Atwood Titka (✔️)

☬17.☬

Summer:
-Szóval hogy is van ez, Summer?-Lépdel felénk Barden engem fürkészve, mire Jojo betol maga mögé, hogy védeni tudjon.
A baj csak az, hogy ketten vannak. Vagyis tök mindegy, hogy az egyik oldalról bevéd, mert a másik oldal még mindig ott marad támadási felületnek. Bár kétlem, hogy engem lányként bántanának. Már nem mintha az rendben lenne, hogyha Jojót bántanák, de sajnos azt tudom, hogy őt gondolkozás nélkül támadnák be, ha úgy alakulna. Úgyhogy nagyon remélem, hogy nem fog úgy alakulni.
-Nem hiszem, hogy bármilyen magyarázattal tartozunk nek...
-Nem hozzád beszéltem-szakítja félbe Jojót a fiú, amitől én akaratom ellenére is összerezdülök.
Nagyon nem tetszik, hogy ez a nap annyira kikészített, hogy most kábé bármilyen negatív ingertől ki tudnék borulni. Tudom, hogy sok minden történt az elmúlt időszakban és a mai nap folyamán is, de azért örülnék neki, ha az idegrendszerem és az érzelmeim is lehiggadnának végre.
-Summer sem tartozik neked magyarázattal-kezd el a kezemet szorongatva oldalazni a lépcső felé, ami kivezet a medencéből.
-Jaj, Jonathan-nevet fel Charles követve minket-, sosem tanulod meg, hogy vannak alkalmak, amikor csendben kéne maradnod. Pedig az utóbbi szövegelésed nyomai még elég jól látszanak-mutat a testére, amin a lilás foltok még most a víz alatti lámpáktól gyér fényben is tökéletesen kivehetők, amitől nekem összeszorul a szívem.-Akarod, hogy folytassuk a múltkori kis párbajunkat?
-Jojo-suttogom neki, s finoman megszorítom a kezét, de látom az arcán, hogy a két fiúra koncentrál.-Jojo, ne csinálj hülyeséget.
-Mi lenne, ha csak beszélgetnénk?-Szólal meg újra Barden.-Ti átbeszélnétek, hogy pontosan mi is volt az a nézeteltérés és bocsánatot kérnétek egymástól...
-Na persze-nevet fel Jojo gúnyosan, de Barden, mintha meg se hallaná, folytatja:
-Én pedig elbeszélgetnék Summerrel, hogy miért etet két srácot kurva módjára.
-Ezt azonnal szívd vissza-indul meg felé Jojo, de erősen megfogom a kezét, hogy ne csináljon hülyeséget.
Nem tudom, hogy mi lesz a vége ennek, de, ha verekedésbe is fullad az a szépnek induló fürdőzés, akkor se mi tegyük meg az első lépést.
-Oh, tényleg-mosolyodik el a fiú, amitől engem kiráz a hideg-, neked Summer egy gyengepontod. El is felejtettem.
-Mind tudjuk, hogy ez nem igaz-feszülök meg, farkasszemet nézve vele.
-Azzal vádolsz, hogy szándékosan hergelem fel?-Kap a mellkasához Barden, játszva a felháborodottat.
-Ugyan, nektek ez a specialitásotok-forgatom meg a szemem, de most az én kezem kerül megszorításra.
-Tudjátok mit? Mi most szépen elmegyünk, ti meg folytathatjátok, amit elkezdtetek, miután elhagytátok a szobátokat-szól közbe Jojo, de látom rajta, hogy mennyire meg van feszülve.
-Hova siettek?-Kérdezi Barden, de Jojo nem válaszol, s én sem tervezek reagálni neki.
A két fiú még percekig néznek farkasszemet és ettől olyan, mintha minden megszűnne a bolygón rajtunk kívül, azonban végül, a feszültség ellenére Jojo elindul velem kifelé, de Charles elkapja a karját és visszarántja, amitől Jojo ösztönösen lendíti meg a kezét és húz be neki egyet. Charles az orrához kap, ahogy megtántorodik, de Barden előre lép, elkapja Jojo karjait és a víz alá nyomja.
-Ezt nagyon nem kellett volna, mi csak beszélgetni akartunk-tartja a víz alatt, amitől Jojo szabadulni próbál és feljönni a víz alól, de esélytelen.
-Azonnal engedd el-indulok meg felé, viszont amikor már odaérnék hozzá, hogy segítsek Jojónak, Charles összeszedi magát és elrángat.-Eressz el!-kiáltok fel, s kapálózni kezdek.-Barden, megölöd őt.
-Ugyan, dehogy. Egy percig simán bírja a víz alatt-néz rám, de nem ereszti a fiút.-Addig meséld el nekem, hogy miért tartasz két vasat a tűzbe?
-Nem tartok. Ansel megzsarolt, semmit nem csináltam-fakadok ki, s a szemeimet égetni kezdik a könnyek.
Kihúzom a karom Charles szorításából, amikor enged a fogásán és elindulok Barden felé, s ahogy elé érek, az öklömmel az arcába csapok. Valószínűleg nem tudok akkorát ütni, mint Jojo, de annyira elég, hogy őt elengedje és én kerüljek a célkeresztbe.
-Milyen tüzes lettél hirtelen-dörzsöli meg az arcát ott, ahol érte a kezem.-Csak nem neked is gyengepontod lett ez a szerencsétlen?-Lépdel felém, miközben Jojo a víz alól feljőve köhög, ahogy levegőért küzd.
-Majdnem megölted őt-kezdek hátrálni, s a testem remegésbe kezd.
-Messze volt még attól-forgatja meg a szemét.-Mit eszel rajta? Jó az ágyban? Lefogadom, hogy már megfektetett párszor. Jó volt? Hangos voltál közben? Vagy nem volt elég jó és most azért hülyíted Anselt, hogy megtudd ő milyen? Pénzt kapsz érte? Akkor nem csak úgy fogsz viselkedni, hanem tényleg kurva leszel, ugye tudod?
Újra meglendítem a kezem, de ezúttal elkapja és a szabad kezével a nyakamra fog. Valamennyire kiemel a vízből, de annyira nem, hogy meg tudjam rúgni és a kezeimmel sem érem el rendesen. Megint elönt a pánik, ahogy ma már másodjára próbálnak meg megfojtani.
-Azonnal-kezdi Jojo, de még mindig köhög-engedd el.
-Van egy olyan érzésem, hogy az nem fog menni-válaszol Barden helyett Charles, s elindul felé.
Igyekszem oxigénhez jutni, de ez a szorításában baromira nem egyszerű és Jojo sem tud segíteni, mert mielőtt kiegyenesedhetne normálisan, Charles már vissza is nyomja a víz alá. Ennyit arról, hogy eddig legalább Cocóval minket nem bántottak.
Esküszöm, hogy próbálkozom szabadulni, hiába égetik könnyek az arcom és szorítják a nyakam, nem adom fel, de a fiú sokkal erősebbnek bizonyul.
-Igen, én is hallottam-harsan fel nevetés a napozóágyak felől.-Szerintem...-nem tudom, hogy mit akar mondani a lány, mert elharapja a mondatot és felkiált.-Mi a francot csináltok?
Kezd sötétedni minden és már kezdem is feladni, hogy kijutok innen, amikor Winter hangja ad egy kis reménysugarat:
-Próbáld meg leállítani őket, mindjárt jövök.
Nem tudom, hogy ezek után pontosan mi történik, mert kezdem csak a fülemben dübörgő véremet hallani, s a fekete foltok látni a szemem előtt. Már egyáltalán nem kapok levegőt és ettől a testem lángol is. Érzem, hogy nehezednek el a szemhéjaim és valahogy már a félelem, a düh és a méreg sem pulzál úgy bennem. Az egyetlen érzelem az az aggodalom. Az aggodalom azért, hogy Jojo megfullad. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy vajon lecsuknák-e őket, ha mind a kettőnket kinyírnának most, de őszintén nem tudom. A gazdagok kiváltságai szerintem mindenhova eljutnak, még a bíróságra is, amit Ansel is alátámasztott.
Viszont úgy tűnik, hogy ma még nem is fenyegeti őket ez a veszély, hogy egyaltalán bíróság elé kelljen állniuk, mert a szorítás a nyakamon oldódni kezd. Nem enged el teljesen, de már nem szorít úgy és a zúgás a fülemben is kezd elcsendesülni. Úgy kapok levegőért, amint képes vagyok rá, mintha már napok óta nem kaptam volna, pedig tudom, hogy ez lehetetlen, de most az érzése megvan. Tompán kiabálást hallok. Nem tudom, hogy pontosan mi folyik körülöttem, de azt érzem, hogy egyszercsak valaki leoldja rólam az eddig szorító kezet és arrébb húz. Sőt, nem csak arrébb húz, hanem egyenesen ki a vízből, majd leültet valamire-gondolom egy napozóágyra.
-Summer-hallom meg Coco hangját tompán.-Summer, hallasz engem?
Szépen lassan kezdek megint önmagam lenni, ahogy a testem is felfogja, hogy már ismét kap oxigént, s így már képes vagyok érzékelni a környezetem.
-Summer, legalább bólints, ha hallasz, kérlek-fürkészi az arcom aggodalmasan, mire nagy nehezen kipréselek magamból egy bólintást.
A tekintetem a medencére vezetem, ahol Sonnyék épp leszerelik Charlest, miközben Biff kihozza Jojót. Köhög és egyértelműen Biffre támaszkodik, hogy tudjon menni, de életben van. Nagy nehezen felállok, s kissé bizonytalanul ugyan, de eljutok hozzá.
-Megvagy?-Fogom az arcát a két kezem közé.
A hangom gyenge, rekedt és távoli, de valahogy eljut Jojo agyáig, mert biccent nekem.
-Te?-Kérdezi legalább olyan rossz hanggal, mint én az előbb, s finoman megsimítja az arcom.
-Nem lett bajom-felelem nehézkesen, majd Biffre nézek.-Winter?
Nem hiszem, hogy nagyon ki kellene fejtenem a kérdésem, ugyanis szerintem elég egyértelmű. Bár valószínűleg a válasz is az. Hallottam, ahogy azt mondta Aryának, hogy próbálja megállítani a fiúkat, vagyis ő maradt csak, aki tudott szólni a barátainknak. Biff összepréseli az ajkait, s látom rajta, hogy mennyire meg van feszülve, de azért bólint egyet, s segít leülni Jojónak.
-Héé-kiált fel Arya, amikor Matt és Sonny is újabb ütést visz be a két fiúnak-, elég! Elég, nincsenek maguknál, nem értek ezzel semmit.
-Mi az, hogy nincsenek maguknál?-Kérdezi Coco ingerülten a lányra meredve.
-Bevettek valamit-szólal meg Winter hosszú percekig tartó csend után.-Nem tudjuk, hogy mit, csak a tasakot láttuk, amiben a cucc van, de nincsenek maguknál.
-És akkor annyiban kellene hagyni, hogy majdnem megölték őket?-Kérdezi Sonny, s a hangjában olyan düh van, amit nála nagyon ritkán tapasztalunk.
Konkrétan annyira ritkán, hogy szerintem az évek óta tartó barátságunk alatt talán, ha kétszer volt ilyen. Mondjuk olyan sem fordult még elő, hogy ő ennyire komolyan belemegy a verekedésbe, de úgy néz ki, hogy most elszakadt nála a cérna. Persze nem hibáztatom. Ha nem fojtogatott volna Barden és lett volna egy minimális esélyem is ellenük, akkor én sem zárkóztam volna el tőle.
-Nem, de ez sem megoldás-vág vissza Winter.-Vigyétek vissza a szobátokba őket, mi majd gondoskodunk a két fiúról.
-Mert, mit csináltok? Majd jól megdicséritek és...
-Matt-szól rá Jojo, meglepően erős hangon az előbbihez képest-, ha Winter nem szólt volna, nem tudtátok volna meg.
Fáj beismernem, de igaza van. Winter és Arya megmentettek minket.
-Menjünk innen-szólalok meg nagy nehezen, majd már el is indulok, de pár lépés után visszanézek rájuk.-Kösz, hogy nem hagytatok meghalni-nézek a lányra, aki egy szomorú mosoly kíséretében biccent egyet.