Atwood Titka (✔️)

☬31.☬

Jojo:
-Nyugtassatok meg, hogy nem az a terveket, hogy egész éjjel köröztök Atwoodban, hátha mégis találtok egy helyet, aminek az a neve, hogy Megbocsájtás Háza-néz Mattre, majd rám Winter felvont szemöldökkel, miután bedobtuk ezt is egy lehetséges tervnek.
-Van jobb ötleted?-vonom fel én is a szemöldököm, tartva a szemkontaktust.
-Ennél bármi, de tényleg szinte bármi jobb ötlet lehet.
-Jó, de ha nem is egész este, akkor most attól még mehetünk egy kört-jegyzi meg Matt, végignézve mindannyiunkon.-Hátha eszünkbe jut valami, vagy kiderül, hogy mégis lemaradtunk erről az infóról a suliban, meg úgy amúgy.
-A neten nem találsz semmit, Summer?-kérdezi Biff a lánytól, mielőtt bárki reagálna a legjobb barátomnak, de Summer megrázza a fejét.
-Csak cikkek és önsegítő tanfolyamok arról, hogy hogyan bocsássunk meg magunknak és másoknak.
-Lehet, hogy ennek az egésznek a végére arra is szükségünk lesz-jegyzem meg az orrom alatt morogva, mire Coco oldalba könyököl.-Mi van? Azt mondtam, hogy lehet, ki tudja, hogy mi minden derül még ki ebben az egészben és nem árt, ha felkészülünk a legrossz...
-Talán mégis mehetnénk egy kört a városban-szakít félbe Summer, majd kipattan a kocsiból és a nyitott hátsó részhez megy.-Valaki vezessen-néz Sonnyra, majd Mattre és Biffre, végül pedig rám.
Látom a szemén, hogy a szavaim sebet ejtettek rajta, pedig nem ez volt a célom, sem rá, sem pedig az apjára nem akartam célozni, de úgy látszik, hogy ő magára vette, amitől elönt a bűntudat.
Összenézek a srácokkal és a tekintetemmel jelzem, hogy valaki vezessen helyettem, mert bocsánatot akarok kérni Summertől. Szerencsére megértik és nem kell könyörögnöm nekik.
-Majd én vezetek-biccent Sonny és előre mászik a volán mögé.
-Coco, gyere nyugodtan ide mellé, én hátramegyek-cserél helyet a lánnyal Winter, én pedig becsúszom egészen a furgon leghátuljába, ahova Summer bevackolta magát.
-Nem úgy értettem, amit mondtam, mint ahogy lejöhetett-nézek rá és remélem, hogy látja rajtam, hogy mennyire sajnálom.-Ne haragudj.
A lány az egyik karkötőjét piszkálta eddig, de most megingatja a fejét és felnéz rám.
-Igazad volt. Nem tudhatjuk, hogy mi derül ki ennek az egésznek a legvégén és mindenre fel kell készülnünk. Azok után pedig, hogy apa tudta, hogy mit loptak el annak ellenére, hogy elvileg ez nem nyilvános infó, én...
-Ez még nem bizonyít semmit-szakítom félbe és megfogom a kezét, majd finoman megszorítom azt, hogy ne tudja az ujjait tördelni.-Igen, az tény, hogy gyanús és tudom, hogy én ültettem el a bogarat a füledbe, de, Summer, ez még nem bizonyíték. Sok dolog nem tetszik apáddal kapcsolatban, ezt tudod jól. Gáz, hogy csak most lépett vissza az életedbe és ahogy tette, az még inkább. És az is tény, hogy sok kérdéses dolog kapcsolható hozzá, de egy valamiben biztos vagyok. Mindazok ellenére, hogy itt hagyott anyuddal, aki nem egészen okés, hogy finoman fogalmazzak, sosem bántana téged-nézek mélyen a szemébe és a hüvelykujjammal kis köröket kezdek leírni a kézfejére.-Márpedig azok, akik elvitték a nyakláncot, fegyvert fogtak rád és fájdalmat okoztak neked. Ő nem tett volna ilyet-rázom meg a fejem.-És felismerted volna a hangját, amikor megszólalt. Ő volt az? Az ő hangját hallottad?
Summer egy pár pillanatig csendben marad, ahogy visszaemlékezik, de aztán-kissé bizonytalanul ugyan-megrázza a fejét.
-Viszont ismerős volt a hangja. Már aznap este is azon gondolkodtam, hogy honnan ismerem, de nem tudtam beazonosítani. Viszont tudom, hogy nem ott hallottam először azt a hangot.
-De, ha nem apukádé volt, akkor legalább ezen nem kell aggódnod.
-Legalábbis egyelőre-enged ki egy mély sóhajt, amitől belőlem is kiszakad egy.
-Gyere ide!-húzom magamhoz, ő pedig a mellkasomra hajtja a fejét.
-Ez nem az én napom-motyogja, miközben elkezdem a vállát simogatni.
-Tudom, S, de minden rendben lesz.
-Biztos, csak... nagyon elfáradtam, Jonathan-remeg meg a hangja, amitől a szívem facsarodik egyet.
Látom, hogy Sonny és Coco a visszapillantóból ránk néz, ahogy Matt, Biff és Winter is küld felénk egy aggódó pillantást, de aztán visszafordulnak az utcák felé, hátha észrevesznek valamit.
Mindannyiunknak feltűnt, hogy Summer nincs ma a topon, látszott rajta, bárhogy próbálta elrejteni az érzéseit. És nem is meglepő, ha az elmúlt hetek eseményeit vesszük figyelembe. Summer mindig, mindent megtesz azért, hogy erősnek mutatkozzon és tartsa bennünk a lelket, de senki sem bír mindig erős maradni. Úgy néz ki, hogy rajta most jött ki mindaz, amit átélt, kezdve a lövöldözéstől, át Charlesékon, a bátyján, a letartóztatásomon és az apján át, egészen odáig, hogy majdnem fűbe haraptam. Mi többször is kételkedtünk és éreztünk bizonytalanságot, de ő végig erős volt és talán épp ez a baj. Túl sokáig volt erős és ez azzal jár, hogy egy idő után szétesik az ember, hogy még erősebben térhessen vissza.
-Pihenj egyet, majd felkeltelek, ha van valami-adok puszit a feje búbjára, miközben még szorosabban ölelem magamhoz.
-Tudod, hogy sosem tudok elaludni, csak este, ha már egyszer felkeltem.
-Akkor csak bújj ide és ébren pihenj.
Ezzel már nem vitatkozik és a furgonra némaság borul, de nem kerüli el a figyelmem, ahogy a barátaink néha-néha küldenek egy-egy aggódó pillantást a lány felé, viszont hagyják pihenni.