Atwood Titka (✔️)

☬7.☬

Jojo:
-Hogy mit csináltál?-Kiált fel Coco, miután elmeséltem nekik a reggeli incidenst egy kicsit ferdítve a dolgon.
-Behajtottam Anselékkel a tóba a golfpályán. De mentségemre legyen mondva, hogy a kocsi totál önálló életre kelt-emelem fel a kezeim ártatlanul.
Na igen, itt a kis ferdítés.
-Mondjuk megérdemelték, megint undorítóan beszéltek Summerről és Scarlettről-mormogom, mire az előbb említett lány sokatmondó pillantással rám néz.
-És véletlenül pont akkor elszabadult az autó?-Húzza fel a szemöldökét, s pontosan tudom, hogy egy szavamat sem hiszi el ebből.
Igazából szerintem Matt is pontosan tudja, hogy szándékos volt a dolog. Sőt, nem kizárt, hogy a többiek is kételkednek a szavaim hitelességét illetően, de azért nem kell az orrukra kötni, hogy szándékosan tettem, amit tettem.
-Igen és az a három barom rajtam töltötte ki a haragját, amiért szarok a munkaeszközök-túrok a hajamba elhúzva a szám.-Megint nekiálltak erősködni, de Ashton leállította őket és azt mondta, hogy Philips hívat. Majd hazazavart. Vagyis ide, de értitek. Falaz nekem. Állítólag a vezetőségnek beadta, hogy rosszul lettem, úgyhogy nincs gond.
-Apukám, te vagy az egyetlen ember, akinek van egy olyan védő szentje, aki elintézi neki, hogy ingyen dolgozzon-füttyent Matt, amivel vigyort varázsol az ajkaimra.
-Mit mondhatnék, szerencsés vagyok-vonok vállat, bár azért attól jó messze állok.-Úgyhogy tervezhetjük, hogy mikor megyünk be Scarletthez. És így el tudom vonni majd Philips figyelmét, hogy be tudjatok jutni az irodába. Majd elmegyek hozzá bocsánatot kérni a rosszullét okozta hiányom miatt. Szóval? Mi legyen Scar...
-Már voltam nála-szakít félbe Summer elhadarva a szavait, mire mindannyian rá kapjuk a tekintetünk.
-Hogy mit csináltál?-Csúsznak ki a szavak Sonny száján, bár igazából mind ugyanezt gondoljuk valószínűleg.
Summer nem néz ránk. Kék íriszeit a takaróra szegezve tartja és azzal játszik. Olyan, mintha szégyellné magát, amiért bement hozzá a kórházba, pedig igazán nem kellene ezért. Senki sem hibáztatja, vagy haragszik rá ezért, csak meglepett minket. Meg hát...tudjuk, hogy ott hogyan viselkednek velünk. Személy szerint nem akartam, hogy egyedül kelljen bármelyikünknek is elviselni a megvető pillantásokat és lekezelést. Főleg most, hogy zsaruk is vannak a lány szobájánál. Azok aztán a legrosszabbak. Már a puszta létezésünk miatt úgy kezelnek minket, mint valami sorozatgyilkost.
Mert amúgy tökre én választottam ki, hogy a sötét oldalra szülessek...
-Bementem hozzá az ebéd szünetemben-feleli lassabban az alsó ajkába harapva.
-Akkor ezért siettél annyira a kajálással-néz a legjobb barátnőjére Coco, mire Summer bólint.
-És beengedtek hozzá? Nagyon necces volt?-Kérdezi Biff a lány arcát próbálva fürkészni.
-A recepción kicsit lekezeltek, de utána nem volt vészes-von vállat, s végre ránk emeli tekintetét.-Kábé nem is foglalkoztak velem. A szobájánál álló őröknek meg beadtam, hogy a húga vagyok. Fingjuk nem volt, hogy ki vagyok, Scarlett meg azonnal levágta, hogy csak így engednek be hozzá és falazott.
-Mi az, hogy nem ismertek fel?-Vonja össze a szemöldökét értetlenül Biff.-Nincs, aki ne ismerne itt minket. Vagyis... Atwoodban mindenki ismer mindenkit.
-Ezek nem Atwoodból jöttek-rázza meg a fejét komolyan Summer.-Nem hallottam tisztán, de máshonnan is ide lettek rendelve zsaruk és nyomozók. A Sheriff kérette őket, hogy segítsenek-kerekednek el a szemei egy pillanatra, aztán megint lesüti azokat.-Valamit nagyon elhallgatnak a háttérben. De a lényeg, hogy Scarlett jobban van és vigyáznak rá. Bár, ha én is be tudtam jutni, akkor nem olyan alaposak, de jobb, mint a semmi. Egyébként kérdezősködtem arról az estéről is, meg a lövöldözésről. Azt mondta, hogy nála nem csak a biztonsági kamerák voltak teljesen üzemen kívül, hanem az áram is elment. Hátra ment, hogy megnézze, hogy mi a helyzet és mire visszajött két maszkos pasas volt ott. Valószínűleg azok, akik minket is megtámadtak a hülye nyakláncért. Scarlett tett egy mozdulatot, ami nem tetszett nekik és akkor dörrent el a lövés.
-És tud bármit a nyakláncról?-Kérdezi Matt, de Summer megrázza a fejét.
-Semmit nem tud róla. Vagyis...állítólag hosszú évek óta ott porosodik a hátsó raktárban, ahol volt. Azt mondta, hogy amikor megkérdezte, hogy miben segíthet, akkor ők valami kulcsról magyaráztak és Scarlett nem értette. De a kérdéseimből levágta, hogy valamiben sántikálunk. Azt mondta, hogy maradjunk ki, mert ha más egységeket is bevontak a nyomozásba és őt őrzik, pedig semmit nem tud, akkor az veszélyes.
-És kimaradunk?-Pillantok rá, ugyanis tudom, hogy Scarlett véleménye mennyit számít neki.
Summer lassan rám vezeti a tekintetét, majd összeakasztja az enyémmel és megrázza a fejét.
-Az teljességgel kizárt. Kulcsról papolnak, aztán elvisznek egy ócska nyakláncot és emiatt ide hívnak egy rakat nyomozót és zsarut máshonnan? Valamit nagyon el akarnak rejteni az emberek elől.
-Mind tudjuk, hogy a Seriff kinek a kezében van-szólal meg Matt.
-Az akinek mindenki a kezében van-bólintok.-Arya Miller apja.
-Mért nem lep meg, hogy Miller benne van valamiben, amit a város háta mögött intéznek?-Teszi fel a költői kérdést Matt, de mielőtt bárki reagálhatna kopogás harsan fel.
-Várunk valakit?-Néz végig rajtunk Sonny felvont szemöldökkel, s kimászik Coco alól, miután nemleges választ kapott mindenkitől.
-Ki a fene lehet az?-Morogja Coco, s feltérdelve igyekszik leskelődni Sonny válla mellett, aki kinyitja az ajtót.
-Miben segíthetek, Seriff helyettes?-Kérdezi, mi pedig mindannyian lemerevedünk.
Igazából Sonny testbeszédén is látszik a meglepettség. Na meg a kisebb félelem.
-Bármi van, mi nem tudunk semmit-suttogom a többieknek megfeszült állkapccsal.
Láttak minket éjjel, amikor betörtünk a talált tárgyak osztályára?
Nem fogok hazudni-kivételesen-, a szívem hevesebben kezd verni, s hirtelen igencsak melegem lesz. Nem is beszélve a tenyerem izzadásáról és a hatalmas gombócról a torkomban.
-Beszélgetni jöttem-jelenti ki, majd ellép Sonny mellett, aki utat ad neki, s becsukja az ajtót.
-Seriff helyettes, mi a helyzet?-Biccentek mosolyt erőltetve magamra.
-Ma Ansel és az édesanyja meglátogattak az őrsön minket-akasztja hüvelykujjait az övébe.
-Vittek fánkot a remek szolgálataiért?-Biccent neki Matt, s a helyzet ellenére majdnem felröhögök.
De csak majdnem.
A gombóc a torkomban megakadályoz ebben.
-Igazából más miatt jöttek-folytatja a férfi komolyan.-Ansel azt állítja, hogy megkarcoltad a kocsiját és, hogy Jonathan behajtott vele szándékosan a tóba tönkretéve az egyik golf kocsit és megrándítva a vállát-pillant rám Mattről.
Méghogy megrándítottam a vállát! Inkább ő rándította meg magának, amikor engem püfölt!
Vagy az nem számít, hogy nekem zúzódás van a testemen miatta?
Ja igaz...én sötét oldali vagyok.
-Feljelentést tettek-böki ki, s a bilincséért nyúl.-Be kell vinnem titeket és ki kell majd fizetnetek a károkat. A tárgyalás később lesz.
Hogy mi van?
Legszívesebben hangosabban is kimondanám ezt, de ahogy a helyettes a legjobb barátomhoz lép az egyik bilinccsel teljesen más szavak buknak ki belőlem:
-Matt nem csinált semmit.
Az összes tekintet rám siklik. Matté is, akinek pánik süt a szeméből. A levegőben a feszültség szinte tapintható.
-Igaz ez?-Néz Mattre vissza a férfi.
-N...
-Igaz-fojtom Mattbe a szót.-Ansel úgy beszélt Summerrel, amivel felhúzott. Neki akartam menni, de a többiek nem engedték, így amikor odaadta a kocsiját, hogy parkoljam le, akkor megkarcoltam bosszúból. A golf pályán ugyanez volt az indokom.
Nekem is pont most kell őszinteségi rohamot kapnom... Nos...részben.
De Matt nem mehet sittre. Ő jó ember, nem ezt érdemli. Én rángatom bele mindig a rosszba. Én egy ingyenélő rohadék vagyok. Nincs igazán otthonom, se családom, se veszíteni valóm. Hazug vagyok és minden szarságban benne vagyok, ami csak hátráltatni tudja a világos oldaliakat.
-Helyettes-szólítom meg keserű mosollyal, s felállok-, tudja, hogy milyen vagyok. Elragadott a hév. Hiszen ismer, ők pedig megérdemelték. Matt nem csinált semmi rosszat. Summer és ő akart megállítani, de nem ment nekik. Túl dühös voltam és tomboltam. Gondoltam miért hagyjam annyiban-vonom meg a vállam, s összeszorítom az ajkaim.-Essünk túl rajta és hagyja a többieket békében pihenni. Hosszú és fárasztó napjuk volt.
-Jojo...
-Fogd be, Matthew-rivallok rá.-Csak fogd be, jó? Vigasztald meg Summert, miután elmentem-biccentek a lány felé, aki már percek óta szóra nyitott szájjal áll, de képtelen megmozdulni, vagy bármit mondani.
Csak a könnyek látszanak a szemében. A többiek pedig nem tudnak a karcolás részleteiről, szóval nem tudják, hogy mi az igazság. És legyünk őszinték, mindannyian felelőtlennek tartanak. Amiben van is valami.
-Dehát...-kezdi végre Summer, de megrázva a fejem elhallgattatom.
-Ideje indulni, nem?-Tartom a csuklóim a köpcös férfi felé, aki bizonytalanul kapkodja köztünk a tekintetét.
-Matthew?-Pillant a fiúra kérdőn.
-Hányszor mondjam még el?-Szólalok meg újra, s szigorúan a legjobb barátomra nézek.
-Miért csak minket kérnek számon?-Kiált fel felháborodottan Coco.-Azzal miért nem foglalkozik senki, hogy mit csináltak Jojóval az ünnepélyen? Vagy, hogy mit tesz Summerrel minden nap Ansel?
-Uram, itt biztos valami...
-Az istenit-szakítom félbe Sonnyt idegesen, s a testem már remegni kezd.-Támadjam meg Önt is, vagy végre végzi a feladatát?-Nézek farkasszemet a helyettessel, aki végre megmozdul.
Bizonytalanul ugyan, de rákattintja a bilincset a csuklómra, majd elkezd kivezetni. Nem fogok megtörni. Nem a barátaim előtt.
-Jonathan-rohan utánam kétségbeesetten Summer, s a könnyei egyre jobban folynak.
Nem is tudom mikor hívott utoljára a teljes nevemen. De az ő szájából valahogy jó hallani.
-Ne sírj, Hercegnő-mosolygok rá, miközben beraknak a kocsiba.-Fel a fejjel és várd meg a visszatérésem-kacsintok rá, s csak akkor török össze, amikor az őrsön a fogdába zárnak.
Amint lekerül rólam a bilincs a falat kezdem ütni, majd hagyom, hogy a könnyeim folyni kezdjenek.
Fel fogják hívni apámat, hogy kivigyen innen és akkor én halott ember vagyok.