Atwood Titka (✔️)

☬27.☬

Summer:
-Hogy mit csináltatok?-akad ki Scarlett, miután végig hallgatta a történetét annak, hogy hogyan találtuk meg a bunkert és annak a bejáratát.
Igazából pontosan erre a reakcióra számítottam, vagy legalábbis nagyon hasonlóra. Tekintve, hogy többször is figyelmeztetett, hogy maradjunk ki belőle, így az lett volna az érdekes, ha nem akad ki azon, hogy nem csak, hogy nem álltunk le, de belevontuk Wintert is és komolyabb lépéseket is elkezdtünk tenni.
-Megtaláltuk a bunker egyik bejáratát-ismétli Jojo büszkén, bár a két idősebb barátunk arckifejezése egyértelműen azt jelzi, hogy nem kellene büszkének lennünk vagy örülnünk ennek.
Mivel Ashton épp Scarlettnél volt, amikor Jojóval idejöttünk, ezért őt is beavattuk a dolgokba és a tekintetét látva... marhára nem örül neki ő sem.
-Nem vagytok normálisak, ha Scarlett azt mondta, hogy maradjatok ki belőle, akkor miért nem tettétek azt?-rázza a fejét a fiú hevesen.
-Válaszokat akartunk-vonom meg a vállam a lehető legártatlanabb arccal.
-Válaszokat?-vonja fel a szemöldökét Ashton.-Jojo csak pár napja jött ki a kórházból-mutat a szőke fiúra-és már megint bajba sodorta magát. Na és... belevontátok Wintert, ez... nem is tudom, hogy minek írjam le. Ha annak a lánynak bármi baja esik, akkor a szülei kicsinálnak titeket. Márpedig tegnap is baja eshetett volna. Mindannyiótoknak baja eshetett volna.
-De nem esett-jegyzi meg a mellettem álló fiú.
-És ha esett volna? Vagy Winternek? Mégis mi a francot gondoltatok?
-Nos, azt hiszem, hogy mi mindenképp halottak lennénk-fonja a tarkójára a kezeit Jojo.
-Szerinted ez vicces?-szalad fel Scarlett szemöldöke is.-Mert szerintem nem.
-Azért egy kicsit-mutatja az ujjaival Jonathan, miközben elnyújtja az "i" betűt-vicces. Ha Winternek baja esik, akkor a szülei csinálnak ki, ha meg ott maradunk, akkor úgy is mindegy. Van benne valami csodálatos, világos oldali irónia.
Ashton és Scarlett egy darabig csak merednek Jojóra, aztán, mint akik feladják, megrázzák a fejüket és rám néznek.
-Scarlett majdnem meghalt, pedig köze sem volt az egészhez, ti meg megpróbáltok teljesen belemászni-akasztja össze a tekintetünket az idősebb fiú-, Summer, ne már! Mi van, ha tényleg valami rossz sül ki belőle?
-Éppen ez az, Ashton, a rossz már megtörtént, te mondtad ki az előbb, Scarlett majdnem meghalt. Majdnem elveszítettem őt. Úgy szeretem, mintha a nővérem lenne és majdnem elveszítettem-mutatok a lányra-, aztán egy év itt tartózkodás után apa egyszer csak felbukkant, hogy minden rendben van-e velem és... és az áram a nyár indító bulin és Mr. Miller a sztriptíz bárban a bátyámmal és a hülye nyaklánc, az apám új háza, az a rejtélyes srác a háznál, Jojo anyukája... én... mi válaszokat akartunk, mert biztosak voltunk abban, hogy ezek valahogy összefüggnek. Aztán Scarlett elmondta a legendát, tudtad, hogy ennyivel nem fogsz minket lenyugtatni-vezetem át a tekintetem Scarlettre-, tudni akartuk, hogy igaz-e, mert kellett valami, akármi, ami megmagyarázza azt, hogy miért lőttek rád. Szóval, igen... tudjuk, hogy veszélyes volt a tegnapi mutatvány és felfogtuk, hogy nem kellene belemennünk, de már benne vagyunk, ezen semmi nem változtat-rázom meg a fejem.-Winter pedig a csapatunk tagjává kezd válni. Nem azért, mert kényszerítettük vagy mert akartuk, hanem mert szükségünk volt rá és ő így döntött. Azt pedig ti tudjátok a legjobban, hogy mit jelent, ha valaki a mi csapatunk tagja lesz-nézek végig rajtuk.-Hiszen ti is mindig vigyáztok ránk-enyhül meg a hangom-, mi is vigyázunk egymásra, mindannyiunkra-pillantok Jojóra, aki halványan elmosolyodik és biccent egyet.
-Azért mondtuk el nektek, mert szerettük volna, ha tudtok róla-veszi át a szót a szőkeség.-Neked is el akartam mondani mindenképp-néz Ashtonra-, mert olyan vagy, mintha a bátyám lennél. Nem kell támogatnotok, sem bármit is mondanotok, de szeretnénk, ha tudnátok a fejleményekről, mert szükségünk van arra, hogy beavathassunk titeket. És az sem jön rosszul, hogy ha bármi balul sül el, akkor ti tudjátok, hogy mi a szitu-biccent egyet elgondolkodva, mire én finoman oldalba bököm.
Ezt nem biztos, hogy hangsúlyoznunk kellene nekik, ha azt akarjuk, hogy lenyugodjanak és elfogadják, hogy már rég belefolytunk és nem fogunk megállni.
-Bocsi-suttogja Jojo, amint rájön, hogy rossz ötlet volt az utóbbit kimondani hangosan, még ha igaz is.
A szobára csend telepedik, mind a négyen farkasszemet nézünk egymással. Nem mondanám feszültnek teljesen ezt, de az biztos, hogy nem is nyugodt és jó ez a csend. Látom, hogy Ashton és Scarlett is nagyon gondolkoznak valamin, szinte hallom, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejükben, míg végül Scarlett megtörik elsőnek.
-Ashton, Jojo, tudnátok adni nekünk egy öt percet kettesben, kérlek?-enged ki egy hatalmas sóhajt, a két fiú között kapkodva a tekintetét.
-Persze-bólint azonnal Ashton, s megsimogatja Scarlett hátát, mielőtt elhalad mellette.
Apró mozdulat, de határozottan új, eddig még sosem láttam tőlük ilyet.
Jonathanre pillantok, aki újabb mosolyt küld felém, mielőtt Ashton elkapná a vállát.
-Na gyere szépen, nagyfiú!-kezdi a konyha felé vezetni a szőkét, de az nem szakítja meg a szemkontaktust, amíg nem muszáj, én pedig viszonzom a kapott mosolyt.
Amikor visszanézek a velem bent maradt lányra, szembe találom magam az aggodalmas tekintetével.
-Kérlek, ne nézz így rám-rázom a fejem, miközben elindulok felé.
-Egyáltalán nem tetszik, hogy a kérésem ellenére foglalkoztatok az üggyel.
-Sajnálom, oké? De a zsaruk semmit nem tesznek, amikor visszamentünk a helyszínre, akkor láttuk, hogy még csak a gépet sem vitték el a kamerák anyagával és...
-Woah, na most álljunk meg! Hogy mit csináltatok? Summer, eddig arról szó sem volt, hogy visszamentetek oda, ahol rám lőttek!
Basszus!
Lesütöm a szemeim és nagyot nyelek, hogy összeszedjem magam annyira, hogy megint állni tudjam a tekintetét.
-Ezért tudtuk, hogy a nyakláncért mentek-vallom be.-Visszamentünk oda másnap és a támadók is megjelentek és szétválasztottak minket, meg...-elharapom a mondatot, mert talán nem kellene teljesen pontosan kifejtenem, hogy mi történt aznap.-Tudod, mit? Nem is érdekes, a lényeg, hogy a zsaruk nem tesznek semmit, mi meg... akartuk azokat a válaszokat, érted?
-Nem akartam, hogy miattam bajba keveredj-remeg meg a hangja, miközben folyamatosan az arcomat fürkészi.
-Nem is miattad keveredtem bajba, sőt, nem is vagyok bajban. Minden rendben, csak... szerettük volna elmondani, hogy tényleg igaz lehet a legenda. A nyaklánc, a bunker... te mondtad, hogy hinned kell, hogy volt valami oka és értelme. És tegnap megtaláltuk. Ezért is akartuk elmondani.
-Vagyis akkor mégiscsak miattam folytál bele-biccenti oldalra a fejét.
-Nos... talán bizonyos szempontból, de aztán minden más is belecsatlakozott, mi meg csak...
-Válaszokat akartatok-fejezi be a mondatot.
-Igen-bólintok beharapva az alsó ajkam.-Válaszokat akartunk-ismétlem sokadjára ma már.
Újabb percek telnek el csendben, s Scarlett megint az arcom tanulmányozásába kezd, miközben ismét kienged egy nagy sóhajt.
-Nincs esély rá, hogy le tudlak beszélni, igaz?-kérdezi elhúzva a száját.
Összepréselem az ajkaim és egy picit még habozom is, de szerintem valahol mind a ketten tudjuk, hogy mi lesz a válaszom, így végül megrázom a fejem.
-Ezt most már végig csináljuk, bármi is lesz.
-Hát ez az... Summer, én teljesen megértelek és valahol még jól is esik, hogy mindezt miattam kezdted el, de... nem akarom, hogy a bármi ár olyan legyen, amit később már nem lehet visszaszerezni. Komolyan félek, hogy bajod, hogy bajotok-javítja ki magát gyorsan-esik. Azt biztos, hogy nem bocsátanám meg magamnak-ingatja meg ő is hevesen a fejét.
-Nem lesz, megígérem-ölelem meg, de őt határozottan nem győzöm meg.
-Minden ember ezt mondja, mielőtt baja esik-jegyzi meg.
-De mi kivételek leszünk-biztosítom, aztán jobbnak érzem elterelni a témát.-Viszont, ha már ott tartunk, hogy kivel mi történik, akkor... jól láttam azt a kis érintést Ashtontól, mielőtt távoztak a konyhába?-vonogatom a szemöldököm, miután elváltunk.
-Hát persze, hogy feltűnt neked, te kis kíváncsi-nevet fel, de nem tudja ezzel leleplezni a zavarát, ugyanis az arca azonnal pirossá változik.
-Tudod, hogy mindig is jó megfigyelő voltam-vigyorodom el, de aztán komolyra váltok és most én kezdem el az ő arcát fürkészni.-Vagyis akkor jól láttam? Valami van köztetek?
-Na és közted és Jojó között?-vonja fel a szemöldökét.-Én is láttam azt a pillantást, mielőtt kimentek.
-Én kérdeztem előbb, úgyhogy ne terelj-bököm meg finoman a vállát.-Az annyira nem lep meg, hogy itt van, na de akkor valami van is a levegőben?
Scarlett lesüti a szemeit és a felsője aljával kezd el babrálni.
-Ashton nagyon sokat járt be hozzám a kórházba, amíg bent tartottak-kezdi és látványosan egyre jobban nő a zavara.-Tudod, hogy eddig is nagyon jóban voltunk, meg néha flörtölgettünk, de sosem volt semmi komoly belőle. Valahogy mindig megragadtunk ezen a szinten. De a lövés óta valami megváltozott. Nem tudnám megmondani, hogy mi, lehet, hogy csak megijedt vagy... tényleg nem tudom... a lényeg, hogy mostanában még többet vagyunk együtt, mint eddig és igazán mély dolgokról is beszélgetünk és... mintha közelednénk egymáshoz, igen. Azt hiszem, hogy arra a szintre kezdünk lépni, amire eddig sosem mertünk.
-Én áldásom adom rátok-mosolyogok rá újra.-Jól mutattok egymás mellett.
-Igen, ezt régen is mindig elmondtád-bólogat a szemembe nézve.
-És nekem mindig igazam is van-kacsintok rá, amitől újra felnevet.
-Na persze! És veletek mi a helyzet?
-Azt hiszem-pillantok a konyha felé-, hogy mi is lebegünk két állapot között. Párszor csókolóztunk és nem titok, hogy bármit megtennénk egymásért, de a körülmények nem pont olyanok mostanság, hogy bármi komolyról beszélhessünk. Nem tudom... néha jó lenne tisztázni, hogy mi is ez, néha viszont csak szeretném kihasználni, hogy egymás mellett vagyunk és kölcsönös a szeretetünk. Csak azt tudom, hogy ha elveszíteném, akkor abba belepusztulnék.
-Én áldásom adom rátok-ismétli a szavaimat, ami által most belőlem szakad ki egy kacaj.
Hiányzott, hogy így beszélgethessek vele.