Atwood Titka (✔️)

☬Epilógus☬

Két héttel később.

Summer:
-Nem hiszem el, hogy díszvendégként vagyunk itt egy világos oldali rendezvényen-ámuldozik még mindig Matt a fejét ingatva az asztalnál állva, amihez elvonultunk a faberge-tojás leleplezése és ezzel a rendezvény megnyitása után.
-Nem hittem, hogy valaha ezt mondom, de a több napnyi kórházban fekvés után még ez a rendezvény is felüdülés-jegyzem meg a pezsgőmből kortyolva.
A barátaink az utolsó utáni pillanatban tudták letépni a kút tetejét, hogy ki tudjanak húzni minket. Állítólag amikor kiszedtek a víz alól, nem lélegeztem, viszont Jonathant még így sem engedtem el. Jojo még magánál volt, de neki is másodpercei voltak hátra. Legalábbis a kórházban ezt mondták, ahova beszállítottak minket, hála Aryának.
Mint kiderült, a lány megtalálta a testvére fegyverét, amivel meglőtte Scarlettet. Amikor megtudta, hogy mi ez az egész, amibe a fiú és mi is belekeveredtünk, meg hogy a zsaruk nem hisznek nekünk, azért a fegyverért sietett el. Gyakorlatilag neki köszönhetjük, hogy elkapták Zane-t és Wyndamet. Apa és Jojo anyja még időben leléptek, de aznap, amikor kiengedtek a kórházból, megtudtam, hogy őket is elkapták, ellenben a bátyámmal, akit azóta egyáltalán nem láttunk szerencsére. A tárgyalások azóta is folynak, de senkinek nincs egyszerű dolga, miután mindannyiuknak profi ügyvédjeik vannak és mind a négyen más sztorit adnak elő a rendőröknek. Elméletileg mi is be leszünk rendelve tanúknak, de nem tudom, hogy készenállok-e szembenézni az apámmal és a fiúval, aki simán végzett volna velünk, csak mert túl sokat tudtunk.
Ahányszor belegondolok a történtekbe, elkap a hányinger és égni kezd a szemem a könnyektől, így általában ezt igyekszem azzal elnyomni, hogy teljesen nem volt kudarc mindaz, ami történt. Jojo és én is túléltük, és Aryának köszönhetően nem is kis pénzjutalmat kaptunk, amiért megtaláltuk a legendának hitt tojást, amitől Atwood múzeuma olyan felkapott lett, hogy most a világos oldali ünnepségen, mind a két oldal együtt ünnepel, rengeteg turista mellett.
-Hé, én is világos oldali vagyok, legalább ne beszéljetek úgy rólunk, mintha leprások lennénk-szól ránk Winter, de a mosolyából látom, hogy csak szórakozik.
-Oh, nem, hercegnő, te már rég nem csak világos oldali vagy-karolja át Matt vigyorogva és puszit nyom a halántékára a lánynak.-Megrontott a sötét oldal és saját bevallásod szerint tetszik is neked.
Winter olyan szerelmes pillantással néz fel a fiúra, amitől az én ajkaim is felfelé görbülnek.
-Igen, tényleg tetszik-simítja meg az arcát Mattnek, majd puszit nyom a szájára.
-Hát-lép hozzánk Ashton és Scarlett kézenfogva-nem olyan régen még nem hittem volna, hogy ezt a képet fogom látni. Winter és Matt összebújva, mi pedig nem munkaerőként vagyunk jelen itt.
-Nos, igen-bukkan fel Arya is Ansel oldalán-elég sok minden változott pár hét alatt.
-Például rájöttünk, hogy az, hogy melyik oldalon élünk, nem minden-szólal meg Biff a lányra nézve, aki ettől elpirul.
-Hogy vagy?-kérdezi a legjobb barátnőm, aki Sonny kezét fogva áll mellettem.
-Wyndam a bátyám ellen vallott a legutóbbi tárgyaláson, amiért Summerékre engedte a vizet, ami nem vet túl jó fényt rá az amúgy sem jól álló szénája mellett. Nem tudom, hogy mi lesz a vége ennek az egésznek és nem várom, hogy megtudjam, de ha újra meg kellene lépnem, akkor megtenném-von vállat egy szomorkás mosoly kíséretében. Sajnálom mindazt, amit tett-néz rám a lány.
-Arya, már vagy ezerszer bocsánatot kértél valamiért, ami nem a te bűnöd-rázom meg a fejem.-Rád senki nem orrol. Sőt, elég sok mindent köszönhetünk neked. Te nem a bátyád vagy.
-Erre igyunk!-emeli meg a poharát Coco, de mielőtt bármit reagálhatnék, Jonathan, aki eddig el volt tűnve, mögém lép, hátulról átölel és belepuszil a nyakamba.
-Gyere velem egy pár percre-suttogja a fülembe, s amint bólintok, elvezet a táncparkettnek kijelölt helyre.
-Mire készülsz?-kérdezem, ahogy beforgat maga elé.
-Táncolok-teszi az egyik kezét a derekamra.-Kettesben akartam lenni veled-dönti a homlokát az enyémnek.-Mióta kijöttünk a kórházból, nem volt egy szabad percünk sem. Gondoltam, csinálok egyet-vonja meg a vállát egy mosoly kíséretében.
-Talán mindazok után, ami történt, most már több szabad percünk lesz-fonom a karjaim a tarkójára.-És végre megejthetünk egy rendes randit is, amibe nem rondít bele senki és semmi más.
-Már alig várom-feleli, s lassan az ajkaimra hajol, én pedig lehunyva a szemeim élvezem a pillanatot, mit sem törődve azzal, hogy kik vesznek körül és pontosan hol is vagyunk.
Már nem számítanak az oldalak, sem a faberge-tojás nekem, csak az a fontos, hogy minden a helyére került és hogy most Jonathan karjaiban olyan biztonságban érzem magam, mint eddig szerintem soha az életemben.

Vége.

Köszönetnyilvánítás

Tisztában vagyok vele, hogy nem ez a legolvasottabb történetem és azzal is, hogy ez nagyon más volt, mint ami megszokott tőlem. Életemben először írtam ilyen zsánerben és bár tudom, hogy ha most visszamennék az elejére és elkezdeném kijavítani, sok mindent átírnék, de a maga módján nagyon is szerettem írni ezt a történetet is. Új volt, más volt, mint a többi sztorim és ezt szerettem benne. A baráti társaság mindig megnevettetett, a két oldal közti összemosódás tanított engem is, a kaland része által néha az én gyomrom is görcsben volt, mint a szereplőké és a Matt és Winter, illetve Summer és Jonathan közti szeretet és összhang egészen más világba varázsolt el engem. Remélem, hogy ezt a más világot ti is éreztétek.

És ezúton szeretném meg is köszönni azoknak, akik az elejétől a végéig velem voltak, olvasták a fejezeteket és várták azokat. Köszönöm, hogy itt voltatok velem, hogy az utolsó fejezetig kitartottatok és velem együtt utaztatok ebben az új világban és zsánerben, amit én is csak most fedeztem fel magamnak. Most pontot teszek ennek a történetnek a végére, kilencre szűkítve a folyamatban lévő történeteim számát és elköszönök tőletek itt, de a többi könyvembe sok szeretettel várlak titeket! <3