Atwood Titka (✔️)

☬28.☬

Summer:
-Ha tovább forgolódsz, lekötözlek!-szól rám Coco, amikor már vagy negyedjére nézek hátra.-Ne kezd te is azt, amit Jojo, minden rendben megy, de jelenleg nagyobb feltűnést keltesz, mintha kiállnál egy táblával az út közepére, amin a "Philipset figyelem meg" felirat áll.
-Zane még mindig bent van a fiúknál-fordulok ismét úgy, hogy lássam az épületet.
-Vagy csak egy másik kijáraton távozott, mert mondjuk másik medencéhez vagy úgy egyáltalán másik helyre ment-próbál nyugtatni.
-Nem-rázom meg a fejem-biztos, hogy nem. Ott van Wyndam-mutatok az egyik medencére, ahol a srác két csaj társaságában röhögcsél.-Kizárt, hogy Zane akkor máshova menjen.
-Nincsenek összenőve-biccenti oldalra a fejét a szemembe nézve.
-Lehet, de hányszor láttad őket ilyen szituban külön mozogni?
Zane és Wyndam szinte mindenhova együtt mennek és hihetetlen ijesztő megjelenést is keltenek. Alapvetően nincs bennük semmi rémisztő, de a kisugárzásuktól kiráz a hideg. És nem csak én vagyok ezzel, a sötét oldalon több ember is úgy emlegeti őket, mint az ördög gyermekeit. Valószínűleg ehhez mondjuk nagyban hozzájárul, hogy ők nem félnek a a mi oldalunkra tévedni és ott kárt okozni, randalírozni, mert ők megtehetik. És az sem mellettük szól, hogy nyílt titok, hogy a bátyámék helyére is eljárnak. Van egy olyan érzésem, hogy pontosan ezért bukkant fel Farell a város ezen oldalán, ugyanis a bátyám csak akkor jön ide, ha valami baromi fontos dolga van, utálja a világos oldalt és egyenesen megveti őket annak ellenére, hogy az itt élő emberek boldogan költik a pénzüket a sztriptíz bárban. Nem tudom kiverni a fejemből, hogy Mr. Miller is ott volt a múltkor. Ő még soha nem bukkant fel azelőtt abban a lyukban.
-Summer!-nyúl át az asztalon a legjobb barátnőm és megfogva a kezem, finoman megszorítja azt.-Elismerem, ebben igazad van, nem sűrűn mozognak külön, de az, hogy Zane még nem jött ki, nem jelenti azt, hogy baj is van.
Bár én is hinnék ebben, de ismerve azt, hogy Jojo mennyire gyűlöli őt és fordítva, semmi jóra nem számítok.
-Mégis mikor bírták ki, hogy ne menjenek egymásnak, vagy ne hergeljék egymást addig, amíg az egyik robban?
Nem tudom, hogy őket veszélyesebb-e kettesben hagyni, vagy Anselékkel.
-Ott van Matt is-próbálkozik még mindig, mire oldalra biccentem.-Jó, tudom-sóhajt fel lemondón.-Ha Jojo belemegy, akkor Matt nem hagyja cserben. De most Winterről is szó van-kapaszkodik az utolsó lehetőségébe.-Miatta nem fogják elveszíteni a fejüket, ha ők nem figyelnek, akkor abból nagy baj lehet.
Nem akarok vészmadárkodni, de én még mindig nem vagyok meggyőzve és a mellkasomat szorongató nyomás rohadtul nem segít abban, hogy ne aggodalmaskodjak. Valami nincs rendben, egyszerűen érzem. És bár igaza van Cocónak abban, hogy Wintert nem hagynák szarban-legalábbis már nem-, attólmég ez nem jelenti azt, hogy akaratlanul nem kerülhettek bajba. Amilyen eszelős Zane és amennyire a drogok miatt kiszámíthatatlan, annyira veszélyes is és élvezi, ha árthat a szerinte gyengébbnek, különösen, ha az a gyengébb Jonathan.
-Coco...-nyelek nagyot a szemébe nézve.
A legjobb barátnőm ismét nagyot sóhajt és már szóra nyitja az ajkait, amikor valaki mellénk lép. Azonnal felismerem az illatát, így nem kell találgatnom az illető kilétét.
-Velem jössz?-szegezi nekem a kérdést Jojo, ahogy felnézek rá.
Ösztönösen nyomát keresem rajta, hogy verekedtek-e és baja esett-e, de nem látok rajta semmilyen sérülést. Ellenben a hangja és a tekintete mély zaklatottságról árulkodik. Utóbbiban azonban más érzelem is csillog: kétségbeesettség és hitetlenség.
Jojo az a típusú ember, aki előbb cselekszik, mielőtt gondolkodna és ha valamilyen probléma van, akkor azt nem képes elfogadni, helyette kitalál valamit, amit tehetne ellene. Mivel csak utólag gondolkozik, ez általában ront a helyzeten, de sosem azért, mert rosszat akar, egyszerűen csak képtelen elviselni és már említetten, elfogadni a gondokat. Éppen ezért nem sokszor látni kétségbeesettnek. Ha jobban belegondolok,, a több éves barátságunk alatt, talán ha háromszor láttam volna ezt az érzelmet a kék szemeiben, ezért most egyenesen megrémiszt, hogy így kell látnom.
-Hova megyünk?-pattanok fel.
Eszembe sem jut, hogy ne tartsak vele, bármi is az uticél. Gondolkodás nélkül követném bárhová, mert tudom, hogy vigyázna rám és nem sodorna szándékosan veszélybe.
-Az apád házához-nyel nagyot és idegesen a hajába túr.-Beszélnem kell anyámmal.
-Mi történt?-kérdezi mereven figyelve a fiút a legjobb barátnőm.
-Zane mondott valamit, amit ki kell derítenem, hogy igaz-e és ahhoz anya kell. A múltkor úgy is előadták, hogy hozzuk helyre a kapcsolatunkat-néz vissza rám Cocóról-, hát van egy ötletem, hogy ezt hogyan kezdhetnénk el.
-És Winter...
-Winter tudja, hogy mi van-szakítja félbe a lányt.-Ő mondta, hogy menjek és engedte, hogy vigyem Summert, amennyiben hajlandó jönni-tartja a szemkontaktust, én pedig habozás nélkül bólintok, majd Cocóra nézek.
Valószínűleg ő is látja Jonathanen, hogy mennyire kivan, mert habozás nélkül bólint.
-Menjetek-dobja oda Jojónak a furgon pótkulcsát-, majd én tartom itt a frontot.
Újabbat bólintok, majd hagyom, hogy Jojo megfogja a kezem és elkezdjen a parkoló felé húzni, de Coco utánunk szól.
-Csak ígérjétek meg, hogy vigyáztok magatokra!
-Úgy lesz!-biztosítom, s amikor a furgonhoz érünk, elveszem Jojótól a kulcsokat.-Ilyen állapotban nem vezethetsz-közlöm vele az értetlen tekintetét látva.
-Nem szívesen mondom ezt, de még ilyen állapotban is jobban vezetek, mint te alapjáraton-vonja fel a szemöldökét.
Én sem szívesen fogadom ezt, de félő, hogy igaza van... nem szeretek vezetni és ezért nem is tudok annyira jól, Jonathan kiborult, de lehet, hogy még mindig biztosabb, ha ő vezet, mintha én tenném, ráadásul ebben a furgonban baromira nem érzem magam biztonságban a volán mögött.
-De ésszel-dobom vissza neki a kulcsot és beszállok az anyósülésre.
-Itt ülsz mellettem-száll be ő is-, nem hagyom, hogy bajod essen, figyelek majd-ígéri, majd beindítja a kocsit.
Nem a legjobb érv, hogy csak azért figyel, mert itt ülök mellette, de most nem akadok fenn ezen.
-Mégis mi történt odabent?-kérdezem felé fordulva, miközben ő a kormányt szorítva, az útra szegezett tekintettel tapossa a gázpedált.
Gyorsabban megyünk a kelleténél, de nem merek erre megjegyzést tenni, mert nem akarom jobban idegesíteni, így is eléggé be vannak feszülve az izmai.
-Zane tett egy megjegyzést, amit ellenőriznem kell-feleli előre meredve.
-Ezt már mondtad, azt mondd meg, hogy mi volt ez a megjegyzés-kérem, mire rám kapja a tekintetét.
-Miért, ettől függ, hogy most kiszállsz-e a kocsiból?-kérdezi, ami annyira váratlanul ér, hogy az állam kábé a földön koppan.
-Ezt most nem kérdezted komolyan-jelentem ki.-Látom, hogy baj van, csak tudni szeretném, hogy mi, szóval ne nekem ess nekem, mert azt nem viselem jól, világos?
Jojo állkapcsa megfeszül, majd káromkodva a kormányra csap.
-Bassza meg! Ne haragudj, igazad van, bocsánat, csak...
-Hé!-szakítom félbe a kezem az övére téve.-Nyugalom, itt vagyok, oké? Vegyél egy nagy levegőt, aztán mondd el, hogy mi történt, hogy segíteni tudjak.
Amennyire kétségbeesett sem szokott lenni, annyira ezt sem igazán szokta kimondani, hogy a másiknak van igaza. És ugyan tőlem bocsánatot szokott kérni, de alapvetően ez sincs a szótárában, vagyis akkor tényleg nagy a baj.
Ahogy nézem, a mellkasomban nyomás keletkezik, mert utálom őt így látni és elképzelni sem tudom, hogy mit mondhatott neki az a barom, amivel ennyire kiborította.
-Zane öcskösnek hívott-fújja ki reszketegen a bent tartott levegőt.-Először azt hittem, hogy csak szórakozik, hogy így akar hergelni, vagy valami, de amikor visszakérdeztem, annyit mondott, hogy kérdezzem meg az anyámat. Vagyis pontosan azt mondta, hogy "kérdezd meg anyát, ő majd kisegít", aztán faképnél hagyott. Utána akartam menni, de Matt nem hagyta, aztán ő zavart el úgymond, hogy járjak utána, mert látta rajtam, hogy Zane miatt felment bennem a pumpa. Tudom, hogy anya a visszatérése óta volt már bent nálunk-néz rám egy pillanatra, majd vissza az útra-, de Zane honnan tudta volna, hogy visszajött? Vagyis, hogy valami csodával határos módon feltámadt? Amikor megfigyeltük az apád házát, akkor ott volt egy nő, aki már egyértelmű, hogy az anyám volt, de volt rajta kívül egy srác is ott, akinek nem láttuk az arcát. Mi van, ha Zane volt az?
A sok információ, amit kaptam, lesokkol és elveszi a hangom, hirtelen reagálni sem tudok, mert meg kell emésztenem mindazt, amit most Jonathan rám ömlesztett.
-De ha ez igaz is, akkor mégis hogy lehetne Zane a bátyád?-rázom a fejem hitetlenül.-Ennek semmi értelme, hiszen...
-Tudom, hogy semmi értelme-szakít félbe kissé ingerülten, de tudom, hogy nem nekem szól a hangja megemelése.-De biztosra kell mennem, meg kell tudnom, mert...-elharapja a mondatot és vesz egy nagy levegőt, amikor kifújja azt, megint reszketegre sikerül.-Nézd, én sem szívesen hagytam ott Wintert és a barátainkat ebben a helyzetben, de ez most újabb kérdéseket vetett fel és... annyira, de annyira elegem van abból, hogy a sötétben tapogatózunk. Elegem van a kérdésekből, ha csak egyre is választ tudok kapni, akkor megnyugszom. Ha pedig tényleg ez az, amire választ kapok, akkor végképp jó, érted? Anyám visszatért a halálból, nem vagyok benne biztos, hogy nem érhet még egy meglepetés.
Nekem eléggé úgy tűnik, mint aki hitt Zane szavainak, ami elég nagy szó lenne Jojo részéről.
-Szerinted igazat mondott?-fürkészem az arcát, hiába csak a profilját látom.
-Azt hiszem, hogy mindjárt megtudjuk-kanyarodik le a főútról az utcára, ahol az apám megvette az új házát.-De ajánlom neki, hogy igazat mondjon, mert torkig vagyok a hazugságokkal. Ennyivel tartozik azután, hogy magamra hagyott a barom apámmal, ő meg elmenekült-állítja le a motort a ház előtt, majd egyenesen a szemembe néz.-Neked nem kell bejönnöd, ha nem akarsz-fogja meg a kezem, de megrázom a fejem.
-Veled megyek, bárhova is visz az utunk-mosolyodom el halványan és megszorítom finoman a kezét.-Nem foglak magadra hagyni, mindegy, hogy mit hoz az élet.
Látom rajta, hogy nem tud mit mondani és abból ítélve, ahogy a tekintete egy másodpercre az ajkaimra siklik, megfordul a fejében, hogy megcsókoljon, de végül nem teszi. Gondolom, ő sem teljesen tud mit kezdeni ezzel a két státusz között lebegéssel, így inkább nem is lépi át a határokat.
-Akkor menjünk!-simogatja meg a kezem, majd kiszáll és elindul az ajtó felé.-Az anyám itthon van?-kérdezi apától abban a pillanatban, hogy kinyílik az ajtó és már el is indul befelé.
-Én is örülök, Jonathan, Summer-néz rám apa, de a fiú mit sem törődik vele.
-Hol van? Azt mondta, hogy tiszta vizet akar önteni a pohárba, hol van?-forgolódik Jojó.
-Jonathan?-lép ki a nappaliból az említett nő, a fiú pedig nem habozik, egyenesen neki szegezi a kérdést:
-Igaz, hogy Zane a bátyám?
Látom az anyján, hogy kifut a fejéből a vér, miközben apa elkapja a karom.
-Hagyjuk őket kettesben-kezd el a konyha felé húzni.
-Mi? Nem! Itt maradok vele!-próbálom megvetni a lábam, esélytelenül.
-Ez nem a mi dolgunk, hanem az övék!-néz rám jelentőségteljesen apa.-Addig beszéljünk olyanról, ami a mi dolgunk, például, hogy miért törtetek be Jonathannel ide, miután beköltöztem.
Ezúttal én vagyok az, aki elsápad és már nem küzdök azért, hogy maradhassak, mert elgyengülnek a lábaim.
A saját apám csak nem fog bántani, ugye?