Atwood Titka (✔️)

☬23.☬

Summer:
Jojo kezét fogva folyamatosan szipogok, miközben a szívgép jelzi a ketyegője ritmusát. Két napppal ezelőtt, amikor behoztuk, féltem, hogy nem fogják ellátni, de Ashton megmozgatott pár követ, úgyhogy Jonathan két napja bent fekszik a kórházba, minket pedig csodával határos módon, beengednek hozzá. Örök hála Ashtonnak, aki Jojo abszolút őrangyala. Nem tudom, hogy hogyan érte ezt el, de megtette és ezt egyelőre nem tudon, hogy hogyan fogjuk tudni megköszönni neki. A baj csak az, hogy Jojo két napja nem tért magához és bármennyire is igyekszem tartani magam, ahányszor bejövök hozzá, sírás lesz a vége. Nem is tudom pontosan, hogy kétségbeesettebb, vagy dühösebb vagyok inkább. Még hogy a sötét oldaliak a szemetek. Mi sosem juttattuk kórházba egyik gazdag seggfejet sem, pedig megérdemelték volna nem egyszer, nem törtünk rájuk minden ok nélkül, hogy kötekedjünk és biztos, hogy nem próbáltuk egyiket sem vízbe, vagy szimplán megfojtani, ahogy azt ők tették velük. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg néha a fejemben, vagy a barátaim képzeletében, de soha nem mentünk el tetlegességig. Ők már nem egyszer lépték át a határvonalat, amit már a törvénynek is büntetnie kellene, de a mi oldalunkon születetteknek felesleges bármit is jelentenie a zsaruknál. Úgy is mi jövünk ki rosszul belőle, biztosan ránk fognák, hogy mi mászkáltunk rossz helyen, vagy biztos, hogy túl sokat ittunk és mi kezdtük az egészet. Ha komolyabb lépések következnének, nekünk akkor sincs pénzünk egy ilyen mulatságra. Bár kérhetnék apámtól, aki mostanában simán tudott venni magának egy házat egy kifejezetten jó helyen. Tegnap megpróbált velem beszélni a munkahelyemen, de egyáltalán nem voltam olyan állapotban, hogy beszélgessek vele. A lehetős legkevésbé sem érdekelt a mondanivalója. Csak az számított, hogy minél előbb be tudjak jönni Jojóhoz.
Az ajtón kopogás harsan fel, mire mindannyian felkapjuk a fejünket. Az egész kis csapatunk itt ül Jonathan szobájában és várja, hogy a fiú végre felébredjen. Csendben igyekszünk tartani a másikban a lelket, de ahogy meglátom az ajtóban álló lányt, a düh és harag felülkerekedik rajtam, amit eddig elnyomtam Jojo miatt.
-Te szemét picsa!-pattanok fel és elindulok Winter felé, aki riadtan néz rám, de Matt és Sonny egyszerre kapcsolnak és kapnak el.-Eresszetek! Eresszetek oda hozzá! Volt képed idejönni? Azok után, amit a barom társaid tettek vele?-kapálózom és biztos vagyok benne, hogy még a folyosón is hallják a hangom, azonban ez most egy cseppet sem érdekel.
Jojo miattuk van kórházban. Lehet, hogy fel sem ébred, neki meg van képe idejönni. Nem is értem, hogy a fiúk miért nem hagyják, hogy megtépjem.
Alapvetően nagyon higgadtnak gondolom magam és Jojo nem egyszer csinált már hülyeséget életében, amitől megsérült, de a tény, hogy talán soha többet nem ébred fel, teljesen elveszi az eszem.
-Nem tudtam, hogy ez lesz a vége-remeg meg Winter hangja, miközben a barátaim visszarángatnak ülő helyzetbe.
-Nem tudtad? Miért, mit hittél? Hogy majd kellemesen elcsevegünk az időjárásról az idióta haverjaiddal?
-Én tényleg nem akartam ezt-rázza meg a fejét és óvatosan beljebb lép.
Mintha félelmet látnék a szemében, de valahogy ez most nem tud meghatni.
-Pe...
-Hagyd, hogy mi beszéljünk-néz mélyen a szemembe Sonny félbeszakítva, bár látom, hogy ő is be van feszülve.
Mind be vagyunk. Még Biff is, akinek olykor komolyabb nézeteltérései vannak Jojóval. Nem akarom, hogy normálisan kezeljék ezt a lányt, de azt sem, hogy kidobjanak a kórházból, amiért betöröm az orrát, úgyhogy összeszorítom az állkapcsom és bólintok.
-Mit keresel itt, hercegnő?-szólal meg Matt elsőnek, s oldalra biccenti a fejét, ahogy Winter szemébe néz.
-Azért jöttem, hogy megnézzem hogy van-pillant Jojo felé, az én számat pedig akaratlanul is elhagyja egy fújás, de a gyilkos pillantások miatt, amiket a barátaimtól kapok, visszafogom magam.-Komolyan nem akartam bajt. Pont, hogy dicsértelek titeket. Láttam, hogy milyen jól elvagytok a mólón, meg ahogy viselkedtetek a legenda keresése közben és után... és én... irigy is voltam, meg csodáltalak is titeket. Vagyis... inkább csak szerettem volna én is ott lenni veletek, én is jól érezni magam egy ilyen társaságban, mint amilyen a tiétek, de ezt a fiúk teljesen máshogy értelmezték és mire észbekaptam már ott voltak nálatok és kitört a balhé. Miért jöttem volna ide, ha szándékosan csináltam volna?-könnyezik be a lány, s most nem én vagyok, aki cinikusan reagál.
-Lelkiismeretfurdalás-vágja rá Coco.
-Unalom-érkezik Biff válasza is.
-Kárörvendés-csúszik ki az én számon is, mire Winter még beljebb lép és mélyen a szemembe néz.
-Megértem, hogy gyűlölsz-kezdi mondani-, meg is érdemlem, rászolgáltam. Egy szemét picsa voltam éveken át, de tényleg nem akartam kárt okozni. Komoly gondot meg végképp nem. Nem akartam, hogy Jojo ide jusson és tényleg azért jöttem, hogy megtudjam, hogy hogy van. Leléptem a közös programunkról, hogy ide jöjjek, szóval tőlem akár meg is téphetsz, akkor sem megyek el, amíg nem tudom meg, hogy hogy van-folynak le a könnyei, amitől még én is megszeppenek.-Elmondtam neked a múzeumban, hogy nem akarok rosszat neki-törli le erőszakosan a könnyeit.-Eszemben sincs, bírom a képét. Nem azért mondtam el a többieknek, hogy ez legyen belőle-rázza meg a fejét.-Tényleg nem.
A szobába beáll a feszült csend, s mind csak nézzük az egyre jobban síró lányt. Alig hiszem el, de ez tényleg nem csak egy színjáték, valóban megzuhant ettől. Ha jobban megnézem, igazából elég szarul is néz ki. Nincs rajta a szokásos dizájner felső, csak egy nagy póló, ami talán a bátyjáé, a haja kócos, a szemei vörösek és karikások, a keze pedig mintha remegne. Életemben nem láttam ilyen szar állapotban őt, pedig elég régóta ismerem.
-Mi sem tudunk semmit-szólal meg egy idő után Sonny, majd idegesen a hajába túr.-Csúnyán beverte a fejét, de az orvosok szerint rendbe jön. Nem tudják, hogy miért nem tér magához.
Abban a pillanatban, hogy ezt Sonny kimondja, az ágy felől torokköszörülés hallatszik.
-Mert ahhoz, hogy valaki mindig olyan szép legyen, mint én, ahhoz bizony aludnia kell-hasít a levegőbe Jojo rekedt, gyenge hangja, amire azonnal felkapom a fejem és a nyakába ugrom, mielőtt felfoghatnám, hogy mit teszek.-Tudtam én, hogy szeretsz engem-szorít magához.-Talán csak a hercegnő csókja kellett volna, hogy korábban ébredjen fel a herceg-temeti az arcát a nyakamba egy pillanatra, de elválok tőle és a mellkasába bokszolok, amitől felszisszen.
-Soha többet ne ijessz így ránk. Tudod, hogy hogy aggódtunk?
-Óvatosan-dörzsölgeti a mellkasát, ahova ütöttem.-Nem volt miért aggódnotok, tudhatjátok, hogy nehezebb leráznotok-mosolyodik el, de nekem a könnyeim újra elerednek.
Tényleg azt hittem, hogy elveszítjük őt és azt éreztem, hogy ebbe bele fogok pusztulni.
-Héé, S, nyugalom, itt vagyok és csak a fejem sajog egy kicsit-törli le a könnyeim.
-Persze, mert agyrázkódásod van, te idióta-szipog Matt is, miközben a lábához ül.
Jojo már készül egy újabb poént elsütni, amikor kiszúrja a világos oldalú lányt.
-Ennyire bevertem volna a fejem?-vonja össze a szemöldökét, mire Winter odahúz egy széket az ágy másik oldalához és leül rá.
-Tudni akartam, hogy hogy vagy-kezd magyarázkodni, én viszont megforgatom a szemem.
-És most arra vársz, hogy befogadunk? Kétlem, hogy a haverjaid örülnének neki.
-Summer-szól rám Sonny élesen.
-Mi van? Csak kérdeztem. Ha ez is a terved, több kell annál, hogy bejössz ide hozzá-biccentek Jojo felé.-Nem fogadunk el egykönnyen egy idegent.
-Hát-törli meg a szemeit és halványan elmosolyodik-, majd meglátjuk, hogy mennyit kell bizonyítanom ahhoz, hogy elfogadjatok-néz velem farkas szemet.
-Srácok, azonnal hozzatok sarat, mert itt cicaharc lesz-szólal meg Jojo vigyorogva.-Ezért megérte magamhoz térni.
-Nincs neked semmi bajod, Jojo-forgatja meg a szemét a legjobb barátnőm, de azért látom az arcán, hogy megkönnyebbült.-Egy csótány túlélési ösztöneivel rendelkezel.
-Valld be, hogy aggódtál-kacsint rá, amire a legjobb barátnőm újabb szemforgatással reagál.
-Persze, hogy aggódott, mindannyian aggódtunk-szólal meg Biff, a tőle nem várt érzelmi töltettel.-Soha többet ne csinálj ilyet, haver-öleli meg szorosan Jojót.
A fiú először ledöbben, de aztán sután viszonozza az ölelést és megveregeti Biff hátát.
-Oké, nem tudom, hogy ez döbbent-e jobban meg, vagy az, hogy Winter is itt van-néz körbe Jojo, miközben Biff még mindig öleli.-Na jó, mindenképpen ez-mutogat a barátunkra, aki nagyon úgy fest, mint aki nem akarja elengedni.
-Ugye tudod, hogy ha Ashton nincs, akkor most nem itt lennél?-kérdezi Matt a legjobb barátja szemébe nézve.
-Sejtettem-bólint Jonathan, majd fájdalmasan felnyög.-Basszus, drága lesz a kórházi számla. Rá fog menni a fizetésem.
-Majd én kifizetem-vágja rá Winter, amire mindannyian felkapjuk a fejünket.-Ez a minimum azok után, ami történt.
-Már így is finanszírozod a kutatásunk-néz a szemébe Jojo, amikor Biff végre elengedi.-Ez túl so...
-Nem nyitok róla vitát, Jonathan-szakítja félbe Winter határozottan.-Kifizetem a kórházi számlát és továbbra is segítek a kutatásban.
-Mit fognak szólni ehhez a szuper barátaid, hercegnő?-kérdezi Matt, s összefonva a karjait a mellkasa előtt, oldalra biccenti a fejét.
-Nem nagyon érdekel-közli keményen a lány és a szemében mintha elszántság csillanna.-Azt mondtam, hogy bizonyítok, nem? Charlesék már nem elsőre lépik át a határt. Lehet, hogy azt hiszitek, hogy mind démoniak vagyunk, de én nem azonosulok azzal az életstílussal, amit ők produkálnak. Kifizetem a számlát, segítek a kutatásba, de örülnék, ha idővel elmondanátok az igazságot. Szerintetek meddig veszem még be az esszét?
Mindannyian összenézünk, ahogy Winter felvonja a szemöldökét. Végül szokás szerint, Jojo lesz a békítő:
-Idővel-hangsúlyozza ki miattunk-mindent elmondunk, amit tudnod kell.
-Előbb bizonyíts!-közli Coco, de nem rettenti el a világos oldali lányt, aki csak mosolyogva bólint egyet.