Atwood Titka (✔️)

☬9.☬

Summer:
-Amúgy, itt szoktam csövülni, hogy ne kelljen hazamennem-néz fel Matt, s végigvezeti rajtunk a tekintetét.-Van, hogy napokig itt vagyok inkább, minthogy hazamenjek-folytatja a saját gyónását, s nekem egyre nagyobb a fájdalom a mellkasomban, miközben peregnek az arcomon a könnyek.-A múltkor hozzám vágták, hogy nem is akartak, csak véletlenül csúsztam be és már túl késő volt ahhoz, hogy elvetessenek. A saját anyám közölte velem, hogy gondolt arra is, hogy a tóba dob, mert csak plusz egy éhes száj voltam-préseli össze az ajkait, de a könnyek csak kibuggyannak a szeméből.
Nem hiszem el, hogy ezekkel eddig vártunk.
Nem mertem elmondani a családomnak, hogy mi a sötét titkom, mert féltem, hogy mit fognak szólni, erre kiderül, hogy ez csak jobban összehoz minket. Ráadásul a lelkem komolyan megkönnyebbült egy kicsit. Eddig titokban tartani azt, ami a bátyámmal és az anyámmal volt elég komoly fefájást okozott olykor. És most...ezt a fájdalmat végre kibeszélhettem magamból.
-Én meg itt csövültem vele-szólal meg Jojo, s az állkapcsa megfeszül, ahogy küzd a sírás ellen.-Nem tudtam, hogy pontosan miért van itt, de nem panaszkodtam, amiért a legjobb barátommal kellett itt nyomorognom és nem is kérdezősködtem, mert én sem akartam a saját gondjaimról beszélni. De az igazság az, hogy kénytelen voltam eljönni otthonról, mert...-elcsuklik a hangja és valami komolyan megtörik benne, mert a könnyei utat törnek maguknak.-Mert félek tőle-néz fel, s a tekintetét összeakasztja az enyémmel.-Félek attól, hogy megint megüt, vagy megver és attól is, hogy mikor fogja ezt megtenni. És én gyűlölöm mindezért-dörzsöli meg az arcát.-Muszáj voltam a lehető legkevesebbet otthon lenni, mert előfordult, hogy...hogy amíg ő aludt a kanapén valamitől épp részegen, vagy csak beállva, esetleg szimplán benyugtatózva, én fogtam az egyik konyhakést. Odaálltam elé, már komolyan meg akartam tenni, ott volt az alkalom, hogy végezzek vele, de én...-teljesen kiakad, miközben a vállaimra borul, s én azonnal a karjaimba zárom.-Én majdnem megöltem őt, de aztán...aztán mégsem ment. Egyszerűen képtelen voltam megtenni. Nem tudtam végezni vele, pedig esküszöm, hogy azzal a szándékkal mentem oda hozzá.
-Sh, semmi baj-ölelem szorosabban.
Nem engedem el.
Eszemben sincs, amíg jobban nem lesz.
Jojo soha nem szokott így összeomlani, viszont most úgy kapaszkodik a felsőmbe, mint egy kisgyerek, aki életében először sérül meg egy kicsit komolyabban.
Igyekszem megnyugodni, hogy stabilabb támasza legyek neki és a szabad kezemet szorongató Mattnek. Cocónak ott van Sonny és Biff is a legjobb barátnőm karjaiban talál vigaszt, de a másik két fiúnak nincs kihez fordulnia. És most kivételesen nem a hátsó szándékaik miatt csinálják ezt.
Komolyan megtörtek.
Hiszen annyi szart kellett átélniük. Annyi mindenen mentek keresztül és egyszer mindenkinél betelik a pohár, bárhogy is próbáljuk átöntögetni a koszos vizet egy vödörbe. Semmi sem tart örökké. A színjáték sem, miszerint mindannyian tökéletesen vagyunk. Úgy néz ki, hogy egy akkora kamugép is képes megtörni, mint amekkora Jojo. És ettől nekem megszakad a szívem.
Percek telnek el így.
Sőt, talán még egy óra is. Nem tudom, de nem engedem őt el. Nem tudnának azért eleget fizetni.
De amikor kicsit megnyugszik és elemeli a fejét a vállamról, a kérdésem kicsúszik a számon, anélkül, hogy megállíthatnám magam:
-Miért nem mondtad el, hogy rendszeres, amikor rákérdeztem?
Jojo keserűen elmosolyodik, ahogy újra felveszi a szemkontaktust és megtörli a szemeit.
-Na és te a bátyádról? Vagy arról, hogy nincs pénzetek anyukád gyógyszerére?
Jogos...
-Nem gondoltam, hogy lenne értelme. Anya beteg és a pénzünk nem elég arra a gyogyóra, ami neki kell. Bár szerintem úgysem szedné-túrok a hajamba kimerülten.-A bátyám pedig... Hogy mondhatja el valaki a szeretteinek, hogy éjjelente egy rúdon tekereg majdnem meztelenül, mert hülye volt és belement ebbe? Nem lehetett volna mit tenni ellene. Az Atwood legsötétebb része. Mindenki tudja, hogy mi folyik ott, de nem csukják le. Olyan, mint az apám. Nincs ember, aki ne tudná, hogy drogot csempészett, mégsem sikerült rábizonyítani. Szóval mi értelme lett volna?
-Most válaszoltál a saját kérdésedre-feleli, s finoman megszorítja a kezem, amit megint a fogságába ejtett.
Már nem mintha zavarna.
Csend telepedik ránk. Mindenki emészti a hallottakat és próbál észhez térni a sokkból, de nem úgy néz ki, mint ami nagyon menne.
Ám a következő pillanatban Jojo felnevet.
Ez nem az őszinte nevetése, hanem inkább elkeseredett és hitetlen.
-Minek örülsz ennyire?-Pillant rá Biff megtörölve az orrát.
-Csak magunknak. Milyen szép kis társaság vagyunk, nem? A sötét oldaliak-néz fel az égre, s elkezd a szabad kezével a zsebében turkálni füvescigiért, de szerencsére hoppon marad.-A drogos bátyó öccse, anyuci és apuci kicsi, féltett fia; a molesztált lány, akire mindenki azt hiszi, hogy gondtalan kis liba; a szégyen gyermek, akinek tanulás helyett a pályán kéne meghalnia az apja szerint; az óvszer szökevény, aki csak egy plusz éhes száj; a drogdíler apa és a beteg anya tünemény jó kislánya, aki éjjelente mások szórakoztatására mozog és én...a hazug faszkalap, akinek az anyja odaveszett egy rohadt tűzben, mert inkább bent égett, minthogy a fiával legyen, akit a szociopata apja minden nap elver, amikor kedve tartja és valószínűleg hamarosan egy gyönyörű cellában fog megrohadni az értéktelen életén kattogva. Csodás életünk van, nem igaz?-Tárja szét a karjait elengedve a kezem.
-Jojo!-Szólok rá azonnal, mire rám kapja a tekintetét.
-Mi van, S? Mondd, hogy nincs igazam-rázza meg a fejét, s a szemein látom, hogy megint az összeomlás szélén áll.
-De-ismerem be halkan-, ebben igazad van, de lehetne rosszabb. És amúgyis, tudod mit? A szüleink megbaszhatják. Amíg ti vagytok nekem, addig leszarom őket, érted? És nem mész börtönbe-simítom meg az arcát finoman, majd lassan kihúzom a kezem Matt kezéből és fogva a pénzt felpattanok.-Van egy ötletem. A szálláson találkozunk, hogy összeszedjük magunkat, oké? Csak adjatok úgy tíz percet-kezdenék el futni, de a legjobb barátom elkapja a kezem.
-Legutóbb, amikor eszedbe jutott valami a szociopata bátyádnál kötöttél ki miattam. Nem hagyom, hogy megint elmenj.
Leguggolok a fiúhoz, majd egy puszit lehelve az arcára a fülébe suttogom:
-Muszáj lesz.
Amint az ajkaim Jojo arcához érnek a keze elgyengül a csuklómon, így ki tudom azt szabadítani, hogy aztán futni kezdjek. Hallom, hogy még felkiáltanak, de szerencsére-persze nem olyan értelemben, ahogy ez tűnhet-az apja által szerzett sérülései miatt nem tud utólérni, így egyenesen Ansel ajtajához tudok menni.
Nem érdekel, hogy hány óra van; hogy mennyire van még korán, azonnal kopogni kezdek a fiú ajtaján. Feljelentette Jojót, a minimum, hogy felébred, amikor ide jövök hozzá.
A plusz pénzt, amit magunknak kértem elteszem a zsebembe, majd amint kinyílik az ajtó felnézek.
-Summer?-Pislog meglepetten, s megdörzsöli a szemét.-Minek köszönhetem a reggeli ébresztést?
-Itt a pénzed-vágom hozzá a borítékot, de könnyedén elkapja azt.-Azt akarom, hogy ejtsd a vádakat Jojo ellen. Hogy vond vissza a feljelentést.
-Ugyan miért tenném?-Dől az ajtófélfának a mellkasa előtt összefont karokkal.
-Megkaptad a pénzed és ezt akartad. Minden alkalommal, amikor találkoztok, ti provokáljátok Jojót, nehogymár ő kerüljön sittre miattad-bököm meg a mellkasát idegesen, s érzem, hogy a szabad kezem ökölbe szorul.
A tegnapi nap, aztán este után és a nagy vallomások, valamint sírás után rohadtul nincs türelmem ehhez a gazdag paraszthoz és ahhoz, hogy szórakozzon a legjobb barátommal. Általában nem ütök, amíg nem muszáj, de most határozottan érik az a pofon a számára. Komolyan közel állok ahhoz, hogy behúzzak neki egyet. De olyan jó nagyot, amitől eltörik az orra.
-Talán nem kellett volna megkarcolni a kocsimat és behajtani a golfkocsival a tóba úgy, hogy ott ülünk mögötte.
-Talán-lépek közelebb hozzá, s érzem, hogy az izmaim beton keményre váltanak-nem kellett volna provokálnod és rám másznod, meg rólam beszélned.
-Ja, az feltűnt, hogy te vagy a gyengepontja-nevet fel, s oldalra biccenti a fejét.
-Ide figyelj-kapom el a felsőjét, de elkapja a csuklóm.
-Van egy ajánlatom, amiért cserébe elintézem, hogy ejtsék az ügyet és ne kerüljön börtönbe a kis barátod.
-Mégpedig?-Lépek hátrébb az arcát fürkészve.
-Te szépen eljössz velem egy randira. Én szervezem meg és érted megyek, aztán visszaviszlek abba a lyukba, ahol laktok. Mindent állok, de neked el kell jönnöd. Ha megteszed, akkor felhívom azt, akit kell és elintézem, hogy teljesen szabad legyen.
Magam sem hiszem el, de azelőtt reagálok, hogy gondolkozhatnék:
-Most hívod fel, kihangosítod, hogy halljam a beszélgetést és akkor elmegyek veled. De előre szólok, hogy nekem nincs hiper-szuper ruhácskám-dobom meg a hajam, ahogy Winterék szokták.
-Azt is elintézem majd, ne aggódj-mosolyodik el önelégülten.-Akkor? Ez a válaszod? Eljössz velem?
-Előbb hívd azt, akit kell-sziszegem, s mindenem pattanásig feszül, hogy már fáj a testem.-Ha elintézed, akkor elmegyek veled.
Komolyan nem hiszem el, hogy belemegyek ebbe. Nem tudom, hogy mi a rosszabb...a randi Ansellel, vagy az, hogy ma este még táncolnom kell az Atwood's Hellben. Gyakorlatilag egy nap alatt két pasi is megzsarolt és abból az egyik a rokonom. A bátyám...igaza volt Jojónak...elbaszottak vagyunk. De érte vállalom. Nem bírnám elviselni, ha börtönbe kerülne, ahogy az is fáj, ahogy magáról beszélt. Ő egy sokkal jobb ember. Egy jó ember, aki jobbat érdemel. Ezt bizonyítja az is, hogy bevállalta Matt helyett a kocsi megrongálását.
-A kérésed számomra parancs-vigyorodik el vérfagyasztón, majd befelé int.-Foglalj helyet, a telefonom bent van. Vagy itt akarod megvárni, amíg kihozom azt?
Nem szabad látnia rajtam, hogy mit érzek.
A hang szinte rám kiabál, úgyhogy...belépek az ördög barlangjába.