Atwood Titka (✔️)

☬29.☬

Summer:
-Summer, várj!-szól utánam Jojo, mielőtt kilépnék a kis lakhelyünk ajtaján.
Mivel Biff tegnap este kiderítette, hogy négy személy volt, aki felszívódott a szezon nyitó buliról a lövöldözés előtt, így valamelyest felosztottuk, hogy ki ki után megy és próbálja kideríteni, hogy mi az alibije az adott embernek. Winter pedig bevállalta, hogy beszél Mr. Millerrel a kártyájáról, amivel lekapcsolták az áramot, mielőtt elszabadult a káosz. Szinte adott volt, hogy Ansel az enyém legyen, két roppant egyszerű és ésszerű oknál fogva: szabadnapom van, és én tudom a leginkább megpuhítani a fiút. Jojónak persze ez marhára nem tetszett és megpróbált rávenni, hogy hadd menjen ő helyettem, de félő, hogy akkor abból előbb vagy utóbb verekedés lesz, nem pedig válaszadás és ezt igazán nem engedhetjük most meg magunknak. Főleg nem Jojo, akit egyszer már majdnem börtönbe juttatott Ansel. Ha velem jönne, akkor ugyanez a rizikó állna fent, hiszen Jojo ki nem állhatja őket-Wintert leszámítva-, így kénytelen a seggén maradni, hiába nem vágyik rá. Szerintem most először utálja, hogy neki is szabadnapja van, mert így még csak észrevétlenül sem tud megfigyelni minket, hogy minden jól menjen. Teljesen magamra leszek utalva.
-Jojo, ha megint azzal jössz, hogy elmész helyettem, vagy megpróbálsz visszatartani, mint a randiról-fordulok vissza-, akkor bele se kezdj, mert...
-Nem ezt akartam-szakít félbe elém lépve és kisimít egy tincset az arcomból, mélyen a szemembe nézve.-Csak azt akartam mondani, hogy vigyázz magadra-nyel nagyot, ahogy egy pillanatra a számra néz-és hogy tudd, hogy itt várlak.
Én is nagyot nyelek, ahogy tartom a szemkontaktust. Jojo tekintetében annyi érzelem csillog, hogy szinte megszámolni is lehetetlen lenne. Olyan, mintha még ezer, meg egy dolgot akarna mondani, de nem teszi meg. Sosem teszi, ő nem a szavak embere, ha az érzelmekről van szó, de nekem nem is kell semmit sem mondania, értem, hogy mit akar, egyszerűen érzem. Nem mondom, hogy a kedvencem ez a két állapot közti lebegés, de én nem fogok erőltetni semmit. Jelenleg amúgy sincs itt az ideje ennek... semmilyen szempontból sem, ahhoz túl gyors mostanában minden körülöttünk. Ezért sem kell jobban kifejtenie mindazt, amit érez.
-Vigyázok-biccentek végül és a kezem elindul, hogy legalább egy másodpercre megfoghassam az övét, de aztán félúton megáll a levegőben.-Megyek-engedem ki a visszatartott sóhajt.
-Jó-biccent ő is, s összeszorítja az állkapcsát.-Ja és, Summer!-szól utánam újra, amikor már az ajtóban vagyok.
-Igen?-nézek vissza a vállam fölött.
-Ha sokáig nem jössz vissza, akkor utánad megyek-közli, amitől az ajkaim akaratlanul is felfelé görbülnek.
-Mindjárt gondoltam-jegyzem meg, de újra bólintok egyet, mielőtt kimegyek, amitől ő is elmosolyodik.
Anselt nem meglepő módon a medencéknél találom, épp az egyiknek a partján ül egy asztalnál és valami koktél pihen előtte. Az érkezésemre felkapja a fejét.
-Szia!-lépek az asztalához, majd az egyik üres helyre nézek.-Leülhetek?
-Szia! Persze, gyere csak-húzza ki nekem az említett széket, s lekapja a napszemüvegét, gondolom, hogy én is lássam az arcát.-Meglep, hogy csatlakozol, mostanában nem nagyon beszéltünk, amit mondjuk meg is értek, de... nem számítottam rád.
Halovány mosolyt erőltetek magamra. Tény, hogy mióta Jojo kórházban volt, szinte semmit nem beszéltünk. Nem mondom, hogy előtte minden nap a randink óta, de néha váltottunk pár szó, amikor összefutottunk, plusz, amikor Charlesék megtámadtak minket Jonathannel, akkor megkeresett, hogy hogy vagyok és elvileg helyretette a barátait is. Jojo miatt is érdeklődött nagyon ritkán, de lényegesen kevesebbet kommunikáltunk azóta.
-Hol vannak a barátaid?-nézek az üres helyekre, inkább elterelve a témát.
-Ha én azt tudnám-von vállat egy szerény mosoly kíséretében.-Őszintén, mióta volt ez az egész balhé Jonathan és köztük, azóta nem nagyon mondhatom magunkat barátoknak a fiúkkal-húzza el a száját.-Arya pedig az apjával és Winterrel kajálnak valahol, így egyedül vagyok-tárja szét a karjait.-Egyedül a koktélommal. Egyébként, te kérsz valamit? Meghívlak.
-Köszi, de nem-rázom meg a fejem, de belül még mindig az előbbi szavait emésztem.-Szóval már nem vagytok jóban a srácokkal? Mi lett azzal, hogy nem tagadod le őket? A randin még ezt mondtad nekem.
-Drog-ügyekbe keveredtek, majdnem megölték Jonathant kétszer, téged sem kíméltek és Wintert is bántották, talán nem súlyosan de baja eshetett volna, amikor belökték a tó sziklás részén a vízbe, csak hogy bánthassák Jonathant... megváltoztak a dolgok. Nem nagyon vagyunk már jóban, inkább Arya és Winter, akikkel elvagyunk, bár Winter mostanában egész napokra eltűnik valahova-kortyol a koktéljából.-Azt mondta, hogy mostanában veletek szokott lógni olykor.
Őszintén meglep, hogy Winter bevállalt minket a barátainál. Bár így, hogy Charlesék már nem annyira tagjai a bandájuknak, csak amikor a látszat kell, annyira nem meglepő, úgy tűnik, hogy ha a két barom nincs mellette, akkor Ansel egészen normális is tud lenni. Ez persze nem azt jelenti, hogy már megbocsájtottam neki mindent, amit velünk és velem tett, csak azt, hogy lényegesen másabb, amikor a másik két haverja nincs mellette.
-Igen, valahogy hozzánk csapódott-erőltetek mosolyt magamra.
-Őszintén meglep a dolog-ismeri be.
-Akkor már ketten vagyunk-szakad ki belőlem akaratlanul is egy kis kacaj.-Eleinte határozottan elleneztem a dolgot, de le lettem szavazva, mára meg már rájöttem, hogy Winter nem is olyan vészes. Sőt, egészen rendes.
-Mármint egy világos oldalihoz képest-biccenti oldalra a fejét Ansel, de az ajkai felfelé görbülnek.
-Te mondtad, nem én-emelem fel a kezeim védekezőn, amivel szélesítem a mosolyát, de aztán hirtelen komolyra vált.
-Hogy-hogy felkerestél így hirtelen? Gondolom Jonathan nem repesett az örömtől.
-Ő akart jönni helyettem-ismerem be, de közben elönt a bűntudat.
Igen, Ansel egy seggfej volt éveken át és olyanokat tett a szeretteimmel és velem is, amiket nem fogok tudni csak úgy elfelejteni és megbocsájtani, talán soha, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy lelő egy embert. Sok dolgot lehet mondani rá, de nem gyilkos. Lehet, hogy naiv vagyok, de képtelen vagyok elhinni, hogy Ansel volt az, aki meghúzta a ravaszt. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem volt ott és nem volt köze a rabláshoz, de még ezt is erős feltételezésnek találom, nem érte volna meg neki, semmi értelme nincs, Ansel simán besétálhatott volna oda és elkérhette volna a nyakláncot. Bár az is igaz, hogy ez mindenkinek adott volt, bármelyik ember bemehetett volna oda, hogy csak szimplán elvigyék a nyakláncot, senkinek sem kellett volna meglőnie érte Scarlettet, de mégis megtette, én pedig megígértem a barátaimnak, hogy kiderítem, hogy Ansel volt-e az, vagy sem.
-Mindjárt gondoltam-nevet fel, de látom rajta, hogy azért nem örül ennek a ténynek.-Szóval? Mi az oka a találkozónak most a semmiből, Summer?-fürkészi az arcom kíváncsian, én pedig érzem, hogy gombóc nő a torkomban.
Nem hittem, hogy ennyire nehéz lesz vele erről beszélnem, de úgy néz ki, hogy mégis. Elvégre, ha most konkrétan meggyanúsítom, az rágalmazás és elég súlyos dologgal készülök megvádolni őt, méghozzá azzal, hogy majdnem megölt egy embert. Egy lányt, akit még a világos oldalon is egészen sokan kedvelnek.
-Ansel, tudom, hogy hogyan hangzik az, amit mondani készülök és megértem, ha kiakadsz miatta, vagy megharagszol rám, de muszáj vagyok megkérdezni, hogy mi történt a szezon nyitó bulin, miután a verekedést követően mi leléptünk? Hova mentetek a srácokkal, merre voltatok, mit csináltatok?
-Arra vagy kíváncsi, hogy benne voltam-e a balhéban, amibe Scarlett megsérült?-kérdezi néhány másodperc gondolkodás után.
Nagyot nyelek, hátha el tudom tüntetni a gombócot a torkomból, de az csak még nagyobb lesz, miközben összeszorított ajkakkal biccentek. Felesleges lenne kamuzni, vagy kertelni és húzni az időt, hiszen pontosan ezért vagyok itt, hogy megtudjam, hogy volt-e köze az aznap esti tragédiához.
-Szerinted le tudtam volna lőni Scarlettet?-vonja fel a szemöldökét és a tekintetében nincs harag, sokkal inkább, mintha fájdalom lenne, amitől még inkább nő bennem a bűntudat.
-Szerintem nem-vallom be, s a hangom akaratom ellenére is elgyengül-, de megígértem Scarlettnek, hogy kiderítem, hogy ki tette ezt vele, mivel a rendőrség nem csinál semmit kábé... és... nem árulhatom el, hogy honnan, de tudom, hogy a négyből te voltál az egyik, aki eltűnt a lövöldözés előtt. Ansel, nem mondom, hogy mindent megbocsájtottam, amit tettél, de hallanom kell tőled, hogy nem te voltál-nézek mélyen a szemébe.-Tudnom kell, hogy jól gondolom, hogy te nem tennél ilyet.
Ettől, mintha egy kicsit enyhülne a fájdalom a szemében, ahogy közelebb hajol hozzám, meg nem szakítva a szemkontaktust.
-Nem én lőttem meg Scarlettet-rázza meg a fejét-nincs pisztolyom, soha nem is fogtam fegyvert a kezemben és ha lenne, akkor is biztos, hogy nem ártanék vele soha, senkinek az önvédelmet leszámítva, de ha szeretnéd, akkor nyugodtan túrd át a cuccaim és nézd meg magad, hogy nincs semmiféle fegyverem. A verekedés után Charles és Barden társaságában visszamentem a bulira, aztán a szobámba mentem, mert volt egy kisebb konfliktusom az anyámmal, így meg kellett nyugodnom és ahhoz egyedül akartam lenni. A szobámban voltam, amikor elment az áram és amikor eldördült a lövés. Tudom, hogy ez gyenge alibi, de nyugodtan kérdezd meg Aryát, ő jött utánam és ő talált meg a helyemen. Megijedt, hogy bajom esett a lövéskor, azt mondta, hogy egy pillanatra azt hitte, hogy Jonathanék voltak azok, így megkeresett, hogy egyben vagyok-e még. Ő az alibim. És mire visszajött az áram, visszaértük az ünnepélyre, ami idő közben értelemszerűen feloszlott. Nem voltam a támadók között és esküszöm, Summer, hogy nem tudnék ártani Scarlettnek. És ma már őszintén sajnálom mindazt, amit veled és a barátaiddal tettem, komolyan-nyel ezúttal ő nagyot, én pedig ahogy megemésztem a szavait, érzem, hogy valahol megkönnyebbülök.
A megkönnyebbülés pedig hatalmas sziklaként gördül le a mellkasomról. Nem tudom pontosan, miért nyugtat meg ez ennyire, de örülök, hogy nem Ansel tette. Persze tudom, hogy a szavak még nem bizonyítanak semmit, de őszintének tűnt, nem szakította meg a szemkontaktust, nem vont be felesleges részleteket és a tekintetében csillogó érzelmek is mind igazinak látszanak. Tényleg nem tudna ilyen szinten ártani valakinek és a tény, hogy mióta Charlesék kórházba juttatták Jojót, nem állnak szóba egymással, szintén ezt támasztja alá. Talán a bunyókban benne volt, de komoly kárt nem akarna okozni.
-Köszönöm, hogy elmondtad-teszem a kezem a kezére-és azt is, hogy nem haraptad le a fejem, miután feltettem a kérdéseimet.
-Csak segíteni akarsz Scarlettnek-mosolyodik el halványan, megvonva a vállát-, plusz eléggé kár lenne érted-teszi hozzá, amitől felnevetek.