Atwood Titka (✔️)

☬13.☬

Summer:
-Jól vagy?-Kérdezi Matt, miközben sétálunk vissza.
Őszintén?
Nem.
Kimerültnek érzem magam és fáradtnak. Azt érzem, hogy megaláztak és kihasználtak, ráadásul mindezt az egyik legjobb barátom előtt. Meg a főnököm előtt, akihez oda lettem rendelve privát táncra.
Képtelen vagyok megszólalni, így csak jelentőségteljesen rápillantok.
-Bocsi-húzza el a száját.-Hülye kérdés volt, de úgy értettem, hogy a helyzethez képest. Mr. Miller nem ismert fel, ugye?
Egy részem legszívesebben rákiabálna, hogy hagyja már abba a faggatózást, de a másiknak nagyon jól esik, hogy így aggódik. És mivel tudom, hogy nem rosszból kérdezi, így a negatívat el is nyomom. Már szóra nyitnám a szám, hogy válaszoljak neki, amikor megint folytatja:
-Figyelj, el sem tudom képzelni, hogy mit érzel most és tudom, hogy ezek csak szavak, meg, hogy mennyire szigorú vagy magadhoz, de emiatt nem nézek rád másképp, világos? Ugyanúgy fontos vagy nekem és még mindig felnézek rád. Sőt, sokkal erősebbnek látlak.
Nem tudom, hogy pontosan mi történik. Hogy pontosan miért is kezdek könnyezni. Lehet, hogy a kimerültség, vagy a mai nap megterhelései, esetleg Matt szavai, vagy mindez együtt, de egyszercsak arra kapcsolok, hogy a sós könnyek folyni kezdenek az arcomon és Matt karjaiba vetem magam. Sosem értettem, hogy ők hogyan nézhetnek fel rám. Hogy hogyan tarthatnak erősnek. Annyiszor kívántam, hogy bár az ő szemükkel láthatnám magam, hogy eloszlassam magamban a kételyeket, amit a saját személyem ellen táplálok. Most, hogy Matt szorosan magához ölel, egy pillanatra sikerül az ő szemével látnom magam. Matt nem egy démonokkal küzdő szerencsétlenséget lát bennem, mint amilyennek érzem magam. Nem, Matt erős, küzdő lányt lát bennem és még emellett szépnek is gondol, aminek én különösebben sosem gondoltam magam. Tudtam, hogy nem vagyok csúnya, bár mindig is azt vallottam, hogy a szépség relatív, de szerinte kifejezetten szép vagyok és erre most hatalmas szükségem van, amikor azt érzem, hogy teljesen megaláztak és a nőiességemet is lerombolták.
-Köszönöm-suttogom a mellkasába fúrt fejjel.
Jojo eddig sosem volt az ölelgetős típus, Biff pedig olyan, mint aki nem tudja, hogy hogyan kell ölelni. Viszont Matt mindig is szerette az öleléseket. Coco és én is sokszor kaptunk tőle a legjobbkor, amikor szükségünk volt rá. Miután Coco és Sonny összejöttek, ez mind nekem maradt, de én kicsit sem bánom. Mondjuk tény, hogy bizonyos helyzetekben Sonnytól jobban esik ez a gesztus, de most Matt karjai teljesen megnyugtatnak.
-És a helyzethez képest megvagyok-teszem hozzá.
Amikor felnézek rá, látom, hogy nem igazán hisz nekem, de azt hiszem, hogy ezért nem hibáztathatom.
-Jobb, ha tovább megyünk-indulok el újra, megtörölve a szemem, amitől egy adag festék is kerül a kezemre.
Remek.
Amúgyis pocsékul érzem magam és szerintem úgy nézek ki valószínűleg, mint a mosott szar, de ezek után csak még rosszabbul festhetek. Matt mégsem tesz megjegyzést erre. Csak mellém lép és felvéve a tempómat, követni kezd.
-Egyébként nem ismert fel-nézem a földet, miközben beszélek.-De határozottan tetszett neki a műsor. Ezt talán még a javunkra is fordíthatjuk.
-Ezt hogy érted?
-Mr. Millert még sosem láttam ott, de egy alkalom is elég nekünk. Innentől tudjuk, hogy nem veti meg ezeket. Talán kihasználhatjuk ezt ahhoz, hogy információt szedjünk ki belőle.
-Meg akarod zsarolni?-Kérdezi, de a hangjában nincs rosszallás.
Sőt, mintha tetszene neki az ötletem.
Viszont én nem pont erre gondoltam.
-Vagy meglátogathatnám privátban és álcázva magam kiszedhetek belőle infókat.
Ahogy ezt kimondom, Matt megtorpan.
-Az kizárt-vágja rá.
-Nem igazán van más választásunk-fordulok felé.
-De, megzsarolhatjuk.
-Ugye tudod, hogy az bűncselekmény?-Vonom fel a szemöldököm, összefonva a karjaim a mellkasom előtt.
-Mint beszervezni kiskorú lányokat, hogy meztelenül szórakoztassanak gazdag barmokat? Vagy bemenni a bűntény helyszínére? Vagy betörni a helynek, ahol dolgozunk, a számítógépes rendszerébe? Esetleg megfigyelni valakit az otthonában? Vagy lopni a boltból, hogy ne haljunk éhen? Soroljam még, Summer? Inkább megzsarolom és lépek újabbat a törvénnyel szemben, minthogy hagyjalak téged megint ebbe a helyzetbe keveredni-int a levegőbe, mintha még mindig a klub mellett állnánk.
Szóra nyitom a számat, de azon nem jön ki hang. Valahogy nem tudok vele vitatkozni. Tényleg elég sok mindent elkövettünk már, ami mind törvénybe ütközik. Ez az eggyel több, vagy kevesebb nem igazán oszt, vagy szoroz. Csaképp most a főnökünket akarjuk megzsarolni. A férfit, akit a város istenként szeret. Kicsit kockázatosabb, mint lenyúlni egy néhány kiflit, egy kamera mentes kis boltból a sötét oldalon.
Nem is kicsit kockázatosabb.
-Ezt inkább beszéljük meg a többiekkel-felelem végül, s a vállaim előre esnek.
Se nem igen, se nem nem és ez egyelőre úgy néz ki, hogy elég Mattnek. Mereven bólint, majd elindul, engem átkarolva, mintha mindentől védeni akarna, ami csak van a világon.
-Szerinted a többiek alszanak?-Kérdezem a fejem a vállára hajtva.
-Az teljességgel ki van zárva-rázza meg a fejét.-Jojo tuti, hogy megint parázik és így nem hagyja a többieket aludni. Ráadásul nem tudjuk, hogy mit láttak azon a címen, lehet, hogy ez is foglalkoztatja őket.
-Igazad van-ismerem el, aztán csendbe burkolózunk.
Egyikünk sem szól többet. Némán lépdelünk vissza a szállásunkra, ahol bebizonyosodik, hogy Mattnek tényleg igaza volt. Amikor az ajtóhoz lépünk, Jojo hangja kihallatszik a szobából:
-Mégis hogyan mondjuk el neki? Együtt? Vagy vonuljon el vele valamelyikünk?
-Ez már most nem hangzik jól-nézek fel Mattre.
-Jobb lesz, ha bemegyünk. Bármi is az igazság, nem lehet olyan rossz, mint amit el tudunk képzelni-vonja meg vállát.
-Milyen bölcs-jegyzem meg halvány mosollyal, mire Matt elvigyorodik.
-Agatha Chritstie.
-Ez igen-nevetek fel, majd kitárom az ajtót.
Matt előre enged, így minden tekintet rám szegeződik, ahogy belépek. Senki nem szól, csak mered rám. Tudom, hogy szarul nézek ki, de azért ennyire nem hittem, hogy rossz.
-Mi a helyzet?-Biccent Matt, miközben leül az ágyára.
-Summer, jobb lesz, ha leülsz-szólal meg végül Coco nagyot nyelve.
Szuper.
Más sem hiányzik a mai napomból, mint egy rossz hír. Márpedig az arcukból ítélve, semmi jó nem lehet.
-Mondjátok már, hogy mi van-foglalok helyet én is az ágyunkon.
Megint csend telepedik ránk. Percekig nem szól semmit egyikőjük sem, végül Jojónak van elég vér a pucájában. Valahogy nem lep meg.
-Ugye elmentünk arra a címre, amit találtam-kezdi egy torokköszörülés után.-Megfigyeltük egy darabig a helyet és tényleg vannak ott. Valaki beköltözött-nyel nagyot.-Csaptam egy kis zajt, amitől kijött a tulaj és...
-És?-Kérdezem, amikor megint hosszú percek telnek el némaságban.
-Summer, az apukád volt ott, egy nővel-néz a szemembe, s a szavaitól egy hatalmasat fordul velem a szoba.
-Az lehetetlen-rázom meg a fejem, miközben kezdem keveselni az oxigént, ami eljut a tüdőmbe.
-Summer-lép felém Coco, de felpattanok és hátrébb lépek.
-Az nem lehet-pislogok nagyokat.
Nem sírhatok megint. Mostanában túl érzékeny vagyok, kénytelen leszek összeszedni magam.
Nem is tudom, hogy pontosan mi borít így ki. Hogy az apám beköltözött oda, de én eszébe se jutottam; hogy egy másik nőre van ideje, csak az egyetlen lányára nem; vagy, hogy az ő címét találta Jojo a lövöldözés helyszínén.
-Az Atwood sötét és világos oldalának elválasztó része, ha jól emlékszem, hogy az melyik ház, akkor...akkor az szinte egy palota, mégis miből lenne rá pénze az apámnak, akit majdnem lecsuktak és jó darabig itthon sem volt, mert valahol bújkált?
-A drog jó pénz, ha tudod, hogy hogyan áruld-jegyzi meg Jojo, de amikor megint a szemébe nézek, látom, hogy aggodalom csillog kék íriszeiben.
-De akkor sincs logika abban, hogy Mr. Miller lekapcsolja a saját hoteljában az áramot és apám kirabolja. Plusz-intek az ajtó felé, mintha ott lenne-, amikor ott voltunk, ránk is fegyvert fogtak ott, csak felismertem volna a saját apámat. Meg akkor minek jelent volna meg, hogy megtudja, hogy jól vagyok-e?
Nem akarom apámat mentegetni, mert tudom, hogy mekkora mocsok, de akkor is az apám. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy köze volt ehhez az egészhez. Tetejében abban biztos vagyok, hogy gyűlöli Millert. Nem fogna össze vele ebben. Azt sem tudom, hogy a bátyám miért üzletelt vele, de az apám tuti, hogy nem dolgozna vele, bármilyen mocskos is az ügy, amiről szó van.
-Látni akarom-bukik ki belőlem.
-Mit?-Kérdezi Biff értetlenül.
-A helyet. Oda akarok menni és átkutatni a házat. Bizonyítékot akarok, hogy az a hely tényleg az apámé.
-Az a hely tele van riasztókkal és...
-Nem érdekel-szakítom félbe Sonnyt levegőért kapkodva.-Látnom kell, értitek? Oda kell mennem, nem...én nem...
-Héé-pattan fel Jojo és elém lépve megfogja a kezem.-Lélegezz!-Szól rám a szemembe nézve.-Nyugodj meg, itt senki nem bánt.
Ahogy elveszek a kék szemeiben, a szívem normalizálódni kezd és már a légzésem sem olyan, mintha a tavat át kellett volna úsznom. Igen, történt már ilyen.
Kösz, anya.
-Muszáj körbenéznem ott-remeg meg a hangom, mire Jojo bólint.
-Holnap elmegyünk oda ebéd szünetben, jó? Veled megyek, ígérem.
-Mi? De, Jo...
Jojo felemeli a szabad kezét, ezzel Biffbe fojtva a szót.
-Summer szeretne odamenni, én pedig elkísérem. Ti tartsátok a melóban a frontot nekünk, rendben?-Kérdezi, de nem érkezik válasz.
Jojo teljes testtel a többiek felé fordul, viszont a kezemet egy pillanatra sem engedi el.
-Rendben?-Kérdezi újra, jelentőségteljes hangon.
-Jó-bólint Matt határozottan-, persze, nem gond. Megoldjuk.
Jojo is bólint, majd magához ölel.
-Zuhanyozz le, aztán feküdj le aludni, hosszú napod volt-morogja a fülembe, én pedig nem vitatkozom vele.