzám a másik oldalamra.-Tudod jól, hogy ezeket rohadtul nem érdekli az sem, ha logikátlan, amit tesznek, csak a sötét oldaliakat akarják eltűntetni a képből. Itt vagyunk a gazdagéknál, szerinted kikre tippelnének először? Valószínűleg így is ránk fognak. Biztos, hogy bajban vagyunk így is, hát még, ha itt találnak minket.
Tudom, hogy igaza van.
Abban is, amit a zsarukkal kapcsolatban mondott és azzal is, hogy valószínűleg így is be fogunk kerülni a képbe, főleg miután Jojo verekedésbe keveredett és mi eltűntünk a partiról.
-Kérlek, Summer-szól rám sírva Coco is, de nem megy.-Egyre közelebb vannak. Mindjárt ide fognak érni és nem mehetünk börtönbe. Főleg nem olyanért, amit nem követtünk el.
Nem akarom itt hagyni.
Egyszerűen képtelen vagyok, túl sok mindent köszönhetek neki, de a barátaimat sem akarom bajba sodorni. Így is lehet, hogy még kérdezősködni fognak az eltűnésünk miatt. Sőt, az sem lepne meg, ha Anselék besároznának minket és holnap reggel a főnökünk irodájában kezdenénk, hogy szépen leharapják a fejünket, hogy aztán esetleg ki is rúgjanak minket.
Persze még ez is egy fokkal jobb lehetőség, mint a rácsok mögött kikötni.
-Ti menjetek-nézek végül Matt szemébe.-Én nem hagyom itt-rázom meg a fejem hevesen, s érzékelem, hogy Jojo visszatér.
-Menjünk már-sziszegi Biff idegesen valahonnan mögülem.
-Mondtam, hogy menjetek nélkülem-emelem meg a hangom idegesen, s visszanézek a levegőt kapkodó Scarlettre.
-Na jó, ebből elég-lép mellém Jojo, majd átöleli a derekam és felkap.-Nyomás-kiáltja el magát, majd amint mind kiérnek, elindul velem a karjaiban kifelé.
Én szinte azonnal kapálózni kezdek, hogy kiszabaduljak és visszamenjek a haldokló lányhoz, de semmi esélyem. Viszont valami megtörik bennem, ugyanis minden erőm elhagy és a könnyeim úgy elerednek, mintha csak dézsából öntenék. A látásom is elhomályosodik és a sós cseppek perzselni kezdik a hideg arcom. Csak a piros, ragacsos vért érzem a kezeimen. S amikor a szobánkhoz érünk, még messziről látom, ahogy a zsaruk betörnek oda, ahol Scarlett élet és halál között van.